Twilight fanfiction - Voiki

Örök szerelem~Út a legvégső boldogság felé 1.fejezet

2009-07-10T22:50:00.003+02:00

1. Rossz érzés

(Silvia szemszöge)

Két év… Két csodálatos év telt el, mióta Renesmee megszületett.
Persze azóta hatalmas változásokon esett át. Inkább nézett ki kilenc évesnek, mint kettőnek. Nagyon gyorsan fejlődött. De úgy láttam, hogy vele együtt a család is változott. Roger folyton boldog volt és nem olyan búskomor, mint előtte. Edward és Bella pedig igazi szülőkké váltak. Renesmeet teljes mértékben a lányuknak tekintették és ennek – persze rajtuk kívül – én örültem a legjobban. Emmett pedig… Nos ő, megtartotta az „ígéretét”. Rogerrel elég sokszor verekedtek. Persze én is és Esme, na meg Rosalie is rájuk szólt, de hiába. Igaz, tudtam, hogy csak „játszanak”, de akkor is féltettem mindkettőjüket. Rosalie is megenyhült, mind irányomba, mind pedig Roger iránt. Főleg Roger iránt. És én… Mit is mondhatnék? Talán én változtam ezalatt az idő alatt a legtöbbet. Nem feltétlenül arra gondolok, hogy ugye vámpír lettem, hanem főleg lelkileg változtam. Egy szerető családban, a szerelmemmel lenni, ez volt minden álmom. És ez az álom teljesült. Legalábbis ekkor így hittem…

Egy napon a többiek éppen vadászni indultak, csak Bella és én maradtunk otthon, mivel mi már előző nap voltunk. Én egyébként sem akartam pont ezen a napon menni, mivel ma van az a nap, amikor a testvérem meghalt. És egyben Renesmee születésnapja is ma van. És én nem okolom őt semmiért sem, hiszen nem ő tehet róla, sőt még csak Calebet, Roger barátját sem hibáztathatom. Tulajdonképpen senkit se hibáztathatok és nem is akarok, legfeljebb magamat, mert nem vigyáztam eléggé a testvéremre.
Ekkor leült mellém Bella a kanapéra, ahol eddig ültem.
- Mi bánt Silvia? – kérdezte.
- Semmi. Csak… - haboztam, mert nem akartam elárulni szomorúságom okát, hiszen ez elvileg egy ünnepnap lenne Renesmee miatt. – Gondolkoztam. Mi lenne, ha rendeznénk egy partit a „kis” szülinaposnak? – kérdeztem, bár tudtam, hogy eddig Alice úgyis szervezett volna bulit, ha én nem mondom.
- Oh, Alice már mindent megcsinált – válaszolta Bella. – De én nem hiszem, hogy valóban ez aggasztott – mondta, majd fürkésző tekintettel végignézett rajtam. Eddig még sose mondtam, hogy Renesmee szülinapja nekem boldogság és egyben szomorúság is, nem akartam őket az én gondommal traktálni. Persze ezen a napon is mosolyogtam, de nem jött annyira szívből, mint a többi napon. Azonban ma még mosolyogni se bírtam. Nem tudom, hogy miért, de valahogy rossz előérzetem volt.
- Elisabeth? – kérdezte hirtelen Bella, visszarántva engem a valóságba. Nem feleltem, csak némán bólintottam és behunytam a szemem. Ekkor éreztem, hogy Bella átölel.
- Ezt még soha nem mondtad – mondta szinte dorgáló hangnemben. – Mért nem szóltál? – kérdezte kíváncsian.
- Mert nem akartam elrontani pont ezt a napot, ami nektek örömünnep és nekem is az, csak az én örömöm nem olyan teljes, mint a tiétek.
- De igazán elmondhattad volna.
- Rendben, ígérem, többször nem hallgatok el semmit. – Sóhajtottam, majd felálltam és elindultam az ajtó felé.
- Most meg hová mész?
- Veszek néhány virágot és elviszem a sírjához.
- És azt képzeled, hogy elmehetsz egyedül?! – mondta, majd már ott is volt mellettem. – Egyébként arról, hogy hogyan temették el még sose beszéltél. Nem akarok neked fájdalmat okozni, csak furcsa, hogy nem kérdezősködtek. Mármint úgy értem, hogy azért nem mindennapi látvány lehetett egy félvér gyermek anyjának a… - Nem fejezte be, de tudtam mire gondol… A holtteste. És valahogy furcsa módon, de egy kicsit megnyugodtam, mert erről még tényleg nem beszéltem senkivel és bár eléggé bizarr, de megkönnyebbültem, hogy valakinek elmondhatom ezt az egészet.
- Nos, tulajdonképpen hazudtam egy kicsit az egyik orvosnak, aki megkérdezte, hogy hogyan halt meg. Azt mondtam, hogy az erdőben voltunk és megtámadta egy állat. Ő persze a sérülései alapján rögtön elhitte és nem is kérdezett tovább. Aztán, mivel nem volt túl sok pénzem, ezért csak egy szegényes sírhelyre futotta. Épp, hogy névtáblája van és ennyi az egész. Koporsóból is a legolcsóbb van, pedig ő többet érdemelt volna – mondtam és lehorgasztottam a fejem.
- Nézd, Silvia. Nem a te hibád, hogy esetleg akkoriban nem volt elég pénzed egy szép temetéshez, de ha gondolod, átrakathatjuk a koporsóját egy márványkriptába. Most már neked is van pénzed – próbált meg vigasztalni.
- De én nem érzem úgy, hogy az a pénz engem is megilletne, hiszen az Cullen vagyon.
- Már te is Cullen vagy.
- Köszönöm – néztem rá hálásan. – Egy kicsit jobban érzem magam. Azt hiszem, hogy azért jó volt valakinek ezt elmondani.
- Nos, akkor azt hiszem, hogy megérkeztünk – mondtam már a virágüzlet előtt. Bementem, Bella pedig kint megvárt. Vettem néhány csodaszép kálát és rózsát, na meg tulipánt is, mert ezek voltak Elisabeth kedvenc növényei. Aztán kisétáltam az üzletből és Bellával elindultunk a temető felé.
Halkan lépkedtünk egymás mellett és ez most így volt jó. Ahogy közeledtünk Elisabeth sírja felé, egyre jobban nem vágytam arra, hogy bárki is beszéddel megzavarja ezt a pillanatot. Hamarosan odaértünk a sírtáblához, amelyen ez a felirat állt:

„Elisabeth Samantha Thorne
1980-2005
Gyászolja szerető testvére.
Nyugodjék békében.”
Amint közelebb mentem a sírhoz valami szörnyen égette a szemem. Rájöttem, hogy ha tudnék, már sírnék. De egy vámpírnak nem folynak a könnyei, így én is csak hangtalanul sírtam. Bella odalépett hozzám és a vállamra rakta a kezét, majd próbált vigasztalni.
Leraktam a virágokat a sírhoz, majd egy percig csak dermedten álltam. Valami zaj miatt azonban felocsúdtam és ránéztem ekkor Bellára, majd biccentettem a kijárat felé, jelezve, hogy induljunk. Még egy utolsót pillantottam a szegényes sírhelyre, majd magam mögött hagytam.
Mikor már hazafelé tartottunk, eszembe jutott valami.
- Bella – szólítottam meg, mire arcát felém fordította. – Mikorra érnek haza a többiek a vadászatból? – kérdeztem.
- Oh, Alice azt mondta, hogy csak késő délután jönnek, aztán lesz a parti.
- Értem – mondtam, majd nem szólaltam meg többet, csak amikor már hazaértünk. Illetve csak meg akartam szólalni, de amint átléptük a Cullen hát küszöbét, éreztem, hogy valami nem stimmel. Semmi sem változott. A bútorok ugyanott voltak, ahol eddig és úgy látszott, hogy minden a helyén van, de valami mégis… Olyan furcsa volt. Nem tudtam megmondani, hogy mégis mért találtam most a házat ennyire furcsának. Talán csak kezdek paranoiás lenni. Látszólag Bella nem mutatta semmi jelét annak, hogy ő is másnak látná most a házat, így betudtam annak, hogy bizonyára csak képzelgek. Persze megemlíteni már nem igazán mertem Bella előtt ezt az egészet… Különben meg azt hiszem, hogy a rossz előérzetek inkább Alice „feladatai”, nem pedig az enyémek, így megpróbáltam szemet hunyni a különös megérzésem felett. Azonban egész délelőtt éreztem. Hiába próbáltam meg elnyomni magamban ezt az érzést, nem nagyon sikerült. Valahogy olyan volt, mintha valami különös lenne a házban. Nem megszokott. Pedig hiába tudtam, hogy minden úgy van, ahogy eddig, nem tudtam magam igazán meggyőzni arról, hogy felejtsem el ezt az egészet. Aztán egyre zavaróbb és zavaróbb lett. Végül úgy éreztem, hogy muszáj valakivel megbeszélnem, így azt gondoltam, hogy talán Bellának elmondhatnám.
- Szeretnék beszélni veled – mondtam Bellának, aki ekkor épp egy könyvet olvasott a nappaliban, de amint meghallotta a hangomat, becsukta a könyvet és maga mellé helyezte a kanapéra, majd felállt és odajött hozzám.
- Miről? – kérdezte, miközben egy halvány mosolyt küldött felém.
- Hát… szóval… - Tétováztam. Valahogy nem tudtam szavakba foglalni ezt az egészet. Olyan hátborzongató volt. Persze, tudtam, hogy szeretném és el is kell mondanom valakinek, de azért nem voltam benne bizonyos, hogy hogyan is tegyem. – A… arra gondoltam, hogy még nincs feldíszítve semmi és hamarosan Renesmee is itt lesz a többiekkel együtt. És talán feldíszíthetném a házat, így legalább Alice-nek már nem lenne ezzel gondja – tereltem el végül a gondolataimat, de úgy látszott, hogy Bella nem vette észre, hogy én egyáltalán nem ezt akartam mondani.
- Emiatt nem kell aggódnod. Alice szereti csinálni a szervezkedést. Mindig is ilyen volt. Kissé túlbuzgó, de azért a jó szándék vezérli – kacsintott rám Bella, majd elmosolyodott.
- Igen, tudom, hogy szereti csinálni, de gondoltam, hogy akkor Renesmee is egyből be tudna jönni, meg minden. Mármint gondolom úgy tervezte Alice, hogy valamivel távol tartja őt a háztól, amíg felrakja a díszítést. – Bella bólintott. – Nos, akkor azt hiszem, hogy én megcsinálom most a díszítést és szerintem Alice se fogja bánni, ha egy kicsit besegítek neki.
- Rendben, ahogy gondolod. A díszek Alice szobájában vannak. Azt hiszem már kikészítette őket az ágyára.
Ekkor felrohantam a lépcsőn és benyitottam a szobába. Valóban úgy volt, ahogy Bella mondta. Alice tényleg kikészítette már az ágyra a díszítést, így nekem csak annyi volt a dolgom, hogy felrakom. Persze, csak akkor láttam igazán, hogy mekkora vállalkozás felrakni ezeket a díszeket, amikor kibontottam a dobozokat és zacskókat. Egyszerűen elképesztő, hogy Alice mennyi mindent vásárolt. Volt ott mindenféle virágfüzér. Szalagok és még olyanok is, amiknek a nevét se tudtam. Ekkor megláttam a gyertyákat, amiket a tortára vett. Várjunk csak… Torta… hol van a torta? Van egyáltalán? Alice a tavalyi bulira is vett egy tortát, de most nem láttam sehol sem. Ekkor jutott eszembe, hogy talán a hűtőben van, amit főként Renesmee miatt tartottunk, mert azért néha evett emberi ételeket. Gyorsan leszaladtam, majd a konyha felé vettem az irányt, mire magamon éreztem Bella kérdő tekintetét, aki ekkor szintén a konyhában tartózkodott.
- Csak a tortát akarom megnézni, hogy itt van-e – válaszoltam Bella ki nem mondott kérdésére.
Kinyitottam a hűtőszekrényt, majd láttam, hogy Renesmee tortája ott van bent. Egy darabig csak álltam, nem igazán tudom, hogy miért, majd fogtam magam és ismét visszamentem Alice szobájába, ahol a legtöbb díszt már szerencsésen kibontottam, így nekiálltam és kicsomagoltam az összes díszt.
- Vajon Alice-t nagyon bántaná, ha ennek csak a felét vagy a negyedét raknám fel – morfondíroztam, de végül úgy döntöttem, hogy nem akarom megsérteni Alice-t, ezért az összes díszt felraktam. Legutoljára hagytam azt a papírból készült, színes szalagot, amire „Boldog születésnapot!” van írva. Ezt a nappali egyik falára készültem felrakni, de ekkor hirtelen megint elragadott a rossz érzés. Pedig próbáltam elnyomni magamban. Egész nap azon voltam, hogy ne gondoljak rá, de úgy látszik, hogy most megint kicsúszott ez az egész az irányításom alól. Most annyira örültem volna, ha Jasper itt van és egy kicsit le tud nyugtatni, de sajnos még egy ideig nem jönnek haza. Hogy addig is eltereljem a figyelmemet, felraktam a szalagot a falra, így készen voltam az összes dísz felrakásával. Nem mondom, Alice aztán igazán kitett magáért. Ennyi díszt egyetlen ünnepre?!
Ekkor azonban elfogytak a tennivalóim és nem tudtam magammal mit kezdeni, így nem igazán sikerült elterelnem a figyelmem a rossz érzésemről, ezért inkább úgy döntöttem, hogy tényleg beszélek Bellával.
- Mondanom kell neked valamit – mondtam, amint odaértem hozzá, de Bella csak fürkészve figyelte az arcom.
- Nos – kezdtem –, egész nap furcsa érzésem volt. Mintha a ház megváltozott volna. Pedig tudom, hogy ez hülyeség, de nekem akkor is rossz előérzetem van.
- Nem kell aggódnod. Biztos csak Elisabeth miatt érzed így magad.
- Talán igazad van – válaszoltam, majd hirtelen kezdtem homályosan látni, pedig ez egy vámpírnál elég furcsa.
- Bella, mi történik? – kérdeztem, mielőtt a padlóra hullottam volna, mint egy rongybaba, és a végtagjaim nem mozdultak, hiába próbáltam bármit is csinálni. Bella pedig nem felelt, majd a szemeimmel már csak foltokat láttam, aztán elnyelt a teljes sötétség.

Kérlek szépen, hogy írjatok kritikákat!!!! És bocsi, hogy ennyit kellett várni a fejezetre, de sok dolgom volt...

Örök szerelem~Út a legvégső boldogság felé-Prológus

2009-07-02T12:13:00.005+02:00

Prológus - A boldogság múlandó

(Írói megjegyzés: Mindenki nyugodjon meg, mert ez csak a prológus volt, a következő fejezetekben leírom, hogy hogyan jutottak el idáig, ami itt le van írva. És nem ez lesz a történet vége, ami a prológus vége, úgyhogy pánikra semmi ok.)

Tudjátok, hogy nem minden történet végződik boldogan. Én azt hittem, hogy az enyém nem tartozik bele ezekbe a szomorú történetekbe. De egyelőre, ahol most tartok, úgy látszik, hogy kezdenek megváltozni a dolgok és lassan átalakul egy szomorú történetté. Persze a végkimenetelt senki sem tudja meghatározni. Én mégis abban bíztam, hogy jóra fordul minden.
A nevem Silvia Cullen és van egy szerelmem Roger. Két év telt el azóta, hogy szentül hittem a boldogságunk örök. Ezalatt a két év alatt így is volt, azonban rá kellett jönnöm, hogy még egy halhatatlan számára sem mindig cukormáz és szerelem az „élet”.
Tulajdonképpen mikor megismertem a Culleneket, akkor kezdődött igazán az „életem”. Volt végre egy családom, amit már hosszú idő óta hiányoltam, hiszen a szüleim régen meghaltak, csak egy testvérem volt, de ő meg belehalt Renesmee születésébe. Aztán befogadtak maguk közé a Cullenek és én is az lettem. Igaz szerelmem is mellettem volt és azt hittem, hogy örök szerelemben és boldogságban élhetünk. A sors viszont máshogy gondolta.
A gyötrődések után pedig itt állok és várom, hogy mi történik. Az agyam nem sokat fog fel abból, amit mondanak. Hallom, hogy Bella éppen engem próbál nyugtatni, de nem igazán értem a szavai jelentését. Roger pedig szintén áll és várakozik, ahogy én is. S mikor meghallom az ítéletet szerelmemre, mintha elvágtak volna valamit. Készülök, és hirtelen eléugrok, mielőtt még őt ölnék meg. Úgy érzem, készen vagyok a halálra.
A szerelemért mindent – gondolom magamban és félrelököm Rogert az útból, majd szúrást érzek a belsőmben, mintha égetne valami belülről. Olyasmi, mint amit a vámpírrá válásom alkalmával tapasztaltam, de most tudom, hogy ez az égető érzés nem életben tart, hanem megöl. Hallom, ahogy a többiek könnyek nélkül sírnak, Roger lerogy mellém a földre és a nevemen szólongat, de felelni már nem tudok neki. Roger hirtelen felkiált, majd ismét engem szólongat.
Aztán ezek a hangok elhalkulnak, mintha valaki letekerte volna a rádió hangerejét, majd teljesen elhalnak. Nem látok és nem is hallok semmit.
De annál inkább érzek valamit… Valami hideget a belső égésem helyén és arra gondolok, hogy meghaltam…

Kérek szépen kritikákat!!!!!!!!

Örök szerelem 22.fejezet

2009-06-24T16:12:00.007+02:00

Vártam... de nem igazán írtatok véleményt a 21. fejihez, így úgy gondoltam, hogy most már ideje felraknom az utolsó fejit, de senki ne ijedjen meg... mint már mondtam, lesz még egy kis folytatás, de az már "különálló történet lesz". Szóval hamarosan felkerül: Örök szerelem~Út a legvégső boldogság felé címmel a rövid kis folytatás, de pontos időpontot még nem tudok...

22. Benedict alias Roger, avagy egy nagy, boldog család leszünk

(Bella szemszöge)

Alice kérdésére Silvia egy jó darabig nem felelt, végül csak megrázta a fejét.
- Semmi érdekes nem történt – mondta, de valahogy olyan furcsa volt. Mintha mégis lett volna valami.

- Biztos, hogy nem történt semmi? – kérdeztem.

- Nem, semmi – mondta ki határozottan a szavakat.

- Rendben, én csak megkérdeztem – szabadkoztam.
Bólintott, majd felment a lépcsőn és vissza se pillantott ránk…

Már megint úgy viselkedik, mint mikor Renesmee apjáról kérdeztem.
Talán egyre nehezebben viseli azt, hogy nem mondja el, pedig én segítenék, ha bármiben tudnék neki, de, amíg nem mondja el, amit titkol, addig nem tudok segíteni rajta.

(Silvia szemszöge)

Csak nem rájöttek?

- Remélem, hogy nem – gondoltam, miközben felvánszorogtam az emeletre.

Még szerencse, hogy Edward nem volt a közelben, ugyanis nemrég megtudtam, hogy ő gondolatolvasó… Ő azt hiszem, hogy még valamivel el volt foglalva, mert még nem láttam visszajönni.
De azért lehet, hogy nem is szokott olvasni a gondolataimban. Ezt nem tudhatom, úgyhogy inkább ne gondolkozzak ezen az egész ügyön. Így lesz a legjobb. Legalábbis addig, amíg Roger vissza nem jön…

Azonban teltek a napok, és egyre jobban haladtam az igazság pillanata felé. Már öt nap telt el, mióta Roger elment. Viszont akartam már látni őt, de az igazság elmondásától féltem.
Nem tudtam, hogyan kezdjek neki ennek az egész történetnek, hogy miként kezdődött Roger és az én szerelmem, akit ekkor még Benedictként ismertem, hogyan hagyott el, aztán azt az időt is el kell, hogy mondjam, amikor a testvéremmel volt együtt. Renesmee igazi apjáról is beszélnem kell nekik, de hogy mindezt hogyan fogom elmondani, az még egyelőre számomra is rejtély…

Már eltelt 6 nap. Rogernek hamarosan jelentkeznie kéne.

De, ha nem Greggel jön megint, ami elég valószínű - legalábbis így ígérte meg -, akkor Alice látni fogja, hogy mikor is jön…
Apropó Alice… Bár furcsállta, hogy még mindig nem jött senki a Volturitól, de nem tulajdonított különösebb jelentőséget neki. Most azonban, ha látja, hogy Roger jön, akkor azt hiszi, hogy engem akar leellenőrizni, ami igaz is lenne, de ez már megtörtént, viszont erről a Cullen család nem tud, csak Renesmee, de ő nem fog szólni senkinek, mert megígérte…

Ekkor gyanúm beigazolódott. Alice jött be a szobámba.
- Szia, ugye nem zavarok? – kérdezte.

- Nem – válaszoltam, mire ő leült az ágyamra, mellém, majd felém fordította fejét és úgy kezdett bele mondanivalójába.

- Nos… volt egy látomásom – kezdte, de ekkor már sejtettem, hogy mi fog következni ezután – Az a Roger nevű vámpír ide fog jönni, ellenőrizni téged, majd gondolom, elmegy. – Én nem lennék a távozásában ennyire biztos, azonban Alice még semmit sem tud ezekről a dolgokról…

- És mikorra várható az a vámpír? – Próbáltam elrejteni a hangomban az izgatottságot, de nem mindig sikerült.

- Úgy láttam, hogy két órán belül itt lesz.

- Értem. – Bólintottam, mire Alice már bent sem volt a szobámban.
Hangosan kifújtam a levegőt és próbáltam megnyugodni, hogy felkészüljek az igazság elmondására…

Ahogy Alice mondta, Roger majdnem két óra múlva itt is volt. A baj csak az, hogy még mindig nem voltam készen arra, hogy beavassam a többieket a múltamba és a nemrég történt dolgokba…
Roger furcsamód csengetett, mire Esme kinyitotta neki az ajtót.
Köszöntek egymásnak, majd Roger egyből megkérdezte, hogy hol vagyok és én ezt persze tisztán hallottam a vámpírhallásom által.
Esme feltessékelte az emeletre, de nem hagyott vele egyedül, így nem tudtunk megbeszélni semmit, szóval rögtön bele kellett kezdeni a magyarázatba…

- Esme, idehívnál mindenkit? – kérdeztem, mire ő csak bólintott egyet, de mielőtt még kiment volna a szobámból rám nézett, de mikor látta, hogy rámosolyogtam, bólintott, majd kiment a szobából… Gondolom látta rajtam, hogy nem lesz semmi baj, így egyedül hagyott Rogerrel. Természetesen csak néhány másodpercre voltunk kettesben, mivel a többiek, amint Esme szólt nekik kérésemről, azonnal felrohantak a szobámba. Végül Esme is visszatért, és neki akartam kezdeni a mondandómnak, azonban egy hang sem jött ki a torkomon.

- Tehát – kezdtem el végül -, arról szerettem volna beszélni, hogy… - ennél Rogerre néztem, aki bíztatólag rám mosolygott, mire valahogy sikerült folytatnom. – szóval, Roger nem az, akinek gondoljátok – Értetlen tekintetek hadával találtam szembe magam. -, ő volt Benedict, akiről meséltem. – Most mindenki arckifejezése átment értetlenből döbbentbe, majd kérdőn néztek Roger felé.

- Igazából Roger a nevem, de hazudtam Silviának is és Elisabeth-nek is a valódi nevemről, hogy ne keverjem őket bajba – vette át a szót tőlem Roger.

- És mért keverted volna őket bajba? – kérdezte Carlisle.

- Mert már akkor is a Volturihoz tartoztam – válaszolta Roger lehajtott fejjel.

- De, ha te vagy Benedict, akkor te vagy Renesmee apja is, nem? – kérdezte Bella.

- Nem, én igazából sosem voltam együtt Elisabeth-tel – mondta.

- Akkor Renesmee hogyan lehet félvér? És kitől van a gyerek? – értetlenkedett Edward.

- Először is, mert az apja vámpír volt, másodszor pedig az egyik barátomtól van a gyerek.

- És ő most hol van? – kérdezte Alice.

- Meghalt – válaszolta tömören és fájdalmasan Roger.

- Sajnálom – mondta egyszerre a családom.

- Nem, semmi gond, már túlléptem rajta valamennyire.

A többiek bólintottak, majd néhány másodpercnyi szünet után újabb kérdéseket tettek fel.
- Hogy hívták az apját? – kérdezte Edward kíváncsian.

- Caleb – mondta, de ezután Roger lehorgasztotta a fejét és hangosan sóhajtott egyet, mire én oda akartam menni hozzá és megölelni, de a jelen körülmények között ez nem volt lehetséges.

- És miért jöttél ide pontosan? – kérdezte Carlisle és egészen megdöbbentett a hangja szelídsége.

- Nos… főként Silvia miatt… - kezdte.

- Ezt tudtuk – szakította félbe Rosalie és fújtatott egyet.

- De nem azért jöttem el Silviához, amiért ti gondoljátok – mondta Roger határozottan.

- Nem azért? –kérdezte Alice megrökönyödve, aki mindig is szentül hitt a látomásainak, de a képessége nemrég befolyás alatt volt, így nem a valóságot látta, csak egy illúziót, mely valóságosnak tűnt.

- Nem, egyáltalán nem ezért jöttem most. Azt már lerendeztem, amire ti gondoltok. – Ennél a mondatnál mindenkinek leesett az álla. Nem gondolták, hogy Roger már itt járt, hiszen azt hitték, hogy Alice azt úgyis látta volna, de ebben az esetben nem volt igazuk.

- De mégis mikor „rendezted le”? – kérdezte Edward.

- Hát, őszintén szólva, amikor elmentetek vadászni… szóval akkor…

- De én nem láttam semmit – suttogta Alice maga elé, és, ha nem tudnám, hogy lehetetlen, akkor azt hinném, hogy mindjárt összeesik, ezért le is ültettük az ágyamra.

- Tudom, hogy nem láttad… Nem láthattad, mert Greg segített nekem… - mondta, de mielőtt befejezhette volna a mondatot, Edward közbevágott.

- Ki az a Greg?

- Greg… ő… nos… ő összezavarja a képességeket… És azért nem látta Alice, hogy jövök, mert Greg egy hamis látomást küldött neki. – Erre a mondatra már mindenki elég furcsa képet vágott. – Nyugi, nem bántottam volna. Soha nem tennék ilyet – nyugtatta meg őket, rémült arckifejezésük láttán.

- De mégis mért nem bántottad volna? És, ha már voltál itt a vámpír-ügy miatt, akkor most mért jöttél? – kérdezte Edward és felvonta a szemöldökét.

Mielőtt még Roger válaszolhatott volna, Jasper elkezdett beszélni.
- Mert szereti… - suttogta halkan Jasper.

- Mi? De ez mégis hogy lehet? Először azt hittük, hogy Benedict-nek hívják, aztán kiderült, hogy Roger. Utána megtudtuk, hogy nem is ő Renesmee apja. Most meg még azt is hallanunk kellett, hogy szerelmes Silviába… Mi jön még? Kiderül, hogy marslakó?! – mondta gúnyosan Rosalie.

- Rose, ne legyél már ilyen! – próbálta meg Emmett lecsillapítani.

- Milyen? Hmm? Már kezdett összeállni a családunk és erre jön egy ilyen Benedict…

- Roger – szólt közbe a szerelmem.

- Jó, akkor jön egy ilyen Roger vagy bánom is, hogy hogy hívják, és mindent tönkre akar tenni! Pedig már olyan jól megvoltunk.

- Rosalie – szólt rá Carlisle is dorgáló hangon.

- Persze… Most megint én vagyok a rossz. Biztos, hogy én hazudoztam össze-vissza, nem igaz?! – A végét már szinte üvöltötte, majd kirohant a szobából.

- Csak megint kiborult – mondta Carlisle, ezután Emmett a felesége után ment.

- Megint? Már máskor is előfordult ilyen? – kérdeztem magamtól.

- Amikor Bellát megismertem – mondta Edward, válaszolva gondolatomra, mire mindenki értetlenül meredt ránk. – Bocsánat, de szinte üvöltenek a gondolatai.

- Most akkor váltsunk témát – javasolta Carlisle.

Néhány percig néma volt az egész szoba, majd Edward megszólalt.

- Carlisle arra gondolt, hogy már megtudtuk, hogy mért nem bántottad Silviát… De mért jöttél most ide?

- Mert szeretnék együtt élni vele. És a Volturis ügyet már megoldottam, szóval már nincs semmi akadálya ennek az egész tervnek.

- El akarsz innen költözni Silvia? – kérdezte Bella meglepődve.

- Hát, ha beleegyeznétek, akkor Roger is itt maradna.

- Természetesen beleegyezünk – mondta Carlisle, mire örömtáncot tudtam volna járni.

- Még csak az kéne! – mordult fel Rosalie, aki ekkor már ismét a szobában volt, de azt, hogy mikor jött vissza, nem tudtam.

- Rosalie! Hagyd abba! Mostantól eggyel többen leszünk. Ennyi. Semmi különbség nem lesz – mondta Carlisle.

- De már így is túl sokan vagyunk.

- Ezzel meg mire célzol? – kérdezte Edward szúrós tekintettel.

- Semmire sem. És legfőképpen nem Bellára. Tudod, hogy már kezdem megszokni őt is. De ennyi új családtag, ilyen rövid idő alatt azért egy kicsit sok – szabadkozott.

- Jól elleszünk mi. Igaz Roger? – kérdezte, majd rákacsintott, amit nem tudtam mire vélni.

Értetlenkedésemet látva, Edward válaszolt.
- Emmett arra gondol, hogy végre lesz kivel verekednie – mondta, mire elsápadtam. Pedig az nagy szó, ha egy vámpír elsápad, mert alapból vérszegénynek néznek minket, mivel túl sápadtak vagyunk. Na, ebben meg az a vicc, hogy mi aztán tényleg nem vagyunk vérszegények.

- Nem hiszem, hogy ez túl jó ötlet – suttogtam Rogernek, de persze mindenki meghallotta a szobában.

- Ne félj! Nem lesz semmi gond – mondta nekem Roger, majd rávigyorgott Emmettre, viszont én már előre rosszat sejtettem.

- Mennyit fognak vajon verekedni? – kérdeztem magamban, majd sóhajtottam egyet.

- Ezt Emmettnél nem lehet tudni – válaszolt Edward ismét a gondolatomra, de ekkor már ez nekem is sok volt, és csak elfordultam Edwardtól, mire hallottam, hogy felkuncog.
Annyira örülök viszont, hogy már itt lesz a szerelmem velem és Renesmee is. És az egész Cullen család, akik mindig is nagyon kedvesek voltak hozzám…

Néhány nap múlva már boldogan éltünk, egy családként. Még Rosalie is megnyugodott. Aztán, mikor úgy adódott, akkor elmeséltük a történetünk az elejétől a végéig, amit mindenki csendben és döbbenettel az arcán hallgatott végig. Ezek után már nem voltak titkaink. Mindent elmondtunk és békésen élhettünk. Még a vámpírságom is kezdtem megszokni…
Soha nem voltam még ennyire boldog. Visszakaptam a szerelmem, lett egy új családom, volt egy unokahúgom… Már csak a testvérem hiányzott, de ő sajnos nem lehetett velem. Viszont éreztem, hogy ő most figyel engem valahonnan és örül a boldogságomnak… És Renesmee is boldog, mert van anyja, Bella, és van egy apja, Edward…
És én is boldogan élhetek örökre…

Kérlek titeket, hogy írjatok véleményt!!! Please!!! Nagyon érdekel, hogy mit gondoltok a befejező részről, mert ha nem tetszik, akkor nem írom meg azt a kis folytit...

Örök szerelem 21.fejezet

2009-06-17T23:45:00.004+02:00

Nagyon sajnálom a rengeteg késést, de nagyon zűrös heteim voltak... Ott volt a kompetencia mérés, aztán elestem biciklivel és agyrázkódásom lett, amivel négy napig voltam kórházban, + honlapomat költöztettem (az is sok meló volt), meg aztán nemrég volt a ballagásom és arra is készülni kellett (tanárbúcsúztatásra + ballagási énekeket gyakorolni), úgyhogy tényleg sajnálom, de már itt a rész és holnap jön a záró feji... de meglepiként mondom,h majd még rakok fel ficeket, amiket én írtam... ja és sztem lehet,h majd lesz egy néhány fejezetes Örök szerelem-"folyti"... És köszönöm a türelmeteket, hogy ki tudtátok várni, amíg felraktam...

21. Igazság

(Silvia szemszöge) Ebben fejezetben csak az ő szemszögéből lesznek leírva a dolgok…

Először a férfi, aki az ágyamon ült, nem válaszolt semmit, de utána gúnyosan elmosolyodott.
- Csak meglátogatni jöttelek – mondta.

- De miért Benedict? Vagy szólítsalak inkább Rogernek? – kérdeztem a haragtól szinte szikrázó szemekkel.

- Köszönöm, a Roger tökéletesen megfelel, hisz’ ez a nevem.

- Nekem nem ezt mondtad, ahogy Elisabeth-nek sem – mondtam, majd egy szemrehányó pillantást vetettem rá.

- Ugyan már, Elisabeth-nek?! Mért mondtam volna el pont Elisabeth-nek?! Hiszen téged szerettelek – mondta, majd közelebb lépett hozzám és meg akarta simítani az arcom, de mire odaért én elkaptam a fejem és a szoba másik oldalába ugrottam át. - Nocsak, nocsak! Vámpírképességek… szép, mondhatom nagyon szép…
Legszívesebben kinyújtottam volna rá a nyelvem, de ebben a helyzetben nem lett volna ésszerű, szóval inkább egy darabig álltam némán, amíg végül meg nem értettem mondandójának értelmét.

- Egyébként meg nem szerettél, sem engem, sem a testvérem. És különben is, ha szerettél volna, akkor mért hagytál el? – kérdeztem egy kis éllel a hangomban.

- Tévedsz, igen is szerettelek, de nem akartam, hogy bajod essen, így inkább elhagytalak – válaszolta lehajtott fejjel.

- Akkor meg miért jártál a testvéremmel?

- Mert rájöttem, hogy nem tudok nélküled „élni”, viszont azt gondoltam, hogy nem bocsájtanál meg nekem, így inkább Elisabeth-tel voltam, hogy addig is a közeledben legyek.

Én csak meredten bámultam magam elé. Eddig soha nem volt velem ilyen őszinte.

- És miért nem mondtad meg az eredeti nevedet? – kérdeztem kíváncsian.

- Mondtam már, hogy nem akartalak veszélybe sodorni és, ha megmondom a nevem, akkor rád találhattak volna.

- De kik? – kérdeztem rémültem. Azonban mielőtt még válaszolt volna, megértettem.

Bár, mivel már vámpír voltam, nem lehettem fáradt, de a beszélgetés és a tudat miatt, hogy ő azért hagyott el, mert a Volturitól akart megvédeni, teljesen kikészített lelkileg, és ezért leültem az ágyam szélére.
Roger látta rajtam, hogy már magamtól is rájöttem a válaszra, ezért inkább nem szólalt meg…
Lehajtottam a fejem és gondolkoztam… Azonban egyszercsak ujjak érintését éreztem meg az arcomon. Felpillantottam és egyenesen belenéztem Roger szemébe, akinek az arca fájdalmat tükrözött.
Először hagytam, hogy ujjai végigsimítsák arcom, de aztán eszembe jutott valami… illetve inkább valaki, aki lent ült a nappaliban.
- Renesmee – suttogtam, de Roger természetesen meghallotta.

- Biztos, hogy nincs baja – mondta.

- De én nem erre gondoltam, hanem arra, hogy vele mi történt? Ha engem szerettél, akkor mért lett gyereked Elisabeth-től?

- Renesmee nem az én gyermekem… Nem akartam neked elárulni, de most már úgyis mindegy.

Ledermedtem a hallottaktól.
Renesmee nem az ő gyereke? De akkor mégis kié? És ezt eddig mért nem mondta?
Tódultak a fejembe kérdések hadai, melyek még nem kaptak értelmet.
- Tényleg nem a tiéd? – Kérdésemre csak egy fejrázást kaptam. – De akkor mégis kitől van? – kérdeztem még mindig döbbentem az új fejleményektől.

- Az egyik barátomtól… A neve Caleb. Ő is vámpír. Illetve volt, mert amikor megtudta, hogy Elisabeth… – kezdte, majd elhallgatott és arca elsötétült – szóval, mikor meghalt, akkor ő… Caleb… megölette magát… - mondta ki keservesen a szavakat. Úgy láttam, hogy sokat jelentett számára ez a bizonyos barát. És a testvérem miatt is szomorkodott.

- De, mégis hogy ismerték meg egymást? – kérdeztem, mikor végre a hallottak után szóhoz is jutottam, mivel eddig egy hang sem jött ki a torkomon, bárhogyan is igyekeztem.

- Egyszer elkísért engem a barátom, mikor idejöttem, akkor valamiért Elisabeth követett minket, így kénytelen voltam őket bemutatni egymásnak… Aztán én is csak később tudtam meg, mikor elmondták, hogy lefeküdtek egymással – Ha lehetséges, akkor még jobban elsápadtam ezekre a szavakra.

- És akkor te nem is feküdtél le a húgommal?

- Nem. Semmi nem volt köztünk csak a látszat miatt. Ő Caleb-et szerette én pedig téged.

Annyira jólestek a szavai, főleg ennyi kétség, bizonytalanság és választalan kérdések után, hogy szinte a nyakába ugrottam volna örömömben. Ezt azonban nem tehettem meg, de szerintem ő is ugyanígy repesett az örömtől, mint én, hogy végre megint együtt lehetünk, mert odahúzott magához, szorosan átölelt és megcsókolt.
A csók után eszembe jutott egy másik kérdés, amire még nem kaptam választ.
- A Volturi hogy engedett el?

- Nem engedtek el, csak annyiról volt szó, hogy valaki eljön és leellenőrzi a vámpírságod és én vállalkoztam rá, ennyi.

- De akkor hogyan akarsz ittmaradni?

- Visszamegyek… - kezdte és lehajtotta a fejét, majd felnézett a szemembe, de kétségbeesett tekintetemet látván újra beszélni kezdett. – Nem megyek el örökre, de egy időre vissza kell mennem, de ígérem, hogy sietek vissza.

- És mégis mennyi ideig leszel távol?

- Talán egy hét, de lehet, hogy kevesebb – válaszolta.

Hirtelen eszembe ötlött valami.
- Ugye nem fognak bántani? – kérdeztem aggódva, mire csak egy mosolyt kaptam válaszul.

Roger egy darabig csak ált és engem nézett és mikor már azt hittem, hogy nem fog válaszolni, megszólalt.
- Nem fognak bántani… Tudok én vigyázni magamra… Te csak ne aggódj.

- És mi lesz ezzel az egész üggyel miután visszajöttél?

- Mármint milyen értelemben? – kérdezte felhúzott szemöldökkel.

- Hát… úgy értettem, hogy mi lesz velünk miután visszajöttél? És mit fogunk csinálni? Ittmaradunk vagy elköltözünk? És… - Folytattam volna a kérdésözönömet, de ekkor Roger a számra tette az egyik ujját, hallgatásra kényszerítve engem, aminek én nem nagyon örültem, de biztos, hogy oka volt rá, hogy félbeszakítson.

- Mi együtt leszünk. És, ha nem bánja ez a család, akikkel most laksz, akkor nem költözünk el.

- Szerintem nem fogják bánni. De azt hiszem, hogy most már vissza kéne mennem Renesmee-hez, mert nem akarom sokáig egyedül hagyni… Már így is elég sokáig beszélgettünk.

- Én is megyek, már ha szabad – nézett rám kérdő tekintettel, mire én csak bólintottam és elindultunk lefelé a lépcsőn.Renesmee még mindig ott ült a kanapén. Csak meredt maga elé, de mikor odaértünk hozzá, ránk emelte tekintetét és mosolygott.

- Szia Silvia néni – köszöntött úgy, ahogy még eddig sosem tette és nem értettem, hogy most mért mondta ezt, de határozottan tetszett, hogy a nénikéjének hív, hisz’ eddig akárhányszor beszéltem vele – ami nem volt túl gyakran, de azért túl ritkán sem -, mindig csak Silviának szólított, mivel a család többi tagja is így nevezett. Azonban tegnap azt hiszem Bella mondta Renesmee-nek, hogy szólítson engem a nénikéjének, de akkor még nem sikerült vele kimondatni… Most viszont teljesen magától mondta és ez olyan örömmel töltött el…

- Ki ez a bácsi? – kérdezte ekkor Renesmee, felébresztve engem gondolkozásomból.

Én azonban egyelőre még nem tudtam, hogy mit is válaszoljak neki…
- Öhm… nos… szóval… ő itt Roger – mutattam be.

- Szia – köszönt Roger Renesmee-nek, majd viszonzásképpen integetést kapott.

- És mért van itt? Olyan ismerős az arca…Ismerős?
Oh, tényleg… ők már látták egymást, amikor Roger múltkor ott volt az erdőben a Volturi érkezését követően. De akkor most mit mondjak Renesmee-nek? Azt mégsem mondhatom, hogy ő az egyike azoknak, akik legutóbb bántani akarták őt is és engem is… Illetve ez azért nem teljesen igaz, de ez már csak részletkérdés, hiszen ő még egyelőre mindig a Volturi mellett áll. Bár azért már lenyugodtak a kedélyek, mivel Renesmee nem halhatatlan gyerek, én pedig már vámpír vagyok, így nincs indokuk az újabb „látogatásra”. Persze előtte még meg kell mondania Rogernek, hogy vámpír vagyok, majd eljön onnan és velem lesz…

- Silvia néni? Válaszolnál? – zökkentett ki Renesmee a gondolataimból.

- Oh… mi? Ja… persze… Szóval, ő itt a család egyik barátja… Biztos már láttad és ezért ismerős az arca…

- De én nem emlékszem rá, hogy találkoztam volna vele, csak ismerős az arca.

- Hát akkor meg lehet, hogy nem találkoztatok. De az a lényeg, hogy csak beköszönni jött ide. Nemsokára elmegy.

- És nem várja meg, amíg a többiek visszaérnek? – kérdezte oldalra hajtott fejjel kíváncsian.

Összenéztünk Rogerrel…
- Hát, ő most nem tudja megvárni a többieket, de nemsokára visszajön, ha minden jól megy, és akkor elméletileg többet fogod látni.

- Mért csak elméletileg? – kérdezett vissza.

- Mert lehet, hogy el kell intéznie valamit és én pedig segítek neki ebben – mondtam, majd bíztatólag rákacsintottam Rogerre, jelezve ezzel, hogy minden rendben lesz.

- És akkor mi nem fogunk találkozni? – kérdezte szomorú hangon.

- Jaj, dehogynem… Majd teszek róla, hogy így legyen… Mindenképpen fogunk még találkozni – mondtam, majd rámosolyogtam, mire egy kicsit felderült az arca.

- Akkor jó – mondta, majd átöleltem.

Roger csak nézte, ahogy Renesmee-vel beszélgetünk, de nem igazán szólt semmit… legalábbis eddig…
- Hamarosan visszajönnek a többiek – súgta a fülembe úgy, hogy Renesmee még véletlenül se hallhassa. – Nekem lassan mennem kéne – mondta, de arcán tükröződött, hogy nehéz neki az elválás.

Ekkor azonban elkezdte az ajtó felé venni az irányt… De eszembe jutott valami, amit még muszáj volt megtudnom…
- Várj! – kértem – Valamire még válaszolj, kérlek!

- Rendben – mondta, majd visszalépdelt hozzám.

Mikor odaért, mélyen a szemébe néztem és alig tudtam elkezdeni a mondatomat, mígnem megláttam, hogy Roger rajtam nevet…
- Mi ilyen mulatságos? – kérdeztem.

- Áh, semmi, csak az arckifejezésed – válaszolta, de azt hiába kérdeztem, hogy miért volt olyan vicces számára az arckifejezésem, nem akarta elárulni, így inkább megkérdeztem a másik dolgot, mely fontosabb volt ennél.

- Alice mért nem látta, hogy idejössz? Pont ezért mentek el vadászni ma, mert azt hitték, hogy mára még nem várható senki – mondtam, majd összeráncoltam a szemöldököm.
Renesmee ekkor már ismét a kanapén ült és ránk nem is figyelt igazán…

- Nos, az a lényege, hogy ez alatt a néhány nap alatt egy új „tehetségre” tettünk szert.

- És mit tud? – kérdeztem rémülten.

- „Csak” annyit, hogy össze tudja zavarni a képességeket… Mint például Alice-nél… Szerinted mégis mért nem látott engem? – kérdezte költőien, de én mégis válaszoltam rá.

- Mert összezavarták a képességeit és nem azt látta, amit kellett volna – suttogtam.

- Pontosan – mondta. – Tehát, Greg bárki képességeit össze tudja zavarni. Kivéve, akinek már fizikai képességei vannak, mint például tárgymozgatás vagy ilyesmi. – Én csak elképedve álltam… ez azért már furcsa volt… Remélem, hogy nem fogják ezt sokat alkalmazni… Roger meglátva a döbbenetemet folytatta. – Ezt a képességet azonban nem tudja nagy távolságra is kiterjeszteni… Néhányszáz méter kell hozzá, hogy a kívánt hatás sikerüljön… - Még folytatta volna, de én félbeszakítottam.

- Ezzel azt akarod mondani, hogy ez a Greg is itt volt veled? – kérdeztem már egy kicsit kétségbeesetten.

- Nem, itt nem volt, csak a közelben… és nem lesz semmi baj. Többet nem jön ide – nyugtatgatott.
Bólintottam, de megszólalni nem bírtam egy ideig.

- Most már igazán mennem kéne – mondta és lehajtotta a fejét, de mielőtt még ismét elindult volna, megszólítottam.

- Roger! Még valami – mondtam, mire arcát felém fordította – Azt akartam kérdezni, hogy… Honnan tudod, hogy Alice-ék nemsokára hazajönnek?
Elmosolyodott… úgy látszik, hogy valamiért tetszenek a kérdéseim neki. Talán csak azért, mert így tovább ittmaradhat velem… De miket isképzelek?! Inkább hagyjuk…

- Onnan, hogy Greg azt a képességet, amit összezavart le is tudja másolni magának, de csak néhány perc erejéig van a birtokában. Azonban ezt a pár percet kihasználta arra, hogy megnézze, hogy mikor jönnek vissza. És mivel Alice úgy tudja, hogy csak holnap jövök, ezért nincs oka előbb hazajönni, ahogy a többieknek sem… Hát, innen tudom.

- Így már világos – mondtam.

- Nos, játszunk még „kérdezz-felelek-et” vagy inkább mehetek, hogy minél előbb visszajöhessek?

- Maradjunk a másodiknál – mondtam határozottan.

- Akkor, szia – mondta, majd látványosan elkezdett kifelé menni a nappaliból, mire én utána mentem és mielőtt meg kimehetett volna, megcsókoltam, de Renesmee szerencsére ezt nem láthatta, mivel ő bent maradt a nappaliban.

Miután elváltunk csak ennyit suttogtam: - Szia – majd mikor ezt kimondtam már ott sem volt előttem, hanem már úton volt a Volturihoz.

Visszamentem az unokahúgomhoz.
- Renesmee, kérlek, ígérj meg nekem valamit. – Bólintott. – Azt szeretném, ha Rogerről senkinek sem szólnál egy szót sem.

- De miért? - kérdezte értetlenkedve.

- Mert… mert… majd meglepetés lesz a többieknek, mikor ismét eljön, de most sietnie kellett.- Értem. Rendben, nem fogok szólni – Ezt a mondatot még épp időben mondta ki, mert, ha egy kicsivel később mondja, akkor már a többiek is hallották volna, mivel néhány percen belül megérkeztek a házba.

- Sziasztok! – köszönt Bella mosolyogva, amint belépett az ajtón.

- Történt valami érdekes? – kérdezte Alice.

- Ezt neked kéne tudni – kacsintottam rá, de az igazságot nem akartam elmondani, legalábbis még nem… Elég lesz, ha akkor megtudják, mikor már Roger is visszajött.

- Nos, akkor történt valami? – faggatott tovább Alice, mikor elsőre nem válaszoltam.

- Na, most mit mondjak? – kérdeztem magamtól.

Örök szerelem 20.fejezet

2009-05-18T21:32:00.002+02:00

20. Vajon mi jöhet még?

(Silvia szemszöge)

- Akkor indulunk haza? – kérdezte Alice.

Haza… ezt a szót ismételgettem magamban, de egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy van egy új családom és ott van Renesmee. De egy a baj, hogy Renesmee-ről mindig eszembe jut valaki. Ő, akinek a nevét nem szívesen hallom, sem mondom ki, még gondolatban sem. Viszont előbb vagy utóbb úgyis fény derül az igazságra. Nem titkolhatom a végtelenségig, ami jelen esetben szó szerint a végtelenséget jelenti.
- Dehogynem, igenis meg kell próbálnom eltitkolni – gondoltam magamban.
Nem hagyhatom, hogy Renesmee vagy bárki más megtudja, hiszen ő nem veheti fel egyikünkkel sem a kapcsolatot, amíg nem tudják az igazat. Bár, talán mégis idejönne, annak dacára, hogy így kiderülne ez az egész titok, amit ő annyira őrzött. Én is csak nemrég tudtam meg. Pedig azért nekem legalább elmondhatta volna. Nem értem, mért csinálta ezt. Becsapott engem, a testvéremet, itthagyta Renesmee-t – bár, még jó, hogy itthagyta, mert nála nem lett volna jó helyen – és nem is foglalkozott vele.

- Megjöttünk! Silvia! Silvia? Jól vagy? – kérdezte Alice.
Észre sem vettem, hogy már ott álltunk a Cullen ház bejárata előtt.

- Persze, jól vagyok, csak egy kicsit elgondolkoztam.

- Miről? – kíváncsiskodott és fürkésző tekintetét enyémbe fúrta.

- Áh, semmi különösről, csak erről a vámpírságról – hazudtam, de szemmel láthatólag elhitte, mivel csak bólintott egyet, majd a ház belsejébe táncolt, mire én követtem őt.

A nappaliban mindenki ott volt, kivéve Edwardot és Renesmee-t.
- Hol van Edward és az unokahúgom? – kérdeztem.

- Oh, ők… elmentek… mert… nem is tudom, hogy mondjam… - mondta Bella akadozva és segítségkérően Alice-re nézett, aki úgy tett, mintha ott sem lenne, így Bella kénytelen volt folytatni, de előtte még egy mérges pillantást lövellt Alice irányába – Tehát… az a helyzet, hogy, mivel te újszülött vámpír vagy és még nem tapasztaltuk meg, hogy mennyire bírsz ellenállni az emberi vérnek, ezért Edward ragaszkodott hozzá, hogy mikor te megjössz, valaki vigye el innen Renesmee-t és mivel én itt akartam lenni, amikor megérkezel, így ő vitte el személyesen – mondta, majd sajnálkozó és bocsánatkérő tekintettel nézett rám, mire én megráztam a fejem, hogy nem számít. Majd megmutatom, hogy kiváló az önuralmam, addig pedig nem látom Renesmee-t. De végül is nem olyan hosszú idő lesz ez, hisz’ mikor úgy volt, hogy végleg itthagyom ennél a családnál, akkor egy egész életen keresztül nem láthattam volna. Ahhoz képest ez az idő szinte semmi. Hamar eltelik, és együtt lehetek az unokahúgommal.

- És pontosan menyi ideig is fog ez tartani? - kérdeztem.

- Hát… azt pontosan mi sem tudjuk… Attól függ, hogy milyen az önuralmad – mondta jelentőségteljesen Carlisle.

- De ezt hogy derítjük ki?

- Hát, talán emberek közelébe kéne menned, de természetesen mindannyian mennénk veled, hogy, ha nem tudod magad kontrollálni, akkor meg tudjunk fékezni, mielőtt még valakinek baja esne.
Bólintottam. Azt én sem akartam, hogy valakinek ártsak.

- És mikor megyünk? – kérdeztem kíváncsian, de közben remegtem az idegességtől.

- Mivel holnap vadásznifogunk, ezért még ma sort kéne keríteni rá – válaszolta Carlisle, majd felállt a kanapéról, ahol eddig ült.

- Akkor induljunk is – lelkendezett Alice.

- Biztos, hogy ügyes leszel – súgta a fülembe Bella, mielőtt még kiléptünk volna az ajtón. Én viszont ebben nem voltam olyan biztos, mint ő, de azért próbáltam egy mosolyt villantani rá, ami nem sikerült túl fényesen, de azért kaptam tőle egy válaszmosolyt.

Kisétáltunk az ajtón és megindultunk a város felé, természetesen futva.
- És bemegyünk a városba? – kérdeztem

- Nem, csak közel megyünk az emberekhez. Nem a közvetlen közelükbe, de egyelőre csak felmérjük az önuralmadat. Aztán, ha az jól megy, akkor már láthatod Renesmee-t, de csak messziről és, ha nem lesz semmi baj, akkor odamehetsz hozzá.

- Rendben – helyeseltem.

Ekkor megéreztem egy illatot…Egy illatot, amely annyira nem volt csábító, mint a szarvasok illata, sőt, szinte undorodtam tőle. El is fintorodtam, mire mindenki felém fordítottam fejét és kérdőn nézett rám.
- Ti nem érzitek ezt a bűzt? – értetlenkedtem.

- Milyen bűzt? Csak emberek szagát lehet érezni – mondta Carlisle, akinek ekkor arcán átvillant valami, mire újra beszélni kezdett.

- Silvia szerintem undorodik az emberek vérének szagától – mondta Carlisle, aki most már mosolygott.

A többiek csak furcsán méregettek, de azután Bella felém fordult és megszólalt.
- Tudtam, hogy ügyes leszel. Engem sem vonz annyira az emberi vér, mint a többeket, de te még undorodsz is ettől az illattól. Ez elég furcsa, de az a lényeg, hogy megvan a kellő önuralmad.

- De Renesmee akkor is ember és, ha Silvia undorodik ettől a szagtól, akkor talán egy kis ideig nem kéne a közelébe engedni, amíg Silvia meg nem szokja a szagot – mondta Carlisle.

Megráztam a fejem.
- Először is Renesmee félig vámpír, másodszor pedig én kibírom ezt a szagot. Már kezdek is hozzászokni. Csak elsőre olyan furcsa volt, de most egész elviselhető – ijedt tekintetüket látván folytattam. – Nem azt mondtam, hogy bele is kóstolnék bárkibe, akinek ilyen szaga van, csak azt mondom, hogy egészen elviselhető és már nem irritál annyira, mint néhány perccel ezelőtt.Erre mindenki felsóhajtott.

- Tehát akkor mi legyen? Maradjunk az eredeti tervnél vagy Silvia egyből odamehet Renesmee-hez? – kérdezte Carlisle a többieket.

- Szerintem részben maradjunk az eredeti tervnél. Azt hiszem, hogy néhány percig, amíg Silvia megszokja az illatot, addig maradjanak egymástól néhány méterre, de utána odamehet hozzá – mondta Bella.

- Akkor ezt megbeszéltük. Hazamegyünk és szólok Edwardnak, hogy hozza haza Renesmee-t – mondta Carlisle.

- Talán jobb lenne, ha én mennék neki szólni - javasolta Bella.

- Ahogy gondolod. Akkor menj, szólj te Edwardnak – egyezett bele Carlisle.

Ezek után hazamentünk és Bella elment Edward után.

(Bella szemszöge)

Elindultam megkeresni a szerelmem és a lányom, de, mivel Edward nem mondta meg, hogy hová megy, így a szaglásomra kellett hagyatkoznom. Egy kis ideig nem mozdultam, csak álltam egyhelyben az erdőben, de aztán megéreztem az illatukat, ezért elindultam. Hamarosan meg is találtam őket…
Remesmee egy farönkön ült, míg Edward előtte térdelt és beszélt hozzá. Nem mentem hozzájuk túl közel, mivel nem akartam őket megzavarni, de Silvia gondolom már látni akarta az unokahúgát, ezért mégis megszólaltam.
- Visszajönnétek a házba? – kérdeztem.

- Mért, Silvia hol van?

- Otthon van, de szeretné látni Renesmee-t, ezért jó lenne, ha elindulnánk haza.

- De ezt mégis hogy gondoltad?! Silvia megsebesítheti a lányunkat – szűrte a szavakat mérgesen.

- De nem fogja bántani, mert…

- Méghogy nem fogja bántani… Azt nem tudhatod…

- De igen! És, ha engednéd, hogy befejezzem, akkor elmondanék valami fontosat.

- Tessék, mondd – egyezett bele sóhajtva.

- Nemrég elvittük Silviát a város közelébe – mondtam, de ekkor Edward megpróbált közbevágni, viszont az ujjamat a szájára helyeztem, jelezve neki, hogy hallgasson végig. – Természetesen felügyelettel. Csak kíváncsiak voltunk rá, hogy hogy bírja az emberek illatát.

- És, mi történt? – kérdezte türelmetlenül.

- Semmi. Egyszerűen nem kívánta a vérüket, még el is fintorodott. – A végére felnevettem.

- De Renesmee is félig ember.

- Igen, de azt mondta, hogy néhány perc után már hozzászokott az illathoz, viszont mégsem akart senkire sem rátámadni.

- És gondolod, hogy odaengedhetjük Renesmee-t a közelébe?

- Én teljes mértékben bízom abban, hogy tudja magát kontrollálni.

Edward megrázta a fejét és féloldalasan elmosolyodott.
- Ez a baj veled, hogy túl nagy a bizalmad azok iránt, akik iránt nem kéne.

Ekkor megértettem, kire célzott.
- Talán megbántad, hogy bíztam benned? – kérdeztem kíváncsian.

- Nem, dehogy. Az volt „életem” legszebb eseménye, amikor veled találkoztam – válaszolta.

- Remélem is – néztem rá fenyegetőn, mire elmosolyodott és odahúzott magához, majd megcsókolt.

Mikor szétváltunk, eszembe jutott valami…
- Renesmee – suttogtam, mire mindketten ránéztünk.
Ő csak oldalra hajtott fejjel figyelt minket, miközben mosolygott.

- Azt hiszem, ideje lenne elindulnunk – javasoltam, mire Edward bólintott és a Cullen ház felé vettük az irányt.

Mikor beléptünk az ajtón, láttam, ahogy Silvia tördeli a kezét idegességében, de mikor meglátta Renesmee-t azonnal mosoly ült ki a szája szegletére.
Renesmeee először egy kicsit bizonytalanul lépdelt, majd odafutott hozzá, mire Silvia felkapta és átölelte.
Edwarddal pedig boldogan néztük ezt a szép jelenetet, hiszen Renesmee is boldog volt, hogy végre megint a nagynénjével lehet, akit bár nem nagyon ismert, de mégis szerette, és amúgy meg lesz még ideje a megismerésére bőven.

Renesmee szinte egész este a nagynénjével volt, ami lefárasztotta, így másnap elég sokáig aludt.

Eljött a holnap, amikor is elmegyünk vadászni mindannyian, de azzal még nem számoltunk, hogy mi lesz Renesmee-vel…
- Valamelyikünknek itt kéne maradnia Renesmee-vel és Silviával – ajánlotta Alice.

- És akkor, hogy maradnánk itt mindannyian megvédeni Silviát, ha szüksége lenne rá, mikor megjön az a bizonyos megbízott? – kérdeztem.

- És mi van, ha itthagynánk Renesmee-t Silviával?

- Végülis jól ment neki az önkontroll – helyeseltem.- Akkor? Mit szóltok? – fordult Alice a többiek felé.

- Én beleegyezek – mondta Edward.
A többiek is bólogattak.

- Viszont még meg kéne kérdeznünk Silviát, hogy ő mit gondol erről az egészről – mondta Carlisle.

- Miről kell engem megkérdezni? – kérdezte Silvia, miközben lefelé lépdelt a lépcsőn.

- Csak arról, hogy nem bánnád-e, ha ittmaradnál Renesmee-vel, amíg mi vadászni megyünk – válaszolta Carlisle.

- Természetesen nem bánnám. Legalább nem leszek egyedül – mondta mosolyogva.

- Akkor el van döntve, Renesmee ittmarad Silviával.

- Nekünk viszont lassan mennünk kéne – jelentette ki Alice és mindenkire egy sürgető pillantást vetett.

- Jól van, jól van, megyünk már Alice – mondta Edward.

- Szia Renesmee – köszöntem el tőle, majd egy puszit nyomtam homlokára, mielőtt még távoztunk volna. Bár, csak vadászni megyünk, mégis hiányozni fog…
Kislányom intett még egy utolsót, majd kimentünk az ajtón és ekkor már csak a vadászatra koncentráltam, hogy minél előbb viszontláthassam Renesmee-t.

(Silvia szemszöge)

Annyira örültem, hogy Renesmee velem lehet. Hogy megbíznak benne annyira, hogy egyedül itthagyják velem. Természetesen nem bántanám, de azért jólesik a bizalmuk.
Most, hogy kettesben maradtam az unokahúgommal, elhatároztam, hogy, amíg vissza nem jön a család többi tagja, addig játszok vele valamit.
Ezt azonban nem volt olyan könnyű megvalósítani, mint hittem. Ötpercenként mást akart csinálni és úgy szaladt, hogy, ha nem lennék vámpír, aligha értem volna utol.
Viszont jól elszórakoztunk. Olyan aranyos volt, ahogy végigszaladt szinte az egész házon át.
Végül Renesmee egy kicsit kifáradt, így leültünk a nappaliban lévő kanapéra.

Ekkor azonban valami zajt hallottam, az emeletről.
- Vajon mi lehet az? – kérdeztem magamban.

- Maradj itt, én megnézem, hogy mi volt ez a zaj – mondtam Renesmee-nek, aki erre bólintott és ottmaradt a kanapén ülve.

Lassan, emberi tempóban menten fel a lépcsőn, még csak nem is lélegeztem – megjegyzem nemrég megtudtam, hogy nincs is rá szükségem –, ezután odaértem a szobám ajtajához, amit a zajforrás helyének tulajdonítottam be. Megfogtam az ajtókilincset és szépen lassan elfordítottam, majd óvatosan kitártam az ajtót.
Úgy megdöbbentem a látottaktól, hogy, ha tudtam volna, már biztos, hogy elájultam volna.

Egy ideig nem bírtam megszólalni, majd mikor megtaláltam a hangom csak egyetlen kérdés jött ki a számon.
- Te meg mit keresel itt?

Örök szerelem 19.fejezet

2009-05-11T14:42:00.003+02:00

19. Renesmee apja és a vámpírráválás

(Silvia szemszöge)

Számítottam erre a beszélgetésre, de nem gondoltam, hogy ilyen hamar fog eljönni. Először nem is tudtam megszólalni, csak meredten bámultam magam elé…
Elmondjam nekik az igazat? Elmondjam, hogy Renesmee apja becsapott engem is és a testvéremet is?
Csak úgy cikásztak a fejemben a kérdések, melyekre csak én magam voltam képes válaszolni…
- Nem… Még nem mondom el – döntöttem el magamban.

- Erről nem szeretnék most beszélni, sajnálom – mondtam, mikor végre megtaláltam a hangom.
Bella csak bólintott egyet, mire én felsiettem a szobámba…
Hirtelen azonban sötétség vett körül és nem láttam semmit.

(Bella szemszöge)

Nem hittem volna, hogy így reagál… Láttam rajta, hogy zavarba ejti és kínozza ez a beszélgetés, de azt hittem, talán elmondja az igazat…
Gondolataimba mélyültem, miközben Silvia felrohant a lépcsőn… Majd egyszercsak egy tompa puffanás hallatszódott az emeletről…
Edwarddal gyorsan felmentünk, hogy megnézzük mi volt a zaj oka.
Miután nem találtunk semmit, benyitottunk Silvia szobájába, hátha onnan jött a hang… Megláttuk Silviát, amint ájultan fekszik a padlón… Ez egyre rosszabb… Valamit titkol, de ha nem mondja el, nem tudunk segíteni.
Odahívtuk Carlisle-t, aki ismét a stresszt mondta az ájulás okának… Egy kicsit hagytuk pihenni Silviát, de eldöntöttem, hogy amint felébred, tapintatosan kikérdezem Renesmee apjáról…
Viszont ki kellett mennünk a szobából, így nem tudom meg, hogy pontosan mikor kel fel.

(Silvia szemszöge)

Mikor felébredtem az ágyamban találtam magam.
A fejem fájt, a fülem pedig zúgott és még mindig csak egyvalakire tudtam gondolni… Arra, akit jobb lett volna elfelejtenem, de nem sikerült…
Próbáltam a gondolataimat más irányba terelni, így a vámpírráválásomon gondolkoztam…
Holnap… holnap megtörténik az, amit nem én akartam, de szükséges… Ráadásul legalább Renesmee-vel lehetek és most már van egy teljes családom, akik befogadtak maguk közé, pedig én számukra csak egy idegen voltam… Mégis olyan kedvesen bánnak velem, de ez nekem akkor is rossz… Én nem akarom ezt, viszont holnap mégis megtörténik… Tényleg azt még meg sem kérdeztem, hogy hogyan is történik ez a vámpírráválás…
Megyek is és megtudakolom… Addig se gondolok rá.

(Bella szemszöge)

Silvia lejött a lépcsőn már egy kicsit jobb állapotban.
Odajött hozzám és még mielőtt feltehettem volna neki a kérdésem, ő kezdett el beszélni.
- Bella, megmondanál nekem valamit? – kérdezte akadozva.

- Persze – válaszoltam talán egy kicsit elhamarkodottan, hiszen még nem is tudtam, hogy miről akar beszélgetni.

- Arról szeretnélek kérdezni, hogy… Milyen a vámpírráválás? Hogyan zajlik?

- Hát erre most mit feleljek? – kérdeztem magamban.
- Azt hiszem, nem a megfelelő személytől kérdezed – szabadkoztam.

- Én viszont tőled szeretném tudni – akadékoskodott.

- Rendben – adtam meg magam, majd belekezdtem a magyarázatba. - Tehát, valaki meg kell, hogy harapjon téged és így lehetsz vámpír. A másik dolog az, hogy a harapáskor méreg jut a szervezetedbe, amitől a végén leáll a szíved és akkor már vámpír vagy…

- És milyen érzés? – kérdezte félbeszakítva engem.
Megdöbbentem, hogy ilyeneket kérdez.
Ekkor eszembe jutott az a mérhetetlen fájdalom, amely akkor járt át, mikor én változtam vámpírrá. Ezt mégis hogyan kéne elmondanom neki finomam?! Nem mondhatom azt, hogy pokoli kínokat kell majd átélnie, hiszen nem akarja ezt az egészet és így még rosszabb lesz neki elfogadni.

- Én már nem emlékszem rá – hazudtam, de ezek szerint még vámpír létemre se tudok rendesen hazudni, mert Silvia kétkedőn méregetett.

- Igazán?

- Igen – mondtam határozottan, de neki még ez sem volt elég.

- Pedig Benedict – a név kimondása után megmerevedett, de viszonylag gyorsan rendezte arcvonásait és folytatta – azt mondta, hogy az emberi életéből a vámpírráválására emlékszik a legjobban.

- Ha mesélt neked róla, akkor meg minek kérdeztél engem? – értetlenkedtem.

- Mert nem mesélt róla semmit, csak ennyit mondott róla és mást nem – mondta.

- És nem mesélt neked a hollétéről Benedict? – kérdeztem, mire Silvia összerezzent.

- Nem… öööh… nem mesélt – mondta ki szaggatottan, szinte már kínosan ügyelve arra, hogy kerülje azt a bizonyos nevet.
Tudom, hogy valamit tud Benedictről, hiszen azért viselkedik így… Már csak meg kéne tudnom, hogy mit, de ahogy így elnézem, nem fogja egyhamar elmondani.
Inkább nem faggatom tovább.

- Akkor váltsunk témát – javasoltam, mire Silvia felém fordította fejét és a szemembe nézett, majd úgy kezdett el beszélni.

- Mondd meg kérlek az igazat! Milyen érzés? – tette fel újra a kérdést, amire most már muszáj volt válaszolnom.

- Fájdalmas – mondtam tömören, mert idegesített a tehetetlenségem… Nem akartam, hogy Silvia is átélje azt a borzasztó fájdalmat.
Csak bólintott, hogy megértette, aztán néhány másodpercig idegesen nézte a padlót.

- Most én azt hiszem, megyek – mondta, majd már indult volna, mikor Alice odalépett hozzánk és megfogta Silvia karját, maradásra kényszerítve őt.

- Még ne menj el! – mondta Alice.

- Mi történt? – kérdeztem rémülten.

- Látomásom volt és azt láttam, hogy Aro már hamarosan ideküldi a megbízottját, szóval még ma át kell változtatnunk Silviát.
Silvia nyelt egyet, de aztán beleegyezően bólogatott.

Azonban engem nem hagyott nyugodni valami…
- Hogy volt most látomásod?

- Én… nem… tudom… - mondta Alice szaggatottan.
Ezután nem kérdezgettem őt, inkább Silvia átváltoztatására koncentráltunk, ami a szobájában történik majd meg.

Carlisle fogja átváltoztatni, ezért őt is behívtuk Silvia szobájába.
Mielőtt megkezdődött volna az átváltozása, megkérdezte tőlünk, hogy mennyi ideig fog tartani. A választ hallva azonban elsápadt… Megértem… nem könnyű arra gondolni, hogy három napig fog kínok közt vergődni…
Miután ezt megbeszéltük, Carlisle megharapta Silviát, aki ekkor felsikított, mire kimentem a szobából. Egyszerűen nem bírtam hallgatni, hogy fáj neki. Eszembe jutatta az én fájdalmamat is, amit bár elrejtettem mások elől – különösen Edward elől -, de mégis szinte éreztem, ahogyan Silviát égeti a méreg…
Eltelt az első nap… a második nap… és az átváltozás utolsó napjához értünk. Ekkor már nem sikított annyira, mint előtte, de még mindig lehetett hallani egy-egy halk sikolyt, mely elhagyta a száját. Egyre jobban viselte a fájdalmat…

(Silvia szemszöge)

A méreg borzasztóan égetett és sikítoztam is… Egyszerűen nem bírtam ki… Folyamatosan arra gondoltam, hogy mikor lesz már vége. Soha nem éltem át még ekkora kínt. Azonban az időpontot, amikor a fájdalmam megszűnni látszik, csak találgathattam, mivel az időérzékemet a külvilág érzékelésével együtt elvesztettem. Legtöbbször csak a saját sikolyaimat hallottam, de néha-néha bekúszott elmémbe egy-egy mondat, mely az új családomtól származott. Ezek a hangok az idő múlásával egyre jobban befészkelték maguk a fülembe és egyre élesebben hallottam mindent. A fájdalom szűnni kezdett és azt hittem már vége. Ekkor, mintha egy tüzes nyíl ment volna át a szívemen, égni kezdett. Egyre jobban dobogott és csak remélni tudtam, hogy ez normális és az átváltozás része, mivel ilyenről egy szót sem ejtettek. Azonban, mivel senki sem volt túl ideges, ezért arra gondoltam, hogy biztos az átváltozásom velejárója ez az egyre gyorsabban verő szív, mint, ahogy a mérhetetlen fájdalom is volt. A fájdalomra felkészültem – legalábbis megpróbáltam felkészülni – lelkileg, hogy jobban viseljem a kínokat, de ezt sajnos kevés sikerrel tudtam megvalósítani… Amikor már csak a szívem égett, akkor már egész jól eltűrtem azt a szorító, égető érzést, ami ekkor már nem járta át testem, hanem megragadt a szívemnél. Azt vettem észre, hogy a szívem kezd lassulni, végül csak egy utolsót vert és már nem hallottam dobogását. Furcsa volt, hiszen ez azt jelentette, hogy már én is vámpír vagyok.
De vajon ezzel vége? Már nem lesz több fájdalom? Vagy alattomosan fog rám törni, mikor már azt hiszem, hogy nem tér vissza?
Csak úgy váltogatták egymást a fejemben a kérdések, de egyelőre nem tudtam rájuk a választ. Amikor azonban meghallottam, ahogy felém lépked valaki, a kétségeim elpárologtak, mivel gondolom, hogy csak akkor jönnének ide, ha már vége az átváltozásnak…

Lassan nyitogatni kezdtem a szemem. Először nem is hittem el, amit látok… A látásom élesebb volt, így a szobám minden zugát át tudtam tanulmányozni részletesen. Ekkor azonban beszökött a látóterembe egy „ember” arca, aki igen kedves volt mindig hozzám, leszámítva a folytonos kérdezgetését…
- Silvia, végre felébredtél! – lelkendezett Bella, majd megölelt.
Most láttam csak meg Edwardot, aki boldogan nézte feleségét.

Valami viszont megzavarta a helyzetet.
- Valami… öhm… égeti a torkom… - nyögtem ki végül.

Bella és Edward összenéztek, majd vissza rám és ekkor Edward beszélni kezdett.
- Szomjas vagy… majd valaki elkísér vadászni.

- Hogy mi?! De én nem tudok… szóval én nem… nem tudom… hogyan kell… - ellenkezem.

- Semmi gond, majd segítünk – válaszolta nyugodtan.

- És ki jön velem… vadászni? – kérdeztem, de a végét már csak halkan suttogtam.

- Alice! – kiáltott Edward. Illetve csak a vámpírok hallották kiáltásnak, én meg pláne, mivel még nem szoktam hozzá az újdonsült és kifinomult hallásomhoz.

Alice szinte egy pillanat alatt ott is volt a szobámban.
- Mit szeretnél? – kérdezte Edwardot, de közben engem figyelt és mikor látta zavartságom, rám mosolygott.

- Elkísérnéd vadászni Silviát? – kérdezte Edward.

Ekkor Alice rám nézett ismét és még szélesebben elmosolyodott.
- Természetesen – mondta határozottan, majd megfogta a karom és az ablak felé húzott. Hiába ellenkeztem volna, hiszen Alice - ahogy eddig hallottam róla - nagyon makacs, szóval nem lett volna értelme. Alice kiugrott előttem az ablakon, majd intett, hogy ugorjak utána. Először megráztam a fejem, mire Alice csípőre tette a kezét és sértődött arcot vágott. Megadóan sóhajtottam, majd megpróbáltam elrugaszkodni, de aztán mégsem tettem. Alice már ekkor eléggé türelmetlennek látszott, szóval inkább úgy döntöttem, hogy kiugrok.
Nekirugaszkodtam mégegyszer, majd már csak azt vettem észre, hogy Alice után rohanok szélsebesen az erdőben.

Hirtelen megéreztem valami csábító illatot. Egyre közelebb és közelebb mentem, de Alice csak távolról figyelt engem. Hamarosan megláttam egy csorda szarvast. Ekkor azonban elgondolkoztam, hogy most mit is kéne csináljak. Feladni nem akartam, ha már ilyen közel vagyok a táplálékot adó forró nedűhöz, mely ekkor még a szarvasok ereiben futott. De egyszerűen azt sem tudtam, hogy hogyan is kéne megszereznem a szomjúságomat oltó édes folyadékot. Azonban hirtelen rám tört egy érzés és rávetettem magamat a szarvasokra, egyenként szívva ki vérüket. Miután az a szúrós érzés elhagyta a torkomat, már sokkal jobban éreztem magam. Viszont szokatlan volt, hogy már nem vagyok ember, vért iszok, jó a hallásom, a látásom és a szaglásom is. De ezekkel a dolgokkal meg kellett békélnem, hiszen én döntöttem így, bár nem akartam, de a Volturi miatt muszáj volt. Erre a gondolatra összerezzentem. Hamarosan ideküldenek valakit, aki leellenőrzi a vámpírságom.

Elmélkedésemből Alice hangja ébresztett fel.
- Hahó! – lóbálta a kezét a szemeim előtt - Ez egész jól ment.

- Oh, köszönöm. És te nem vadászol? – érdeklődtem.

- Nem, most nem. Majd a többiekkel eljövök holnap és… - Nem fejezte be a mondatot, hanem a szemei egy távoli pontot néztek. Nem tudtam, hogy mi lehet a baja.

- Alice? Jól vagy? – kérdeztem aggódva.

- Persze, nincs semmi bajom, hiszen látod – válaszolta mosolyogva.

- De akkor mi volt ez? – értetlenkedtem.

- Csak egy látomás – mondta, mintha nem is egy ilyen különleges dologról beszélt volna.

- És mit láttál? – kérdeztem.

- Azt, hogy már elindult a Volturi küldöttje, de úgy láttam, hogy még van két egész napunk, mire ideér. Szóval, mint már mondtam, holnap eljövünk vadászni. Az egész család, hogy utána melletted tudjunk maradni, mikorra már ideér az a megbízott. – Bólintottam.

- Akkor holnap egyedül leszek, igaz?

- Igen, de már nem eshet bántódásod. Vámpír vagy. És egyébként sem hagyom, hogy baj legyen, ha látok valamit, azonnal hazamegyünk.

- Rendben – mondtam, majd azon gondolkoztam, hogy vajon mit rejteget számomra a holnap…

Örök szerelem 18.fejezet

2009-05-07T20:45:00.003+02:00

18. Titkok, titkok és megint csak titkok

Miközben Silvia egyre jobban távolodó lépteit hallgattam, Renesmee megölelt, kizökkentve engem a gondolataimból.
- Vajon ki lehet az apja? – kérdeztem magamban, miközben az aranyos kis arcát néztem.
Ekkor eszembe jutott valami, bár egyáltalán nem volt valószínű, hogy sikerül, de gondoltam megpróbálom…
- Edward – szólítottam meg, mire a fejét felém fordította. – Nem beszélhetnénk négyszemközt?

- De, persze… Szólok Esmének, hogy vigyázzon a kicsire.
Bólintottam.
Ekkor Edward kivitte a lányunkat a nappaliból, én pedig nyugodtan gondolkozhattam. Addig is elterelem a figyelmem arról, amit most tenni készülök, mert nem éppen valami nagyon jó cselekedet…

Renesmee… Megvan… Ő majd eltereli a figyelmem…
Egyébként az elmúlt idő alatt is rohamosan nőtt. Alig volt nálunk két hete, de már tudott menni, sőt még mondani is tudott néhány szót. Ámulatba ejtett, hogy ilyen „kis” korában mi mindent tud. De féltem is. Féltettem Renesmee-t…
Ki tudja, hogy nem káros-e a szervezetére ez a gyors fejlődés.

Nem sokáig gondolkozhattam, mert ekkor Edward visszajött a nappaliba, immár egyedül.
- Nos, mit szeretnél? – kérdezte értetlen tekintettel.

- Hát, szóval… - kezdtem, de nem igazán tudtam folytatni, végül összeszedtem a gondolataimat és megpróbáltam ismét beszélni – Azt akartam kérdezni… illetve megkérnélek rá, hogy nézz bele egy kicsit Silvia fejébe – nyögtem ki végül. Ha ember lennék már biztos, hogy fülig vörösödtem volna ekkorra.

- De mégis mért kérsz tőlem ilyesmit? – kérdezte, miközben felhúzta szemöldökét.
Nem tudtam, hogy erre mit válaszoljak.
Áruljam el neki, hogy azt sejtem, Silvia titkol előlünk valamit?
Vagy inkább mondjak valami más indokot rá?
- De nem akarok neki hazudni – döntöttem el végül.

- Azt hiszem, hogy Silvia valamit tud Renesmee apjáról, de nem mondja el.

- És ezt miből gondolod?

- Mert mielőtt még bejöttetek volna, beszélgettünk Silviával és én megkérdeztem tőle, hogy Renesmee apja nem mondta-e meg neki, hogy hova ment.

- És mit válaszolt?

- Pont ez a baj, hogy semmit. Nagyon zavart lett és nem igazán akart válaszolni. Ezért is szeretném, ha belenéznél a fejébe. Talán onnan megtudhatjuk a választ.

- De ezt nem tehetem… Bella, attól még, hogy te azt hiszed, titkol valamit, nem biztos, hogy igaz.

- Mért, nem szoktál amúgy is belehallgatni Silvia gondolataiba?

- Nem – jelentette ki határozottan, majd folytatta. – Mivel őt még csak nemrég ismertük meg, ezért még nem ismerem annyira a hangját, hogy nagyobb távolságból is halljam és egyébként is kizárom a gondolatait a fejemből.

Néhány másodpercnyi csend után könyörgőn néztem a szemeibe.
- Kérlek.

Sóhajtott egyet.
- Na, jó. De csak egy gyors bepillantás – egyezett bele.

Edward egy pillanatig elhallgatott, majd ismét beszélni kezdett.
- Lehet, hogy tényleg titkol valamit.

- Mért, gondolt valami titokra?

- Nem, de folyton azt hajtogatja kétségbeesett hangon, hogy „Ez nem lehet”.

- Hát ebből még nem derül ki, hogy tényleg elhallgat-e valamit. De kezdetnek megteszi.

- Talán beszélned kéne vele – javasolta Edward.

- Nem hiszem, hogy bármit is elmondana – ellenkeztem.

- Azért csak próbáld meg! – unszolt tovább.
Bólintottam, majd felsiettem a lépcsőn és bekopogtam abba a szobába, ami most már Silviáé volt.

(Silvia szemszöge) *

Miután feljöttem a szobámba a nappaliból, folyamatosan gondolkoztam.
Mégis, hogy tehetett ilyet?
Ez nem lehet!
Mért csinálta?
Csak úgy cikáztak a fejemben a kérdések, de választ nem kaptam rájuk…
Viszont, talán jobb lenne, ha inkább ezek a kérdések megválaszolatlanok maradnának, hiszen leginkább csak ő adhat ezekre válaszokat, de vele nem akarok többet sem találkozni, sem pedig beszélni.
Ezt egyszerűen nem hiszem el.
Lefeküdtem az ágyra, összekuporodtam és csak egy gondolat járt a fejemben…
- Ez nem lehet! – hajtogattam magamban, egyre jobban kétségbeesve.
Aztán arra gondoltam, hogy mi van, ha idejön és elviszi… Pláne most… De, mivel rájöttem kilétére, nem fogom elengedni vele Renesmee-t… Még a végén valami baja esne…. Ilyen „emberek” között.
Végül visszatértem az előző kis mondatomhoz…
- Ez nem lehet! – győzködtem magam, kevés sikerrel…

Ekkor valaki kopogtatott.
Hirtelen kizökkentem a gondolataimból és felültem az ágyon.
- Szabad – mondtam és máris megláttam a látogatómat.

(Bella szemszöge)

Kinyitottam az ajtót, majd láttam Silviát az ágyon ülni, de nem volt valami jó állapotban.
- Szia – köszöntem.
Ő csak intett a kezével és mutatta, hogy üljek le mellé.

- Mit szeretnél? – kérdezte lágy hangon, bár teljesen nem tudta elrejteni a hangja remegését.

Láttam rajta, hogy nem szeretne Renesmee apjáról beszélni, hiszen valószínűleg ez borította ki ennyire, csak azt nem tudom, hogy mért… Inkább valami másról kezdtem el beszélni, ami legalább ennyire kellemetlen volt, de ez miatt – legalábbis remélem – nem süllyed vissza abba az önkívületi állapotába, amiben látszólag eddig volt.
Láttam rajta, hogy még most sem képes teljesen rám figyelni…
- Arról akartam veled beszélni, hogy mikor legyen a vámpírráválásod? – kérdeztem, mire szemét rám emelte.
Elég bugyuta kérdés, de nem akartam megint felzaklatni azzal, amiről nem akar beszélni, így inkább eltértem az eredeti szándékomtól, miszerint megtudom Renesmee apjának a kilétét.

(Silvia szemszöge)

Nem értettem, mit akar a vámpírráválásommal.
De annyira azért nem foglalkoztatott az ok kiderítése, ezért inkább válaszoltam valamit.
- Mivel… - Mi is volt a neve annak a vámpírnak? Nem jut eszembe… Áh… megvan. – Aro azt mondta, hogy hamarosan ideküld egy vámpírt, aki leellenőriz, úgy gondolom, hogy minél hamarabb túl kéne ezen esni… Talán holnap…

- Rendben – bólintott, majd egyszer rám mosolygott, én pedig egy erőltetett mosollyal válaszoltam, ami nem hiszem, hogy túl hitelesnek tűnt volna, viszont Bella nem szólt semmit emiatt.

Kisétált a szobámból…Én viszont ismét elzártam magam a külvilágtól és csak egy „ember” járt az eszemben… Ő…

(Bella szemszöge)

Megint furcsán viselkedett… Olyan nyugodtan beszélt a vámpírráválásáról, pedig őt tényleg kényszerítették… Én ettől eltérően, akartam, hogy vámpír legyek, mert a szerelmemmel akartam lenni az idők végezetéig…

Lementem a lépcsőn, ahol rögtön Edwardba „botlottam”.
Kérdő tekintettel nézett végig rajtam, majd beszélni kezdett.
- Hogy ment? – kérdezte.

- Szóval… hát… izé… nem beszéltem vele…

- Hogy mi?! De azért mentél föl, hogy fény derüljön erre az egész titokra és még csak nem is beszéltél vele?! – Felemelte a szemöldökét.

- Igazából… beszéltem vele… csak nem erről.

- Hát akkor mégis miről beszéltetek?

- A vámpírráválásáról – válaszoltam.

- És mit kérdeztél?

- Azt, hogy mikor szeretné…

- Elég furcsa kérdéseid vannak, most úgy őszintén… Ilyet kérdezni… - mondta és féloldalas mosolyra húzta ajkait.
Ekkor már én is nevettem, mert igaza volt… Ilyet nem kéne kérdeznem, de más nem jutott eszembe.

- Egyébként mért nem kérdezted Renesmee apjáról? – folytatta néhány másodpercnyi csend után.

- Láttam rajta, hogy nagyon zaklatott és nem akartam még jobban felizgatni. Valamiért ez a téma most nagyon nem tetszik neki. Pedig, mikor először beszéltünk vele még olyan kedvesen elmesélt mindent… Elisabeth-ről, Benedictről és a szerelmükről…
- Talán mégis tudja, hol van ez a bizonyos Benedict – gondoltam magamban.
De, ha mégsem ezt tudja, akkor mi a titka?
Valamit titkol, ebben biztos vagyok, de, hogy mit, azt nem tudom…

- Talán próbálj meg beszélni Silviával egy kicsit később – javasolta Edward.

- Miről akarsz velem beszélni Bella? – jött egy hang a hátunk mögül… Silvia volt az.
Úgy el voltunk merülve abban, hogy megfejtsük ezt a rejtélyt, hogy észre sem vettük, amikor lesétált a lépcsőn…
Vajon mennyit hallhatott?

(Silvia szemszöge)

Miután kikecmeregtem a valóságba, lementem a lépcsőn és ekkor beléptem a nappaliba.
Megláttam Edwardot és Bellát, akik szemmel láthatólag nagyon el voltak foglalva valamivel, mert nem is figyeltek jöttömre.

Ekkor meghallottam valamit… Edward szólalt meg…
„Talán próbálj beszélni Silviával egy kicsit később.”
De mért akar velem beszélni Bella… ezt meg kellett kérdeznem…

Először csak egy zavart pillantást kaptam válaszként, majd végül Bella elkezdett beszélni…
- Nos… csak arról szerettem volna beszélni, hogy elmondtam Edwardnak a beszélgetésünk témáját…

- Oh. – Csak ennyit bírtam mondani.

És ezért akart volna velem beszélni?
Elég furcsa…. Először a vámpírráválásom időpontjáról kérdez, aztán meg arról akar beszélni, hogy elmondta Edwardnak…
Ennek egyre kevesebb értelmét látom…
Mi van, ha nem is erről akart beszélni?
- Biztos, hogy csak ezt akartad mondani? – kérdeztem, mire Edwarddal váltottak egy pillantást, de utána mindketten ismét felém fordultak.

Edward ekkor mondott valamit, de nem értettem, viszont a szája mozgott, szóval biztos beszélt.
- Igazából Renesmee apjáról szeretnék beszélni veled…

(Bella szemszöge)

Mikor Silvia rákérdezett már nem tudtam hazudni, így kénytelen voltam elmondani, ami igazán foglalkoztatott.

- Mondd el az igazat – suttogta Edward, mire kimondtam az eddig annyira nehéznek ítélt beszélgetés kezdőmondatát…
Ekkor azonban Silvia arca elsötétült és kábán nézett maga elé.

*Tudom, hogy elvileg úgy volt, hogy csak Bella szemszögéből lesz, de így legalább megértitek egy kicsit Silvia helyzetét is és mehet a találgatás Renesmee apjának hollétét illetően… De gondolom, már van, aki ki is találta… Valamint így kitalálhatjátok Silvia titkát is…

Örök szerelem 17.fejezet

2009-05-04T17:36:00.003+02:00

17. Ezt azért nem hittem volna!

Meghökkenve figyeltem, ahogy berobog a látóterembe egy újabb vámpír, aki szintén a Volturihoz tartozott. Először annyira meglepődtem, hogy szinte nem érzékeltem semmit magam körül. De ez csak pár másodpercig tartott és mikor ténylegesen megnéztem azt a vámpírt, aki érkezett, egy vöröshajú, magas férfit pillantottam meg, de nem ez volt a fontos, hanem az, amit, illetve inkább, akit a kezében tartott…
- Silvia – ismertem rá, mire a nő felém nézett. Gondolom meghallotta, hogy a nevén szólítom… Talán kicsit hangosan mondtam…
Silvia csak bíztatólag rám mosolygott, majd Renesmee-re pillantott. Láttam a szemében a szeretetet és a féltést.

- Nagyon ügyes, Lewis! – kiáltotta büszkeséggel az arcán Aro.

- Igazán örülök, hogy segíthettem – mondta a nemrég érkezett vámpír, majd fejet hajtott.

- Biztos arra gondoltok, hogy mért hozattam ide ezt a nőt… Silviát, ugye Bella? – kérdezte felém fordulva.
Nem válaszoltam, ezért folytatta.
- Tehát az volt az oka, mivel kiderítettem, hogy ő az egyedüli rokona ennek a gyereknek és szeretném az ő verzióját is hallani a történtekről.

- De akkor meg tőlünk minek kérdezted meg? – kérdezte Edward dühösen.

- Jaj, ne legyél már ilyen mogorva! – Aro gúnyos mosolyra húzta az ajkát.

- Egyébként pedig azért kérdeztem meg, mert szerettem volna, ha ti is elmondjátok. De mivel Roger is már itt van, ezért Silvia szavában biztosak lehetünk – mondta jelentőségteljesen Aro néhány másodpercnyi szünet után.

- De mért lehettek benne annyira biztosak? – kérdezte Carlisle kíváncsian.

- Oh, sajnálom… Még nem is mondtam… Rogernek az a képessége, hogy felismeri, ha valaki hazudik, szóval nem tanácsos olyat mondani előtte, ami nem igaz, mert még a végén valakinek baja esne. És azt ugye nem akarjuk?! – fenyegetőzött Aro.

- Nos, akkor mondjon el mindent a gyerekről! – parancsolta Silviának.

Silvia hangosan nyelt egyet, de azért beszélni kezdett.
- Az anyja ember volt, aki a testvérem is egyben, és belehalt a szülésbe, az apja pedig vámpír volt… Én… én nem tudtam, hogy mit kezdjek vele, hiszen ő egy félvér és ezért hagytam ott a házuk előtt – mutatott felénk Silvia. Ekkor azonban Roger valamiért megdermedt, viszont gyorsan rendezte vonásait, így nem volt túl feltűnő, de én mégis észrevettem.

- Értem… És maga honnan tud a vámpírokról? – kérdezte Aro.

- A gyerek apjától – válaszolta Silvia.
Roger most csak állt és maga elé meredt.

- Most meg kéne ölnöm, de a jelen esetben nem ezért jöttünk, ezt majd a legvégén megbeszéljük – mondta Aro.
Silvia ismét nyelt egyet.
Hát, igen. Én is tudom, hogy ez milyen érzés, hiszen három hónapja még én is ugyanebben a cipőben jártam… Nekem sem lett volna szabad tudni a vámpírokról, de én mégis tudtam…

- Roger! – szólitotta meg Aro, mire az rögtön előtte termett.

- Tessék? – kérdezte és végigsiklott tekintete Silvián, de ekkor mindkettőjük tekintete elhomályosult. Nem értettem ezt a reakciót, de gondoltam, hogy Silvia csak megijedt. Viszont azt már végképp nem értettem, hogy Roger, mért viselkedik így. Ez az egész olyan furcsa volt…

- Hazudott? – kérdezte Aro Rogertől.
- Én nem hiszem, hogy ilyen helyzetben bárki is hazudna – gondoltam magamban.

- Nem, minden szava igaz volt – felelte.

- Nos, akkor azt mondom, hogy tételezzük fel, elhiszem ezt az egészet a félvérségről… De akkor mi legyen Silviával? Szeretnétek még egy olyan ultimátumot, vagy itt helyben megöljem? – kérdezte ridegen Aro.

Ránéztem Silviára, aki kérdőn nézett vissza.
- Silvia nem tudja, milyen ultimátumról beszélünk – mondta Edward, mikor már én is beszélni kezdtem volna, hiszen végre megtaláltam a hangom, azonban Edward gyorsabban kimondta ezeket a szavakat, amit még én is ki tudtam olvasni Silvia tekintetéből.

- Az ultimátum a „vámpír leszel vagy meghalsz” alapon működik! – válaszolta Silvia felé fordulva Aro, akinek a szemében keménységet láttam.

Silvia egy darabig csak maga elé nézett, aztán hirtelen fel a szemembe, majd a kislányra a karomban és ismét a szemembe. Ezután bólintott, hogy megértette az ultimátumot.

- Tehát akkor mit választotok? – kérdezte Aro.

- Talán Silviának kéne eldöntenie – javasolta Carlisle.

Ekkor Aro Silvia felé fordult és már hozzá intézte a szavait.
- Nos? Mi a döntése?

- A… döntésem… szóval… az a döntésem… hogy… vámpír leszek – válaszolta végül.

Aro elmosolyodott és ekkor „testvéreire” nézett, akik szemében megvetés és gyűlölet kezdett kibontakozni.
- Marcus, Caius! Ne nézzetek már rám így! Semmi nem derült ki a létünkről, ami meg kiderült azt is megoldottam, ami pedig a gyereket illeti… nem halhatatlan gyerek, tehát nincs bűn.

- Nincs bűn, méghogy nincs bűn?! Ezek megszegték a szabályokat és te meg csak leinted őket! – szűrte a szavakat Caius.

- Nem, nincs bűn Caius és nem szegtek meg semmilyen szabályt… legalábbis most nem… Ami meg Bellát illeti, már ő is közénk tartozik, szóval nincs fenyegetés – ellenkezett Aro.

- Caiusnak igaza van! Ezt nem teheted Aro! Meg kellene őket bűntetni, hiszen bűnösök! – érvelt Marcus.

Aro ekkor közelebb ment hozzájuk és dühösen a szemükbe nézett.

- Nincs bűn, tehát nincs bűntetés! Ne ellenkezzetek velem, mert tudjátok, hogy rám jobban hallgatnak – mutatott a többi vámpír felé, akiket magukkal hoztak.
Ekkor Marcus és Caius szeme még mindig dühtől izzott, de már higgadtabbak voltak egy kicsivel és nem is vitatkoztak többet Aróval.
Mi pedig ezt az egész jelenetet csak megkövülten bámultuk és vártuk, hogy mi lesz a végkimenetele.

Miután ez a vita lezajlott, Aro ismét felénk fordult.
- Mint már mondtam, nincs bűn, tehát elmehettek… De át kell változtatni Silviát…

- És még vissza szándékoztok jönni? – kérdezte Carlisle.

- Nem, már nem… Ideküldök valakit a megfelelő időpontban…

- És mikor lesz az a „megfelelő időpont”? – kérdezősködött Carlisle tovább.

- Ne legyél már ennyire kíváncsi, drága barátom! Hamar meg fogsz öregedni… Ami persze a te esetedben nem lehetséges, de ebből a szempontból most ez vajmi keveset számít. A lényeg tehát az, hogy nem fogom elárulni, hogy mikor jön a megbízottam. Csak annyit mondok, hogy valószínűleg hamar, úgyhogy jobb, ha egy-két napon belül túlestek ezen az egészen – mondta Aro, majd nemtetszésünket látva folytatta – Nem adok több haladékot! Már így is túl engedékeny voltam.

- Legalább belátod – fújtatott Caius.

Aro azonban nem figyelt oda testvérére, hanem továbbra is hozzánk beszélt.
- Nem mondom azt, hogy még találkozunk, mert akkor ez azt jelentené, hogy megint megszegtetek egy szabályt, de azért szívesen látnálak benneteket mégegyszer, főleg most, hogy már megoldódtak ezek a kis „problémák”.

- Majd meglátjuk Aro – jelentette ki Carlisle.

- Remélem, eljöttök majd egyszer Olaszországba és nem csak mindig nekünk kell idejönni… Persze azért gondolom már nem fogunk többet „meglátogatni” titeket – kacsintott ránk.

- Akkor az hiszem, nekünk ideje lenne menni. Igaz Marcus? Caius?

- Igen, igen – mondta dühösen Caius.

Marcus nem szólalt meg, de a szemében harag tüze égett.

Aro elindult és nehezen ugyan, de Marcus és Caius is követte.Mikor azonban néhány lépést tettek, Aro hirtelen hátrafordult.
- Azért örülök, hogy megismertelek titeket még, ha ilyen körülmények között is. Oh… és Silvia… igazán örülök, hogy önt is megismertem.

Majd ezután ismét elindult…
Néhány percig még hallani lehetett a léptek zaját, de utána elcsendesült minden.

Csak most vettem észre, hogy Silvia megkövülten bámul a semmibe. Nem számított erre az egészre, ahogyan én sem…
Néhány másodpercig még ott állt mozdulatlanul és a semmibe révedt, majd hirtelen összeesett.

Edward és Carlisle azonnal odarohant hozzá, hogy megnézzék nincs-e semmi baja.
Ezután bevittük a házba és lefektettük az egyik szobába…

Megkérdeztem Carlisle-t Silvia állapotáról, de csak annyit mondott, hogy a stressztől van.
Így egy kicsit megnyugodtam, hisz’ féltettem a lányom nagynénjét.
- Most már igazán hívhatom lányomnak Renesmee-t, hiszen velem marad - gondoltam.
Szegény kicsim már így is elvesztette az anyját és az apját se tudjuk, hogy hol van, nem kell, hogy még a nagynénjét is elveszítse.
Ezentúl már Silvia is a családunk része lesz.

Egy egész napig ájultan feküdt. Mikor Silvia felébredt, lejött a nappaliba. Ott csak én ültem egyedül a kanapén, de mikor odajött, ő is leült.

- Hogy érzi magát? – kérdeztem.

- Már jól, de azt hiszem, hogy mostantól tegeződhetnénk.

- Oh, persze… - meglepett a kérése, de azért beleegyeztem. Mondjuk, ha már egy családhoz tartozunk, akkor nem kéne magáznom - Kérdezhetnék valamit?

- Természetesen… Mondd csak!

- Arról lenne szó, hogy tudni szeretnék Renesmee apjáról?

- Ki az a Renesmee? – kérdezett vissza.
Persze… De buta vagyok, hiszen neki még nem is mondtam ezt a nevet.

- Nos… ő a… lányom... mármint… sajnálom…. nem így kellett volna mondanom – szégyenkeztem.

- Nem, semmi baj… Csak először nem tudtam, hogy kire gondolsz… Én még nem is adtam neki nevet, szóval még jó is, hogy legalább elneveztétek. Ami pedig a „lányom” kifejezést illeti… Nos, megértem, hogy ezt használtad… Elisabeth nagyon szerette a babát, mielőtt még világrajött volna és biztos, hogy örülne neki, hogy Renesmee-nek ilyen anyja van – mondta igazi őszinteséggel a szemében és a végén rám mosolygott.
Annyira meghatódtam, hogy ha tudtam volna, biztos, hogy ott helyben elkezdek sírni.
- Igazán köszönöm – mondtam néhány másodperc után.

- De eltértünk az eredeti témától – közöltem határozottan.

- Mi is volt az?- Arról kérdeztelek, hogy mi van Renesmee apjával? Mármint azt tudom, hogy elment, de nem mondott arról semmit, hogy mégis hová?

Silvia nem válaszolt pár másodperc erejéig, aztán Edward és Renesmee jött be a nappaliba, félbeszakítva a beszélgetésünket.
- Zavarunk? – kérdezte Edward, miközben a tekintete köztem és Silvia között cikázott. Csak most vettem észre, hogy Silvia maga elé mered.

- Nem, dehogy – válaszolta Silvia felocsúdva, egészen könnyed hangon.

- Én már megyek is – mondta, majd felállt a kanapéról.

- Nem kell elmenjen – mondta Edward.

- Kérlek, hogy tegezzük egymást– mondta Silvia, mikor már majdnem kilépett a nappaliból.

- Rendben, de akkor sem muszáj elmenned.

- Nem muszáj, de egy kicsit egyedül szeretnék lenni.

- Jól van, menj csak – válaszoltam, mire már ott sem volt a nappaliban.

Valami azonban furcsa volt… Nem igazán akart beszélni Renesmee apjáról… Talán tud valamit, csak nem mondta el… De vajon mi lehet az…

Örök szerelem 16.fejezet

2009-05-02T22:07:00.002+02:00

16. Váratlan találkozás

- Mit látsz Alice? – kérdeztem kíváncsian.

- Semmit… én… nem láttam semmit.

- Ezt meg, hogy érted?

- Úgy, ahogy mondom… Nem láttam semmit csak nagy feketeséget… Olyan mintha… nem is tudom… mintha valaki nem engedné, hogy látomásom legyen – válaszolta, de a végét már csak suttogva mondta.

- De mégis ki tenne ilyet?

- A jobb kérdés inkább az, hogy ki tud tenni ilyet… Azt hiszem, hogy a Volturi megtenné, de én úgy tudom, hogy ilyen képesség nincs a birtokukban…

Ezután csöndbe burkolóztunk. Mindketten belemélyültünk a gondolatainkba. Én már csak akkor ocsúdtam fel, mikor megérkeztünk a házhoz.

- Nekünk ideje mennünk… - kezdte Edward, majd elhallgatott egy pillanatra – Bemegyek Renesmee-ért és megyünk, rendben? – intézte szavait most már felém fordulva.
Bólintottam, majd azt láttam, hogy Edward bemegy a házba, hogy hazavihessük a „kislányunkat”.
Sajnos ez az utolsó nap, amit vele tölthetünk, mert holnap már át is adjuk a nagynénjének.

Amint Edward kiért, azonnal hazamentünk, persze csak az elköszönés után.

Egész éjjel Renesmee-t néztem, ahogy alszik és azon gondolkoztam, hogy talán soha nem látom, vagy, ha látom is, akkor sem velem fog élni. De mégis az a gondolat is ott motoszkált a fejemben, hogy talán a Volturi távozása után ismét velem lehet.

Hirtelen Edward karjait éreztem magam körül, ahogy szorosan magához húz.
- Minden rendbe jön – suttogta bizalommal teli hangon.
Egy ideig csak álltunk és mindketten az alvó kislányt néztük.
Aztán felé fordultam és egyenesen a szemébe néztem.
- Láttad Alice látomását, igaz?

- Nem… – mondta, mire felhúztam a szemöldököm, ezért folytatta – Vagyis igen, de nem látott semmi fontosat csak feketeséget.

- Pontosan. De ez is fontos, mert azt mondta, hogy…Edward félbeszakított.

- Tudom, hogy mit mondott… Azt, hogy olyan, mintha valaki nem engedné, hogy látomása legyen… Hiszen ott voltam a kocsiban és én is hallottam, amiről beszéltetek.
Igaz… Edward is ott volt, de ekkor ezek szerint nem nagyon foglalkoztam a külvilággal.

- Jó, de akkor most mégis mi legyen? Ha Alice-nek valaki tényleg nem engedi, hogy „lásson”, akkor honnan tudjuk a Volturi jövetelének időpontját? – kérdeztem.

- Nem fogjuk tudni… Éppen ezért kell sietnünk… Amint felébredt Renesmee, elvisszük Silviához.

- Rendben – mondtam elhaló hangon.

- Így lesz a legjobb – bíztatott Edward és még egy mosolyt is a szájára erőltetett, de tudtam, hogy belül neki is fáj Renesmee elvesztése.
Átöleltem és arcomat belefúrtam a nyakába.
Ránéztem az alvó „angyalkám” arcára és megfogadtam, hogy az ő érdekében lemondok róla…

Ekkor azt kívántam, hogy bár megállna az idő és soha nem jönne el a holnap. De sajnos a kívánságok nem mindig teljesülnek…

Eljött a másnap.
Reggel nyolc óra volt és Renesmee már felébredt ekkor, így lassan elindulhattunk Cullenékhez…Mikor odaértünk már mindenki a garázsban volt a kocsiknál, mert úgy döntöttünk, hogy most mindenki jön, mivel el akarnak köszönni Renesmee-től.
Ezalatt az idő alatt, amíg a „lányom” velünk volt, még Jasper is megszerette… Bár nem is csodálom, hisz’ ki ne szeretne egy ilyen „tündért”?!

Elindultunk a kocsik felé és beszálltunk. Két kocsival megyünk, mivel kilencen vagyunk.

Már éppen indulni készültünk, mikor léptek zaját halljuk…
Egyre hangosabban… és egyre közelebbről… Kiszálltunk a kocsiból, de közben egy kérdés zakatolt a fejemben.
- Mi lehet ez? – kérdeztem, de ekkor rám tört a felismerés.

- A… a… a Volturi, igaz? – hangom kétségbeesett volt.
Ekkor védelmezőn átöleltem Renesmee-t.
Senki nem bírt megszólalni, így Edward is csak bólintott válaszként.
A félelemtől szinte megdermedtem, de főleg a „lányomat” féltettem.
- De ez meg hogy lehet? – kérdeztem magamban.
Alice nem látta… Hacsak…Talán mégis a Volturi volt, aki nem hagyta „látni” Alice-t.
De ők nem tudják, hogy mi a képessége. Legalábbis azt hiszem.
Ezt muszáj volt kiderítenem…
- Alice – fordultam felé -, a Volturi tudja, hogy mi a képességed?

- Nem, mért? – Ekkor arcán átvillant a döbbenet. – Csak nem arra gondolsz, hogy a Volturi akadályozta a látomásaim? – folytatta néhány másodperc szünet után.
Bólogattam.
Nem voltam biztos benne, de sejtettem, hogy ők állnak az egész mögött…

A hangok ekkor már vészesen közeledtek.
- Nem lehetne Renesmee-t elbújtatni? – kérdeztem, mivel próbáltam megtalálni az utolsó fogódzkodót is a „kislányom” számára.

- Már túl közel vannak – válaszolta Edward.

- Akkor most mihez kezdünk?

- Várunk… mást nem tehetünk, csak várunk…

A léptek zaja másodpercenként közeledett, míg meg nem láttuk a zajt kiadó vámpírokat.
Végignéztem rajtuk.
Most többen vannak, mint legutóbbi „látogatásukkor” – futott át agyamon a gondolat.
Akkor viszont még esélytelenebbek vagyunk velük szemben. Nyeltem egyet.
Azt hiszem, van köztük elég sok újszülött is…
Hát ez nem sok jót ígér… Remélem, belátják, hogy Gabriel tévedett és elmennek…

Megláttam a „vezetőket” is. Ott meneteltek elöl. Aro széles mosollyal az arcán lépkedett felénk, de Marcus és Caius mogorván néztek maguk elé.
Minél közelebb jöttek, annál jobban próbáltam eltakarni Renesmee-t a kíváncsi tekintetük elől, bár be kell valljam, nem mentem vele semmire, hiszen egy vámpírszem elöl nem tudod elrejteni azt, amit ráadásul még látni is akarnak, így feladtam a próbálkozást, bár még mindig szorosan a karomban tartottam őt.A vámpírok még mindig közeledtek felénk…

Aztán hirtelen már ott álltak előttünk…

- Áh, Bella, jól nézel ki… Jól áll a halhatatlanság* – mondta Aro és közben ajka mosolyra görbült.

Nem tudtam mit mondjak, így végül csak annyit feleltem:
- Köszönöm. – Elég furcsán hangzott, de mégis mit mondhattam volna?! Ilyen beszélgetésekre nincsenek meg az általános sablonválaszok.

- Na, de mos nem egészen ezért jöttünk, de örömmel látom, hogy már te is tagja vagy a fajtánknak…

- Viszont lehet, hogy nem sokáig – mondta gyűlöletteljes hangon Caius.

- Na de Caius… - mondta Aro szinte dorgáló hangon – ilyet nem illik mondani, mikor ez nem igaz.

- Akkor mért jöttetek? – kérdezte Carlisle, bár mind tudtuk az ittlétük okát.

- Természetesen a halhatatlan gyermeket jöttünk szemügyre venni – válaszolta Aro felvéve a gúnyos hangját.

- Mégis miféle halhatatlan gyerek? Én nem tudok semmi ilyesmiről – mondta Carlisle olyan magabiztossággal, hogy bárki elhitte volna neki.
Bárki… kivéve a Volturit… pedig ez volt az igazság… tényleg nem volt halhatatlan gyerek…

- Oh… valóban? Akkor mégis ki az ott újdonsült vámpírunk kezében?

- Ő nem egy halhatatlan gyerek – morogta Edward.

- És szabadna tudnom, hogy mért kéne nektek hinnem?

- Mert ez az igazság… és magad is meggyőződhetsz róla, ha egy kicsit hallgatsz… Meghallod a szívdobogását – mondta Edward jelentőségteljesen.

Ekkor néhány pillanatnyi csönd állt be, majd Aro megszólalt.
- De… akkor ő egy ember?! Ez is tilos!

- Várj, Aro! Ő nem ember, hanem félvér – mondta Carlisle.

- Félvér? De olyan nem létezik.

- De igen. Létezik, hisz’ itt van… Ő egy nagyon különleges lény – ellenkezett Edward.

- Nos, ha így áll a helyzet, akkor hol vannak a szülei?

- Meghalt az anyja, az apja pedig fogalmunk sincs, hogy hol van. – Edward ekkor lehorgasztotta fejét.

- Hogy került hozzátok? – faggatta tovább Aro, miközben Marcus és Caius mérgesen fújtatott. Ők nem igazán szerették elhúzni a dolgokat a látszat szerint, és nem szerették, hogy „testvérük” ennyire engedékeny. Persze csak hozzájuk mérten volt az.

- Egy kosárban hagyták a házunk előtt egy levéllel együtt, ahol mindent leírtak a származásáról.

- Értem… Egyébként ki volt az a hölgy, akit tegnap meglátogattatok?
Edwardra néztem…
- Ezt mégis honnan tudja? – kérdeztem magamban.

Döbbenetünket látván Aro megszólalt.
- Tudjátok, nem tétlenkedtem ezalatt az idő alatt, amíg nem találkoztunk… Összeszedtem néhány tehetséget… Például itt van Alexis, aki tárgyakat mozgat az akaratával, Richard, aki nyomkövető, mellesleg tőle tudtam arról a nőről, akivel találkoztatok, valamint Amy, aki képességfelismerő, tehát bárkiről megmondja, hogy milyen képessége van, aztán itt van még Joseph, aki viszont képességblokkoló… Oh, jut eszembe, sajnálom Alice, de muszáj volt… - fordult a végén Alice-hez egy hamis sajnálkozó arccal, és ezután gúnyosan elvigyorodott.
Tehát akkor tényleg a Volturi miatt nem volt semmi Alice látomásában.

- Ja… és van még elég sok tehetségünk, de most nem mondok többet.
Ekkor megérkezett egy másik vámpír.
- De jókor jöttél kedves Roger! – kiáltott fel Aro…

Csak azt nem tudtam ki ez a rejtélyes Roger… És ami még rosszabb, hogy nem tudtam, mi a különleges képessége… Valamint zavart még valami… méghozzá az, hogy mintha egy másik vámpír lépteit is hallottam volna, akinél… egy… egy… egy ember volt?!

*Idézet a BD-ből.. az eredeti könyvben Felix mondja Bellának, de az én történetemben nem szerepel Felix, így eme megtisztelő tisztséget - miszerint ő mondhatja ezt - átadtam Arónak :D

Örök szerelem 15.fejezet

2009-04-29T13:43:00.002+02:00

15. Segítségkérés

- Az történt, hogy sikerült… nos… szóval… sikerült megtalálni Renesmee rejtélyes rokonát.

- És hol van? – kérdezte Edward, bár láttam rajta, hogy nem igazán örül ennek a hírnek és bevallom, hogy én se.

- Port Angelesben... és hamarosan odamegyünk, de nektek is kell jönni, viszont egyelőre még Renesmee-t ne hozzátok.

- Akkor kire hagyjuk?

- Majd Rosalie vigyáz rá, mert ő úgyse jön velünk és Esme sem, tehát már meg is van a két „dadus”.

- Rendben, akkor elmegyünk Bellával együtt a házhoz és onnan indulunk Port Angelesbe, igaz?

- Igen. Akkor hamarosan találkozunk.Megszakadt a vonal…

- Akkor már csak abban kell bíznunk, hogy befogadja Renesmee-t – mondta Edward immár felém fordulva.
Bólintottam, majd ránéztem a „kislányomra”, akit hamarosan vissza kell adnunk az igazi családjának.

Edward eközben mellém lépett, megcsókolt és nyugtatólag simogatta a hátam…
- Nem lesz semmi baj. Renesmee biztonságban lesz és a Volturi sem tud bizonyítani semmit.

- Tudom, de hiányozni fog – mondtam keserves hangon.

- Nekem is.
Elég volt ennyit mondanunk és tudtuk, mit érez a másik. Fájdalmat Renesmee elvesztése miatt és kételyek gyötörtek mindkettőnket a jövőjét illetően, hiszen Alice még nem látta, hogy befogadják-e vagy nem, mivel még meg sem kérdeztük.

Fél óra múlva elindultunk ismét a Cullen ház felé.Igazából a lábaim egyre nehezebben vittek, pedig mivel vámpír voltam nem lehettem fáradt, de mégis, mintha ólomsúlyú köveket rögzítettek volna lábamhoz, hogy csökkentsék a mozgási képességeimet.

Egyre jobban haladtam előre az elválás felé.

Beléptünk a házba, ahol Rosalie és Esme fogadtak minket és egyből elvették tőlem Renesmee-t, de mielőtt még indultunk volna, megpusziltam a homlokát, majd eltűntünk a garázsban és elindultunk kocsival.
A futás gyorsabb lett volna, de nem akartunk semmiféle gyanút kelteni, ezért inkább az autó nevű lassabb utazóeszközzel indultunk Port Angelesbe.

Útközben senki sem szólt a másikhoz, még Alice sem, pedig vele általában sokat beszélgettem.
Carlisle és Edward is csöndbe burkolóztak, amíg oda nem értünk egy kétemeletes, sárga házhoz, melynek terasza is volt és épp ott ücsörgött egy harmincas évei elején járó, barna hajú nő.
- Biztos ő lehet az a rejtélyes idegen, aki otthagyta Renesmee-t a házunknál – gondoltam magamban.

Mikor a nő meglátott minket a szemei elkerekedtek, de visszafogta döbbenetét és felállt a székből, ahol ült.
Közeledni kezdett felénk és igazából mindenki zavarban volt.
- Mért nem hoztuk Jaspert? – kérdeztem magamtól. Igazából az ok, amiért Jasper nem volt velünk az, az volt, hogy ő és Emmett elmentek vadászni.

Már csak egy méter volt a távolság köztünk és a nő között, amikor megszólalt.
- Mégis miért jöttek ide? – kérdezte egy kis éllel a hangjában.

- Nos, tudja mi… mi azért jöttünk, mert a maga unokahúga - már ha jól tudom, hogy az öné - nálunk van, de szeretnénk, ha újra önnél lenne, mivel velünk most mégkevésbé van biztonságban, mint eddig – mondta Edward, hangján észrevehető volt a szomorúsága.

- Ezt mégis hogy érti?

- Szóval akkor az ön unokahúga? – kérdezett vissza Edward.

- Igen, az enyém. De elmagyarázná nekem, hogy ezt mért mondta?!

- Azért, mert… nos, ön egyáltalán honnan tud a vámpírokról? – kérdezte Edward értetlenkedve.

- Először is, mert a húgomnak egy vámpír volt a szerelme… De egy idő után elment… Persze vámpírságát már csak akkor tudtam meg, mikor Elisabeth meghalt és a szerelme visszajött ide, hogy felkeresse. Ekkor elmondtam neki, hogy mi történt és ő tudtomra adta, hogy egy vámpír. Azt mondta, hogy nem embervérrel táplálkozik. Mindent tüzetesen elmesélt és beszélgetésünk végeztekor azt mondta, hogy ő nem tud a gyermeke mellett maradni, de nekem sem tanácsos megtartanom, ezért úgy folytatta, hogy van egy másik olyan család, aki szintén nem iszik embervért és azt javasolta, hogy vigyem el oda. Így került az unokahúgom önökhöz.

Ezen egészen ledöbbentem. Eléggé hasonlított ez a történet a miénkhez Edwarddal, legalábbis abból a szempontból, hogy náluk is megvolt az a vámpír-ember szerelem, ami köztünk is. Nem gondoltam volna, hogy másnál is van ilyen. Persze gondoltam, hogy lehetséges, de arra nem számítottam, hogy az utamat keresztezni fogja egy másik ilyen kapcsolat. Bár én se Elisabeth-et, se a szerelmét nem ismertem, de azért elég elszomorító volt ennek a szerelemnek a végkifejlete.

- Így már világosabb – mondta Edward, és ezzel a mondatával ragadott ki a gondolataim közül.- Szóval most végre válaszolnak a kérdésemre? – kérdezte őszinte kíváncsisággal a nő.

- Hát… Hallott már ön a Volturiról?

- Valamit erről is mesélt Benedict…

- Benedict a húga szerelme? – kérdeztem.

- Igen – válaszolta a nő és szomorúan hajtotta le a fejét.

- Talán térjünk vissza az eredeti témához, mit mondott önnek ez a Benedict? – kezdte ismét kérdezgetni Edward néhány pillanattal később.

- Csak annyit, hogy velük nagyon vigyázzak és soha nem szabad tudomást szerezniük a kicsiről.

- Értem, akkor egy részét tudja – mondta Edward, de a végénél már Carlisle felé fordult és olyan gyorsan hadart, hogy nem hiszem, hogy ennek a nőnek az emberi füle meghallotta volna.

- Oh, igaz… még be sem mutatkoztunk… - hadarta ismét Edward.

- Én Edward Cullen vagyok.

A nő látszólag megdöbbent, de azért ő is bemutatkozott.
- Én pedig Silvia Thorne.

- Nagyon örvendünk… Az én nevem Carlisle, ő itt Alice, ő pedig Bella – mutatott be végül mindnyájunkat.

- Én is örülök… - mondta Silvia is egy kicsit félénken.

- Tehát, amit még nem tud, azt elmondjuk dióhéjban, mert elég sürgős – mondta Edward.

- Hallgatom!

- Szóval az a lényege, hogy a Volturi megtiltotta, hogy gyerekek legyenek átváltoztatva és nemrég tudomást szereztek a kicsiről, akiről azt hiszik, hogy ő egy halhatatlan gyerek. És ha valakiről ezt feltételezik, annak nincs jó vége. Ezért is kérjük a segítségét, hogy ne legyen semmi baj. – Edward határozottan ejtette ki a szavakat és én bíztam benne, hogy Silvia segít nekünk.

- Azt hiszem, hogy talán maradhatna nálam, ha tényleg nincs más megoldás.

- Ebben az esetben sajnos nincs, mert még ha el is bújtatnánk, akkor nagyobb lenne az esélye annak, hogy megtalálják, mivel valakinek ott kéne lennie vele és ez feltűnhetne a Volturinak. Ezért azt hiszem, hogy az lesz a legjobb, ha itt marad – mondta Carlisle és sóhajtott egyet.

- Nos, akkor rendben.

- A pénz miatt pedig ne aggódjon, mert adunk arra elegendőt, hogy felnevelhesse – folytatta Carlisle.

- De én nem akarom elfogadni, hiszen ő az én unokahúgom és fel fogom nevelni valahogy. Csak azért vittem el önökhöz, hogy jobb sorsa legyen… Viszont valamit szeretnék kérdezni.

- Mit? – kérdeztük mindannyian egyszerre.

- Azt szeretném tudni, hogy ha a Volturi elmegy, utána sem lehetne maguknál?
Erre a mondatra remény töltött el… Talán Renesmee mégis velem maradhat.
Ránéztem Edwardra.

- Talán nálunk lehetne, de ezt majd csak akkor tudjuk meg, amikor a Volturi már elmegy, addig nem tudok rá konkrét választ adni – mondta Edward és láttam rajta, hogy benne is felragyogott a remény szikrája.

- Akkor remélem, hogy sikerül visszakerülnie magukhoz. Nálam tényleg nem lenne neki jó, hiszen szinte semmit sem tudok róla.

- Egyáltalán vért is iszik? – kérdezte Silvia néhány perc csend után.

- Igen, de mint, ahogy azt gondolom, már tudja, hogy emberi táplálékon is tud élni – válaszolta Edward, mire a nő csak bólintott egyet.

- És mikor hozzák őt ide?

- Holnap, már ha önnek nem gond – mondta Alice, aki eddig még meg sem szólalt.

- Rendben, akkor holnap várom magukat. – Búcsúzóul még egy mosolyt villantott ránk Silvia, majd elköszöntünk egymástól és ő bement a házába.

- Tehát, ha a Volturi elmegy, utána nálunk lehet Renesmee? – fordultam Edward felé kérdésemmel, mert nem volt elég az, amit Silviának mondott, mégegyszer hallanom kellett.

- Elvileg igen, de ne éld bele magad, mivel ez még közel sem biztos.

- De nekem az is elég, hogy van rá esély.

A Volturi, ha tartja magát az eredeti időhöz, akkor nyolc nap múlva érkezik, de mivel már másfél napja elmentek Gabrielék szólni nekik, nem valószínű, hogy ténylegesen akkor jönnek, viszont még nem döntöttek, ezért Alice nem látja őket, mi pedig tanácstalanok vagyunk. Persze azért az is egy kis idő volt, mire Gabrielék egyáltalán odaértek, mert csak a szándékot látta Alice, mielőtt még valóban ott lettek volna, ezért nem döntötte még el a Volturi, hogy mikor jönnek pontosan, mivel csak nemrég szereztek tudomást erről az egészről.

A kocsiban megkérdeztem Alice-től, hogy mért volt ennyire szótlan.
- Mert arra koncentráltam, hogy hátha meglátom, mikor jönnek, de sajnos még mindig nem döntötték el az időpontot, de… - Nem tudta befejezni a mondatát, mert szemei a távolba meredtek és gondoltam, hogy egy látomás…
Talán most megtudjuk, hogy mikor jön az a ”királyi” család…

Örök szerelem 14.fejezet

2009-04-27T16:11:00.006+02:00

14. Mért kell mindennek elromlania?

Már nyitogatni kezdtem a szemeimet, de még nem teljesen voltam magamnál. Aztán hangokat hallottam, majd Edward morgását.
Itt van. De akkor… mégis mi van Renesmee-vel?

Hirtelen kinyitottam a szemem…
Megláttam azt az alakot, akit még azelőtt felismertem, mielőtt elájulhattam volna, vagy nem is tudom, minek nevezzem ezt az eszméletvesztést, amin keresztülmentem.

- Gabriel – suttogtam, mire mindenki rám emelte tekintetét.

Ekkor észrevettem, hogy Renesmee Edward karjaiban van.
De azt még mindig nem tudtam, hogy ki az a másik vámpír, aki Gabriel mellett volt egész idő alatt.

- Igen, én vagyok. Látom, hogy a barátomat még nem ismered. Ő itt Aaron – mutatta be. - Oh, és azt majd’ elfelejtettem mondani, hogy miatta „aludtál” el egy kis időre, neki ugyanis ez a képessége.

Edward ekkor hirtelen mellém lépett és szorosan átölelt.

- De szép jelenet – mondta gúnyosan Gabriel. – Igazából először azért jöttünk, hogy téged megöljünk - mutatott felém -, de van egy jobb tervem.

- És szabadna tudnunk, hogy mi az? – kérdezte Edward, aki szinte tajtékzott a dühtől.

- Ha elárulnám, akkor nem lenne meglepetés. Azt meg ugye nem akarjuk?
Erre Edward támadó pozíciót vett fel, miközben Renesmee-t átadta nekem, és morogni kezdett.

- Na, ezt a meleg fogadtatást azért nem vártam. – Gabriel még mindig gúnyos hangon beszélt.

- Egyáltalán nem vagy itt szívesen látott – szűrte a fogai között a szavakat Edward.

- Jaj, de kár. Pedig azt hittem, hogy majd rendezünk egy partit. – Felnevetett.

- Azt hiszem, akkor mi megyünk is. Gyere, Aaron! – Mire ezt kimondta már ott sem voltak. Olyan gyorsan eltűntek, mintha ott se lettek volna. Ha nem lett volna vámpírszemem, akkor biztos, hogy nem látom őket, amint kilépnek a széttört ajtó helyén, ami egyébként darabokban hevert a padlón.

- És most mit akar tenni? – kérdeztem Edwardot.

- Nem tudom, mert valamiért nem sikerült olvasnom a gondolataiban.

- Akkor mi mit tegyünk?

Mikor már épp mondani akart volna valamit, megszólalt a telefonja.
- Halló! – szólt bele.

- Szia, itt Alice. – Én is hallottam minden egyes szavát Alice-nek, ugyanis közvetlenül Edward mellett álltam és a vámpíroknak amúgy is jó a hallásuk.

- Mit szeretnél mondani?

- Nos, volt egy látomásom - kezdte ideges hangon.

- És mégis mit láttál?

- Azt, hogy az a Gabriel nevű vámpír meg egy társa elmennek a Volturihoz.

- Hagy menjenek, ha akarnak – mondta Edward, majd fújtatott egyet dühében.

- De ezt nem érted… - kezdte volna Alice, de Edward közbevágott.

- Mit nem értek?

- Azt, hogy Gabriel és a társa elmentek a Volturihoz…

- Ezt már mondtad – szakította félbe ismét.

- De az okát még nem mondtam el, és ha továbbra sem hagyod, hogy befejezzem a mondataimat, akkor nem is fogom elmondani. – Alice sértődött hangon beszélt.

- Jó, rendben, mondd csak!

- Azért mentek el, mert látták Renesmee-t és azt fogják mondani, hogy ő egy halhatatlan gyerek.

- De ez nem igaz! – kiabálta Edward.

- Én tudom, hogy nem igaz, de úgy láttam, hogy ők meg vannak róla győződve. Valószínűleg nem nézték meg figyelmesen. Nem koncentráltak a szívdobogására.

- Biztosan így lehetett. De mégis, hogy nem figyelhettek rá?! – Edward arca eltorzult a fájdalomtól. Megértettem, hogy mit érez. Az én szívem is sajgott, mert nem tudtam, hogy most mi lesz Reneesme-vel. Ha a Volturi idejön, akkor semmi esélye sincs.

- Nem tudom Edward. Figyelj, higgadj le! Megoldjuk valahogy. Senki nem hagyja, hogy bármi baj legyen.

- Igazad van. Majd valahogy megoldjuk. Csak ki kell találnunk valami megoldást amilyen hamar csak tudunk.

- Azt hiszem, akkor megyek és megbeszélem ezt a helyzetet a családdal is. Talán az lenne a legjobb, ha ti is jönnétek és hoznátok Renesmee-t is.

- Rendben, hamarosan ott leszünk.

Letette a telefont, majd felém fordult.
- Szóval meg kell beszélnünk a többiekkel. Együtt sikerül kitalálni valamit. Ebben biztos vagyok. – A végén mosolyra húzta a száját. Én is próbáltam remélni, hogy minden jó lesz, de én egyáltalán nem voltam biztos benne.

Elindultunk a Cullen házhoz Renesmee-vel.
Mikor odaértünk Alice épp azt magyarázta, hogy mit látott. A család döbbenettel az arcán hallgatta, amint a látomása részleteit ecseteli.
Alice befejezte a mondanivalóját, majd a szobára csönd települt…
Talán a megoldás eshetőségeit vették számításba.

Egy idő után azonban kezdett a csönd egy kicsit kínossá válni.
Végül Carlisle megszólalt.
- Úgy gondolom, hogy vissza kéne adnunk a babát, annak, aki odavitte a házatokhoz – mondta felénk fordulva.
Kétségbeesetten néztem fel Edwardra, akinek ekkor ugyanilyen volt az arckifejezése.

- Nem lehetne, hogy nálunk maradjon? Elbújtathatnánk és… – Ezeket a szavakat nehéz volt kiejtenem, hiszen a helyzet érzelmi sokkja alatt álltam. Éppen ezért a hangom néha elcsuklott és nagyon halk volt még egy vámpírhoz képest is. És a végét már nem is tudtam befejezni.

- Sajnálom Bella – mondta Carlisle őszinte sajnálattal a szemében. – Nem tarthatjuk őt itt, mivel csak veszély venné körül. Ha a Volturi nem jönne el érte, akkor belemennék, hogy még maradhasson, de így…

Bár fájt bevallanom, de igaza volt. Nem akarhatom azt, hogy teljesen ki legyen szolgáltatva a Volturinak.
Hang nem jött ki a torkomon, mert túl sok érzelem kavargott bennem - és éreztem, hogy ezen még Jasper sem tud segíteni -, ezért csak bólintottam Carlisle szavaira.
Edward eközben mindvégig engem figyelt és mikor látta, hogy érzelmileg kezdek összeomlani, megölelt.

A karjaimban ott volt Renesmee, akitől hamarosan el kell válnom. Nem akartam ezt, de az ő érdekében muszáj volt.
Inkább ne legyen velem, de legalább biztonságban éljen. Az, az ember biztosan visszafogadja, ha megtudja, hogy nincs más esélye a kicsinek az életben maradásra.
Legalábbis ezt csak remélhetem, hogy visszafogadja. És, amit írt arról, hogy szegény…
Azt meg lehet oldani… Edward sem akarná, hogy a „gyermekünk” nyomorogjon. Biztos, hogy tudunk adni neki pénzt, amiből felnevelheti.
De olyan fájdalmas az elválás gondolata, viszont szükséges.

- Tehát, meg kell keresnünk azt, aki ott hagyta a küszöbön Renesmee-t – mondta Carlisle felébresztve engem szomorú gondolataimból.

- És mégis hogy kezdjünk hozzá? – kérdezte Edward.
Láttam rajta, hogy neki is fáj az a tudat, hogy elveszítjük Renesmee-t. Ez az egész családon látszott.

- Azt hiszem, van pár ismerősöm, akiknek szólhatnék segítség gyanánt. Talán ők megtalálják.

Csak egy a probléma…
Már megint ott van ez a rendkívüli és bűvös szó, hogy „talán”.

- És mi lesz, ha nem találják meg? – adtam hangot félelmemnek.

- Akkor valahova elbújtatjuk – válaszolta Carlisle. – De remélem, hogy erre nem lesz szükség. Mégiscsak jobb helye lenne a rokonánál.
- Igen… Reménykedjünk, hogy sikerül megtalálni – mondta Alice, bár az ő szemében is megcsillantak a bánat jelei.

- Én megyek és beszélek velük – mondta Carlisle, majd a dolgozószobája felé vette az irányt.

- Akkor mi meg hazamegyünk – kezdte Edward. – De ha bármi van, szóljatok!

- Természetesen majd felhívlak – válaszolta Alice.

Miután visszaértünk a házhoz csak az járt a fejemben, hogy hamarosan nem lesz már itt velem Renesmee, ezért én is, és Edward is az egész napunkat vele töltöttük.
Azt hiszem nagyon a szívünkhöz nőtt ez a gyerek. De nem csak nekünk volt fontos, hanem az egész Cullen családnak. Mindenki befogadta, de most mégis vissza kell adnunk, annak az embernek, aki idehozta.

Pedig már minden olyan tökéletes volt.
- Miért kell minden álomnak ilyen hamar szertefoszlani? – kérdeztem magamtól, de a választ sajnos nem tudtam rá.

Már egy egész nap telt el, mióta Alice közölte velünk látomását, és már Carlisle is értesítette a barátait a segítségkérésünkről.
Hirtelen Edward mobilja rezegni kezdett.
Gyorsan felkapta, majd beleszólt.
- Halló!

- Alice vagyok, csak azért hívlak, mert…

- Mi történt, Alice? – kérdezte Edward sürgető és kétségbeesett hangon.

Örök szerelem 13.fejezet

2009-04-26T18:53:00.003+02:00

13. Egy új családtag?

A tekintetemet végigfutattam a családon, majd Edwardra néztem.
Az ő szemében is ott lappangott a türelmetlenség kis szikrája. Én is úgyanígy éreztem, türelmetlen voltam, valamint kíváncsi a döntésre.

Ekkor Edward jelentőségteljesen ránézett a többiekre és megkérdezte azt, ami ebben a pillanatban a legfontosabb volt.
- Mit gondoltok erről?

- Én azt hiszem, hogy gondoskodnunk kéne ennek a gyermeknek a biztonságáról és otthont adni neki – mondta Esme és egy sugárzó mosolyt küldött felém.

- Még valaki elmondaná a véleményét? – kérdezte Edward.

- Én egyetértek Esmével – mondta Rosalie.

- Szerintem is meg kéne tartani… Nem látom, hogy bármi rossz történne, ha befogadjuk – adta tudtunkra Alice is a véleményét.

- Emmett? – Edward a bátyja felé fordult.

- Én úgy gondolom, ha Rosalie ezt akarja, akkor nekem is jó. – Ekkor feleségére mosolygott, majd átölelte.

- És te, Jasper?

- Én nem értek ezzel egyet, mert ő mégis részben ember. Veszélyesek vagyunk rá.

- Igazad van, de máskor is türtőztettük magunkat. Itt van például Bella, akinél meg tudtuk állni, hogy ne legyen komoly baja – mondta Edward válaszul Jasper reakciójára.

- De ő egy gyerek… Bellának legalább lett volna esélye - igaz, hogy kicsi, de lett volna arra - hogy megmeneküljön, ha úgy alakul. De egy gyerek még sikítani sem tud, se futni.

- Ő viszont egy félvér, Jasper, ezt ne feledd! Talán nála másképp van ez az egész. Nem tudjuk, hogy hogyan fog fejlődni, sem azt, hogy miként fog viselkedni. Igazából szinte semmit sem tudunk róla…

- Akkor meg mért akarjátok megtartani?

- Mert máris megszerettük – válaszolta Edward, majd átölelt engem gondosan ügyelve a karjaimban alvó kislányra.

- Kérlek, Jasper. – Alice szomorú szemekkel nézett rá Jasperre.

- Na, jó. De én szóltam előre. Ha bármi baj lesz, akkor nem az én hibám, mert én megmondtam.

- Nem lesz semmi baj – mondta Alice.

Ekkor eszembe jutott valami, vagy inkább valaki…
- Carlisle, te mit gondolsz? – kérdeztem.

- Én Esme és a többiek boldogságát tartom szem előtt, így beleegyezek, de tudnotok kell, hogy a Volturi érkezésekor el kell őt rejteni. Te tudod, hogy miért, Edward.
Edward erre csak bólintott, de én nem értettem. Reméltem, hogy majd később mindent kiszedhetek belőle, amit tud.

De most nem foglalkoztam ezzel, mivel annyira örültem ennek a helyzetnek. Mindenki befogadta az új jövevényt.

- Van egy új Cullen! – kiáltott fel Emmett, mire mindenki nevetni kezdett.

- És mi lesz a neve? – kérdezte Esme Edward és felém fordulva.

- Renesmee Carlie Cullen – válaszoltam, mire Esme megmerevedett. – Talán nem jó? – Féltem, hogy nem tetszik neki a név.

- Jaj, dehogynem kicsim. – Odajött és megölelt engem és Edwardot.

- Úgy látszik ez az érzelemkitörések időszaka – gondoltam magamban.

- Köszönöm szépen – suttogta Esme a fülembe meghatódva.

- Igazán szép név – mondta Edward.

- Nos, akkor úgy látszik, hogy nagyszülők lettetek – Viccelődött Emmett, amit igazából csak Carlisle-nak és Esmének mondott, de mi is hallottuk.

- Azt hiszem nekünk még lesz elintéznivalónk a baba miatt, úgyhogy azt hiszem, megyünk. – Edward az ajtó felé kezdett húzni.

- Sziasztok – köszöntem el és ezután szinte pillanatok alatt visszaértünk a házhoz.

- Kéne vennünk pár bútort a kicsinek – magyarázta Edward. – Kell egy kiságy, meg szekrény és a többi babaholmi is, hiszen neki vannak szükségletei, mivel részben ember. Az egyik ilyen dolgot már meg is tapasztalhattuk, hisz’ tud aludni. – Bólintottam.

Még aznap elmentünk és beszereztünk minden szükségesnek vélt dolgot.
A házban - mivel több szoba volt - kialakítottunk egy külön babaszobát. Mire készen lettünk igazán otthonossá vált a szoba. Persze eddig is szép volt, de most egy baba igényeinek megfelelően lett berendezve.

Olyan jó lett minden.Végre volt egy férjem és egy gyermekem, akit bár nem én hordtam ki, mégis ő volt nekem a világ közepe.

Folyamatosan vele akartam lenni, de néha mégis Rosalie-val és Esmével volt, hiszen ők is nagyon szerették. Máskor pedig Alice-re bíztam. Az egész család szerette Renesmee-t. Edward is nagyon boldog volt, amikor játszhatott vele. De egy gond volt, méghozzá az, hogy Renesmee nagyon gyorsan nőtt és nem tudtuk, hogy mi lesz ennek a vége. Még csak két napja volt nálunk, de máris úgy éreztem, mintha két hónapja lenne itt, mivel annyit nőtt ezalatt az idő alatt. Talán tudta ezt az, az idegen, aki itthagyta a küszöbön. Esetleg részben ezért is hagyta itt, mert nem tudta ennek a végkimenetelét és mivel ő ember volt, nem tudta kezelni a helyzetet. Csak azt nem értem, hogy mégis honnan tudott rólunk. Senkinek nem szoktuk elmondani, ha bemutatkozunk. Például nem így szoktuk kezdeni: Helló, Bella vagyok, vámpír.
Elég furcsán néznének rám és őrültnek hinnének.

De még mindig nem tudom, hogy ő, hogy tudhatta meg.
Talán sose fogom megtudni. Vagy esetleg hamarabb, mint hinném…

Valami hirtelen eszembe jutott, annyira belefeledkeztem abba a tudatba, hogy Renesmee itt van velem, hogy nem gondoltam arra, hogy meg kell kérdeznem Edwardot a Volturiról és arról, hogy mért kell elrejtenünk Renesmee-t.

- Edward – szólítottam meg.

- Igen? – jött oda hozzám.

- Beszélni szeretnék veled.

- Miről?

- A Volturiról – mondtam, mire düh remegtette meg a testét.

- Mit akarsz beszélni a Volturiról? – A végét csak szűrte a fogai között.

- Nos, szeretném megtudni, hogy miért is kell elbújtatni Renesmee-t, mikor jön a Volturi.

- Hát, azt hiszem, jogod van tudni… - mondat, majd egy kis szünetet tartott és folytatta - Régen gyermekeket is változtattak át vámpírrá, de ők… szóval ők nem voltak kezelhetők és mindenkire rátámadtak.

- Oh. – Csak ennyit bírtam mondani.

- Mikor a Volturi ezt megtudta, elpusztította az átváltoztatott gyermekeket és megtiltotta, hogy bárki is átváltoztasson akárcsak egyet is. Ezért nem láthatják meg a kicsit, mert ők nem hagynák, hogy megmagyarázzuk és elég rossz következményei lennének ennek.

- De hol bújtatjuk el őt? És ki marad vele?

- Valaki, aki majd nem fog résztvenni a találkozón a Volturival. Azt pedig, hogy hol bújtatjuk el, még nem tudom, de ezt majd máskor megbeszéljük, rendben?

- Rendben – válaszoltam.

Tehát Renesmee veszélyben lenne, ha tudnának róla, mivel nem hinnének nekünk, hiába van nálunk egy levél. Azt bárki írhatta volna. Bár az tény, hogy Renesmee alszik és a szíve is dobog, ami megtévesztő lenne és még embernek is hinnénk, ha nem tudnánk, hogy nem az.

Az idő gyors szárnyakon repül, de mégis néha jobb lenne, ha megragadna egy kis időre.
- Mért kell az időnek ilyen hiperaktívnak lennie? – kérdeztem magamban.Igazából talán jó lenne túlesni ezen az egészen.
Csak azt szeretném, ha Renesmee biztonságban lenne, úgyhogy ebből a szempontból meg más szempontból is, az lenne a legjobb, ha nem is jönne a Volturi, de ha már jönnek, akkor meg kéne próbálni elrejteni előlük, mint ahogy már Edward is mondta, és természetesen nem a házban, mert azt megéreznék és abból semmi jó nem származna.
De legalább már egy dolog miatt nem kell aggódnunk…
Azért, mert már vámpír vagyok…
Teljesítettük a Volturi kérését, így ebben már nem lehet semmi hiba.
És mivel Renesmee-t is elbújtatjuk, talán tényleg sikerül megúsznunk ezt az egészet…

Miközben gondolkodtam épp az egyik ablaknál álltam, ahonnan ebben a pillanatban távolodni kezdtem, majd megindultam a nappali felé, de mielőtt odajuthattam volna, két vámpír törte be az ajtót…
Ezután elém lépdeltek…
Nem értettem mit keresnek itt, de az egyiket felismertem...
Örültem neki, hogy Renesmee most elment Edwarddal egy kis időre, mivel nem akartam, hogy baja essen…
Aztán nem volt több időm gondolkodni. Egyre álmosabb lettem, csak azt nem tudtam, hogy mért, hiszen a vámpírok nem alszanak. Egyre jobban szédültem is, míg egyszercsak nem érzékeltem semmit a külvilágból, csak annyit, hogy a földre zuhanok. Aztán minden teljesen elhomályosult és erőt vett rajtam a sötétség...

Örök szerelem 12.fejezet

2009-04-26T10:17:00.000+02:00

12. Változás

Lent feküdt egy kosárban, a földön.

Amint megpillantottam valami földöntúli melegség vonult végig a testemen és megragadt a szívemnél, mely már nem dobogott, mégis szeretett.
A kosárban egy aprócska lényt véltem felfedezni…
Egy kisgyermeket pillantottam meg a kosárban, bebugyolálva. Olyan szép volt és olyan békésen aludt.

Hirtelen azonban megpillantottam valami fehér papírszerűséget…

Egy levél volt.
Elolvastam.
„Tudom, hogy mik maguk és szeretném, ha gondját viselnék az unokahúgomnak. Az anyja belehalt a szülésbe. Én nem tudom felnevelni, mert ő egy félvér. Az apja vámpír volt. Nem tudom, hogy milyen szükségletei vannak, ezért is döntöttem úgy, hogy inkább önökre bízom. Maguk mégiscsak jobban fel tudnák nevelni. Ráadásul meg lenne mindene. Mivel én szegény is vagyok, nálam nem lenne jó sorsa. Kérem, vigyázzanak rá és szeressék őt. Kérem!”

A levéltől döbbenet futott végig rajtam.
Egy félvér? Olyan is létezik? A vámpíroknak lehet gyerekük?
Ezernyi kérdés kavargott a fejemben, de hirtelen a szél fújni kezdett, és nem akartam, hogy a kislány - mert az volt - megfázzon, így bevittem a nappaliba.

Még mindig gondolkoztam. Eddig nem is foglalkoztatott az, hogy nekem gyerekem legyen, de most, hogy a lehetőséget „tálcán kínálják”, talán nem utasítanám vissza. De ekkor eszembe jutott Edward.
Ő vajon mit szólna ehhez? Ha már nem lehet közös gyerekünk, akkor nem fogadhatnánk be egy félvért? Végülis ő nem teljesen ember.
De, miket is beszélek itt?!Még, ha nem is teljesen ember, de részben az. Nem akarom kockáztatni, hogy baja legyen. Bár, újszülött vámpír létemre eléggé bírtam az emberek közelségét, mégsem voltam benne biztos, hogy soha se bántanám ezt a csöppséget.

Ekkor ránéztem arra az édes kis arcára és egyszerűen nem bírtam lemondani róla. Már tudtam, hogy soha nem fogom bántani.

De mégse maradhat itt, mert nem tudom, hogy mit szólna hozzá Edward.
- Talán örülne neki – lelkesedtem magamban.
- De mi van, ha nem? – gondolkoztam tovább.

Felvettem a kosárban alvó kisbabát a karjaimba.
Sajnos pont rosszkor, mert ekkor jött be Edward az ajtón, aki amint meglátott a kicsivel a kezemben, döbbent arcot vágott és megfagyott a mozdulatában.

Én letettem a babát a kezemből és Edward felé mentem, aki még mindig nem mozdult.
Mikor megsimítottam az arcát felocsúdott és düh jelent meg a szemében.
- Mit keres itt ez a gyerek? – kérdezte szinte kiabálva, de szerencsére úgy tűnt, hogy a kislány mélyen alszik.

- Valaki itt hagyta az ajtónk előtt egy kosárban.

- Ne akard nekem bemagyarázni! Mondd el az igazat!

- De ez az igazság. – Könyörgőn néztem a szemébe, hogy higgyen nekem.Arca hirtelen megváltozott és a tekintete is lágyabb lett.

- Rendben. Elhiszem – mondta és megölelt – Sajnálom, hogy először nem hittem neked, csak mikor megláttam a gyereket, azt hittem, hogy… nem is tudom, mit hittem.
Szinte belebújtam a karjaiba, de egyszercsak elengedett és újra beszélni kezdett.
- A gyereket nem tarthatjuk meg, akárhogy is került ide! – mondta határozottan.

- De ő egy…

- Mi, Bella, mi?! Ő egy ember és nem tarthatjuk meg, mert csak veszélyeztetnénk! – Szakított félbe. Az elejét szinte hadarta, majd a végét már csak suttogta és fájdalmas képet vágott.

- Edward! – szólítottam meg – Ez a gyerek nem ember. – Kérdő tekintetét látva folytattam. – Ő egy félvér.

- Félvér? – kérdezte meghökkenve.

- Ez állt a levélben – válaszoltam.

- Milyen levél?- Ami a kicsi mellett volt és benne minden le van írva arról, hogy miért hagyják el.

- Ezt eddig mért nem mondtad? – kérdezte.

- Mert nem hagytad, hogy elmondjam.

- Oh – mondta, majd sóhajtott egyet. – Hol van az a levél?

Elővettem a levelet és odaadtam Edwardnak.
Ő is elolvasta.
Mikor végzett az elolvasásával, felém fordult kérdő tekintettel.
- Egy vámpírnak lehet gyerek?

- Én is ugyanezen gondolkoztam miután elolvastam, de ezek szerint igen.

Edward ezek után már nem mondott semmit. A szobát a csönd vette birtokába hosszú percekig.
Végül nem bírtam tovább és rákérdeztem.
- Mi lesz a kicsivel? – Adtam hangot annak, ami a szívemet nyomta, de féltem a választól.
Úgy megkedveltem ezt az aprócska lényt ezalatt a kis idő alatt is, hogy nem szívesen szakadtam volna el tőle. Én meg akartam tartani, de nem voltam benne biztos, hogy Edward is így gondolja. Csak vártam, hogy végre válaszoljon, de úgy éreztem magam, mintha a saját kivégzésemen lennék jelen, ahol a hóhér ad egy utolsó lehetőséget arra, hogy halál vagy szabadulás. Most Edward volt a hóhérom, ami elég abszurdnak hangzik, de átvitt értelemben mégis az volt.
Nem akartam már e kisgyermek nélkül „élni”, akit máris lányomnak tekintettem.

Edwardon láttam, hogy gondolkodóba esett. Fel-alá járkált, de hangtalanul, így a baba még mindig nem ébredt fel.

Én szinté belemélyültem a gondolataimba. Ezért is lepődtem meg, amikor Edward hirtelen előttem termett.
Mélyen a szemembe nézett és úgy kezdett el beszélni.
- Nézd, azt hiszem, hogy ezt meg kéne beszélni a többiekkel is, de ha mindenki belemegy, akkor felőlem rendben.

Annyira boldog voltam és úgy láttam Edward is. Szorosan magához húzott.

- Ideje mennünk – mondta néhány pillanattal később Edward, mire bólintottam és felkaptam a karomba az ekkor még mindig alvó gyermeket és elindultunk a Cullen ház felé.

Útközben nagyon ideges voltam. Egyszerűen csak arra tudtam gondolni, hogy mi lesz, ha nem egyeznek bele.
Egyszerűen az a tudat, hogy el kell válnom ettől a kis „tündértől”, kétségbeejtett.

Közeledtünk a Cullenekhez.
- Elhoztad a levelet? – kérdezte Edward.

- Igen, itt van – mondtam és felmutattam.

- Akkor jó. Nem hinnék el, ha nem olvasnák a levelet.

- Mint ahogy te sem hitted el – sóhajtottam.

- Mondtam már, hogy sajnálom, de elég furcsa volt ez az egész helyzet. Gondold csak magad a helyembe!

Így is tettem. Elképzeltem, ahogy belépek a szobába. Edward szemén keresztül láttam mindent. Láttam magamat, ahogy egy gyereket tartok a karomban. Egy olyan gyereket, aki embernek néz ki első ránézésre.

Hát, innen nézve már eléggé más ez a szituáció.
Megértem Edwardot hogy mért reagált így. Egyszerűen nem akarta, hogy bárkinek is veszélyt jelentsünk és azt meg, hogy mit hitt arról, hogy hogyan került oda a kicsi, nem akarta elmondani.
Talán azt hitte, hogy én hoztam el valahonnan. De ezt csak nem feltételezhette rólam. Vagy mégis?
Na, mindegy. Megértem és kész. Nekem sem lett volna ínyemre ez az egész, ha a helyzet fordítva van.

Elmélkedésemből Edward riasztott fel.
- Be kéne mennünk.
Észre se vettem, mikor értünk oda a házhoz.

Beléptünk a nappaliba, ahol ott volt Esme, Alice, Carlisle, és Emmett.
Jöttünkkor mindenki megmerevedett és ránk emelte tekintetét, majd a karomban alvó kislányra.
- Mégis mit csináltok azzal a gyerekkel? Ő egy ember és… - kezdte Carlisle, de Edward félbeszakította.

- Ő nem egy embergyerek. – Mindenkitől egy hitetlenkedő pillantást kaptunk. – Ő egy félvér és van bizonyítékunk. – Rámutatott a levélre, ami ekkor már az ő kezében volt.
Lehívtuk a nappaliba Rosalie-t és Jaspert, akik a szobájukban voltak.
Mikor már ők is itt voltak, felolvasta, mire mindenki kérdőn nézett ránk.

- Valaki otthagyta az ajtónk előtt és ez a levél ott volt mellette – magyaráztam, hátha így érthetőbb, hogy hogyan is került hozzánk a kicsi.

- Nos, ha így áll a helyzet, akkor… - Edward megint félbeszakította Carlisle-t.

- Sajnálom, de ezt muszáj elmondanom. – Nézett Carlisle felé, aki bólintott egyet, mire Edward folytatta. – Bellával meg szeretnénk tartani ezt a kisbabát, de kérnénk a beleegyezéseteket.

Úgy láttam, hogy ezen mindenki elgondolkodott, aztán vártunk, hogy elmondják a gondolataikat a helyzetről.

Örök szerelem 11.fejezet

2009-04-25T14:01:00.000+02:00

11. Ha te vagy a vég... alig várom az utolsó szívdobbanást

Éreztem, ahogy a méreg egyre jobban árad szét a testemben. Fájt, égetett, de nem akartam ennek jelét adni, hiszen majdnem az egész család bent volt velem a szobában és nem akartam, hogy szenvedni lássanak. Pláne nem Edward. Ő megint magát hibáztatná mindenért, hogy az ő hibájából leszek vámpír, pedig ezt az egészet én akartam, nem kényszerített rá senki.
Bár ezt Edwardnak hiába mondom, ő egy olyan önmarcangoló típus, ami ellen semmit sem tehetek, legfeljebb próbálom megbeszélni vele a helyzetet, és elmondani, hogy nem ő tehet róla.
Ez a vámpírságomnál is így volt. De akkor hiába győzködtem, nem akart átváltoztatni, még akkor sem, amikor már tudta, hogy jön a Volturi. Inkább harcolt volna, mintsem átváltoztat. De végül megtört a jég és ő is elfogadta, hogy ez az egyetlen megoldás és beleegyezett az átváltoztatásomba.

Egészen jól jött, hogy gondolkozni kezdtem, mert addig sem a fájdalomra koncentráltam, ami ekkor már szinte az egész testemben égett.

A percek csak teltek. Elveszettem az időérzékemet. Nem tudtam, mennyi idő telt el és azt sem, hogy mennyi idő múlva lesz vége a fájdalmamnak. Csak azt tudtam, hogy összesen három nap. Mást nem. Ekkor, léptek zaját hallottam, majd ajtócsukódást. Néhányan biztos kimentek a szobából. Majd mintha Edwardot hallottam volna belépni. Csak azt nem tudtam, hogy ezt miből gondolom.

Ekkor sutyorgásokat hallottam, illetve bizonyára csak nekem tűntek annak.
- Még mennyi idő? – kérdezte Edward. Tehát akkor tényleg ő jött be.
- Két nap - mondta Carlisle.

Még két nap…
Két nap, amit rettenetes kínok között tölthetek el. De nem bánom, ezt a döntésemet soha nem fogom megbánni, mivel így Edwarddal lehetek örökre.

„Örökre” – milyen sokszor mondjuk ezt a szót, pedig nem is tudjuk igazán megérteni. A vámpíroknak az örökre az tényleg azt jelenti, hogy örökre. De az embereknél ez egészen máshogy működik. Náluk, még ha valaki azt is mondja, hogy örökre, legfeljebb egy emberélet hosszának gondolja.
De én miket is beszélek?
Már szinte teljesen úgy beszélek az emberekről, mintha már nem is közéjük tartoznék, pedig még két napig ember leszek.
Csak addig bírjam ki és utána, fürödhetek az örök boldogság tavában.

Még mindig egyre jobban haladt az idő és én próbáltam nem arra az égető fájdalomra gondolni, inkább elképzeltem, hogy milyen jó lesz, ha Edwarddal végre együtt leszünk.
Elgondolkodtam rajta, hogy közös életünk lesz. Egy boldog jövő, ami bekövetkezik két nap múlva, hiszen akkor már tényleg boldog és egyenrangú házastársak lehetünk, mivel én is vámpír leszek addigra.
Ezzel az elmélkedésemmel is elég sok időt töltöttem el, de hogy pontosan mennyit, azt ismét nem tudtam.
Még mindig égett az egész testem, amikor hirtelen a végtagjaimban szűnni kezdett a fájdalom, de a szívembe szinte belemart egy égető érzés.
Égett a szívem, lángolt.

- Nézd, hamarosan vége az átváltozásnak. – Hallottam meg Carlisle hangját, akinek most nagyon jólestek a szavai.

- Lassan véget ér a szenvedésem – gondoltam magamban.

A szívem egyre hevesebben dobogott, és ha nem lettem volna biztos benne, hogy ez nem lehetséges, akkor azt hittem volna, hogy mindjárt kiugrik a helyéről.
Egyre jobban és jobban vert, majd egyszercsak vert egy utolsót és megállt.
A testem megkönnyebbült, hogy megszabadult a fájdalomtól.

Ekkor óvatosan kinyitottam a szemem és megláttam Edwardot, aki fölém tornyosult és engem figyelt. Rám mosolygott és én visszamosolyogtam. Ekkor fél szememmel Carlisle-t láttam kiosonni a szobából.

Olyan gyönyörű volt ez a pillanat, mégis meg kellett szakítani, mert valami nagyon megnehezítette a nyugalmamat…
Az a valami a torkomat égette, és nem tűrt halasztást.

Szóltam Edwardnak, hogy mi történt és már nem is voltunk a házban. Hirtelen az erdőben találtam magam.
Nem tudtam pontosan, hogy most mit is kell csinálnom.

Edward látta értetlenségemet, ezért megszólalt.
- Csak hallgass az ösztöneidre és menni fog – ígérte.

Én engedelmeskedtem szerelmem szavainak, és be kellett látnom, hogy igaza van. Az ösztöneimre hallgattam és máris megtaláltam egy, a közelben lévő szarvascsordát.
Csak ittam és ittam a vérüket, majd mikor szomjam már tompulni látszott, visszamentem Edwardhoz, aki úgy száz méterre állhatott tőlem.

Ezután visszamentünk a házba és ott már mindenki ránk várt.
Alice, amint meglátott magához ölelt. Esme boldogan mosolygott, még Rosalie-nak is jó kedve volt. Egyedül Emmett vágott fancsali képet, de utána egy hatalmas mosoly kíséretében bejelentette, hogy miért is szomorú egy kicsit.
- Nos, Bella, igazán örülök, hogy a családunk tagjává váltál, de nem tarthattad volna meg a régi életedből egy emlékként az ügyetlenséged? – Szóval akkor ez bántotta. Ezentúl nincs kin nevetnie. Ez a tény, mosolygásra késztetett.

A szemeimet végigfutattam a családon, majd megakadt a szemem valami furcsaságon…
A felém közeledő Jasper személyén. Még soha nem jött ennyire közel hozzám, csak ha muszáj volt.
Aztán mikor odaért elém, megölelt. Elképedten néztem.
Ezt nem vártam volna Jaspertől, bár most már nem kellett félnie, hogy bánt, hiszen én is vámpír voltam. Talán innen a nagy változás.

A család is meghökkenve nézte a jelenetet, kivéve egy „embert”. Történetesen Alice volt az, aki nem döbbent le ezen az egészen, szóval gondoltam, hogy látta előre ezt az egészet.
Aztán hirtelen Jasper elengedett és a szemembe nézett.
- Üdvözöllek a családban.

Már igazán boldognak és önfeledtnek érezhettem magamat, hiszen mindenki befogadott, Rosalie-t is beleértve. Volt egy családom, akik szerettek és volt egy férjem is, akiért képes voltam mindent feladni.

Ekkor Esme lépett oda hozzám.
- Van egy ajándékunk a számotokra.

- Mégis miféle ajándék? – kérdeztem kíváncsian.

- Oh, hát az meglepetés – mondta Alice, majd rám kacsintott.

Kíváncsi természetemből fakadóan, minél hamarabb meg akartam tudni, hogy mi lehet az, az ajándék, ezért egy kicsit sürgettem Alice-t, hogy nézzük meg.
Barátnőm csak egyetértően bólintott, majd kifelé tessékelt engem és Edwardot.

A ház hátsó része felé vettük az irányt, majd mentünk, illetve inkább futottunk egy kicsit, mire elértünk egy csodálatosan szép házhoz. Talán szebb volt, mint a Culleneké.Alice megállt az ajtóban és elmondta, hogy ez az ajándékunk a családtól.
Az ámulattól nem tudtam megszólalni.
- Egy egész ház ajándékba? Nem túl abszurd ez? – kérdeztem magamban, miután hang még mindig nem bírta elhagyni a torkomat.

Hirtelen megöleltem Alice-t, aki bár meglepődött, de viszonozta azt.
Utána visszamentünk a házhoz és mindenkinek egyenként megköszöntem az ajándékot.

Szinte nem is hiszem el. Van egy közös házam Edwarddal.

Mikor megkérdeztem, hogy mikor visszük át a cuccainkat, Alice rögtön elmondta, hogy amíg mi nászúton voltunk, addig ők mindent elintéztek és a ház már csak arra várt, hogy beköltözzünk, amit még aznap meg is tettünk.

Nagyon jól elvoltunk a magunk kis fészkében. Tényleg csodálatos volt, hogy Edwarddal lakhattam. De sajnos néha külön kellett válnunk pár órára.
Mint most is. Edwardot elrángatták a testvérei vadászni, mert ő még nem volt, mivel én a lányokkal mentem vadászni tegnapelőtt.

Hirtelen lépteket hallottam a fák sűrűjéből, ahogy egyre csak közeledik az a valaki a házunk felé.
Nem tudtam, hogy ki az, de nem is érdekelt, addig a pillanatig, amikor meghallottam a kissé bátortalan kopogást az ajtón.

Mivel az emeleten voltam, lementem a földszintre. Természetesen emberi tempóban, mert nem tudtam, hogy ki az a rejtélyes látogató.

Mire odaértem az ajtóhoz, már nem láttam senkit, csak éreztem egy illatot.
Egy ember illatát.
- De mégis mit keres itt? Mit akarhatott tőlem? És, ha akart valamit, akkor mért nem várta meg, amíg kinyitom az ajtót? – zakatoltak a fejemben a kérdések, amikre nem találtam választ.
Nem értettem ezt az egészet, hogy mi oka volt ennek az idegennek ide jönni.
Először arra gondoltam, hogy utána megyek, de végül mégsem tettem, hiszen nem akartam halálra rémiszteni. Ha fontos lett volna, akkor biztos marad.

Csak ekkor vettem észre valamit…
Valami szokatlant, mégis különlegeset…
Egy olyan tényezőt, amiről már akkor sejtettem, hogy meg fogja változtatni az „életemet”.

Örök szerelem 10.fejezet

2009-04-21T19:55:00.000+02:00

10. Esküvő és nászút

Ekkor kiléptem az ajtón és megpillantottam apámat, akinek a szemében csodálkozás lappangott.
Hát, igen. Én is így éreztem, mikor megláttam magam. Most valahogy másként néztem ki, mint átlagosan.
Bár ez nem egy átlagos nap volt. Ma van az esküvőm napja és egyben egy új és boldog élet kezdete.

Ezután belekaroltam apámba, és úgy mentünk le a lépcsőn, amikor megszólaltak a nászinduló első hangjai.
Elég furcsa volt a földszint látványa, mert mikor ideértem, Alice annyira gyorsan felvitt a szobájába, hogy nekem esélyem sem volt megnézni a díszítést. De ahogy így elnéztem, Alice igazán kitett magáért. Mindenhol gyönyörű virágok lógtak és az egész szobát hangulatossá varázsolták. De ami szintén meglepett, az a pap személye volt…

Carlisle állt Edward mellett, hogy összeadhasson minket. Tudtam, hogy az apja is pap volt, de erre azért nem számítottam.
Persze örültem neki, mikor megláttam, de eléggé furcsa volt.

Lassan közelítettünk Edward felé, Charlie-val az oldalamon.
Mikor Edwardot megláttam, csak rá tudtam koncentrálni, és ennek sajnos meg is lett az eredménye…
Egy kicsit megingott a lábam, és ha apám nem fogja erősen a kezemet, akkor én már a földön kötöttem volna ki.Észre se vettem, de már Edward mellett álltam. Ekkor szinte megszűnt a külvilág számomra. Egyedül azt hallottam, amikor Carlisle kérdezett, hogy akarom-e férjemül Edwardot.
- Akarom – mondtam, bár a nagy gondolkozásban kicsit elvesztettem a hangom, és csak néhány másodperc múlva tudtam felelni.

- És te Edward akarod-e hites feleségedül Bellát?

- Akarom. – Ekkor mosoly terült szét az arcomon, mire ő rám nézett, és még szélesebben vigyorgott, mint én.

Az esküvő többi része nem volt olyan eseménydús. Mindenki eljött a meghívottak közül, úgyhogy azért volt, aki evett is.
Még Jacob is ott volt, sőt gratulált is. Csak azt nem tudom, hogy Billy hogyan engedte el. Vagy nem is engedte el?
Hát, talán tényleg engedély nélkül jött el Jacob az esküvőmre, de én mégis határtalanul boldog voltam.
Itt volt mellettem Edward, aki már a férjem, itt volt Charlie és Jacob is. Ráadásul ott volt az egész Cullen család, akik hamarosan már az új családom lesznek.

Ekkor Edward felébresztett elmélkedésemből.
- Azt hiszem ideje indulni – mondta, de én nem értettem.

- Hova akarsz menni?

- Hát a nászutunkra. – Hogy mi? Edward nem is mondta el, hogy tervezett egy nászutat.

- De mért nem mondtad, hogy nászútra fogunk menni? – adtam hangot értetlenségemnek.

- Mert meglepetésnek szántam – mondta, és megjelent a csibészes mosoly a szája szegletében.

- És hova megyünk? – kérdeztem.

- Majd meglátod, egyelőre még nem szeretném megmondani, majd csak, ha kiértünk a repülőtérre.

- Rendben – egyeztem bele, bár nagyon furdalt a kíváncsiság.

Mikor megérkeztünk a repülőtérre, megint faggatni kezdtem Edwardot, de az utolsó pillanatig nem akarta elmondani, hogy hova megyünk.
Végül beadta a derekát.
- Jól van, Dominikára megyünk.

- Dominikára? De ott süt a nap!

- De nekünk van egy teljesen elzárt területünk, házzal és külön partszakasszal.
Ledöbbentem. Hogy mindent ennyire kiterveljen… azt nem gondoltam volna.
Tulajdonképpen azt se gondoltam volna, hogy egyáltalán elmegyünk nászútra.
Ekkor azonban fel kellett szállnunk a repülőre, mert az hamarosan indult.

A repülőn egy kissé szorongtam és még szerencsétlenebb voltam, mint általában. Például: Kértem egy pohár narancslevet, amit sikeresen kiöntöttem magam mellé, a szőnyegre.
És ez csak egy kis eset volt. Ezenkívűl még számos galibát okoztam, megnehezítve a kiszolgáló személyzet helyzetét. Ezeket inkább nem részletezném, mert elég kínosak.
De ha ez még nem lett volna elég, Edward jól szórakozott az ügyetlenségemen.
- Várj csak, majd ha én is vámpír leszek… – gondoltam és kajánul vigyorogtam magamban.

Mikor leszálltunk, az egész személyzet hálát adhatott Istennek, hogy én végre elkerülök a közelükből.
Én pedig hálát adtam, hogy végre leszálltunk és Edwarddal lehetek.

Amikor megérkeztek a csomagjaink, Edward hívott egy taxit, amivel elmentük egy csodaszép házhoz. Ekkor már délután volt.
Edward elmondta, hogy ezt a házat bérelte ki, hogy tudjunk hol lakni, de nem a kíváncsi szemek kereszttüzében.
Természetesen ennek én is örültem, hiszen én ugyanúgy nem akartam kockáztatni a lebukást, mint ahogyan a család többi tagja sem.
Hirtelen eszembe jutott valami…
- Meddig maradunk itt?
- Két hétig – válaszolta Edward.
Két teljes hét Edwarddal?! Hát ez fantasztikus!

Mikor beértünk a házba, Edward behozta a csomagokat és elkezdte kipakolni őket.
Nekem nem hagyta, hogy segítsek, így inkább csak néztem, hogy ő mit csinál.

Estefelé járt az idő és elvileg ez lett volna a nászéjszakánk, de erre gondolni sem mertem, miután Edward annyiszor visszautasította az ajánlatom, mondván, hogy túl veszélyes. Ekkor már tudtam, hogy úgysem tudom meggyőzni, viszont hamarosan úgyis vámpír leszek, és akkor már nem kell félnie attól, hogy kárt tesz bennem.

Éjjel, főként beszélgettünk, míg el nem nyomott az álom.

Abban a két hétben, amit ott töltöttünk, rengeteg mindent csináltunk. Elmentünk búvárkodni, hegyet mászni, sőt még mikor egyik nap, borongós volt az idő, elmentünk egy kis kirándulásra. De persze Edward mindig vigyázott arra, hogy nehogy bajom essen.
Nagyon szép volt ez a két hét, de be kellett látnom, hogy hamarosan haza kell mennünk.
Bár nem akartam, de muszáj volt.
Ráadásul még a vámpírráválásomat is be kell ütemeznünk az elkövetkezendő két hétbe, mert hamarosan viszontlátjuk a Volturit.
Edward azt mondta, hogy amint hazaértünk meg fogja tenni.
Ezekkel a gondolatokkal búcsúztam Dominikától, ahol olyan boldog voltam, bár tudtam, hogy most egy még boldogabb új élet vár, egy új családdal és a szerelmemmel.

Mikor hazaérkeztünk, mindenki örült nekünk, még... Rosalie is. Ő is köszönt nekem – mily meglepő csoda -, sőt át is ölelt, mikor beléptünk az ajtón. Nem értettem, mi ütött Rose-ba, hogy így viselkedik, de talán csak már megbékélt velem. Remélem, hogy tényleg így történt.

Aztán, mikor mindenkinek köszöntünk, Carlisle odalépett Edward mellé.
- Készen állsz? – kérdezte.

- Hát, amennyire készen tudok állni.

- Akkor azt hiszem el kéne kezdenünk, hiszen a Volturi két hét múlva jön.

Felmentünk Edward szobájába és mindenki ott volt velem, egyedül Jasper nem. Mondjuk, meg tudtam érteni, hiszen csak nem akart bántani. De legnagyobb meglepetésemre még Rosalie is itt volt. Alice pedig, gondoltam, hogy itt marad velem, de nem értettem, hogy mért hagyja Jaspert egyedül.

- Én ezt nem tudom megtenni – mondta fájdalmasan Edward.

- Hidd el, hogy sikerülni fog! Mindenki bízik benned, legfőképpen Bella – bíztatta Carlisle.

Ekkor minden gondolat kiszállt a fejemből és csak vártam. Vártam, készen az új jövőmre.
Edward ekkor odajött hozzám, lefektetett a kanapéra és lassan a nyakamhoz hajolt, de ekkor elhúzta a fejét és a fülembe suttogott.
- Biztos, hogy ez akarod?

- Igen, de amúgy sincs más lehetőség.

- Ha meggondoltad magad, akkor megoldjuk.

- De én nem gondoltam meg magam – mondtam a kelleténél egy kicsit hangosabban.

- Rendben, csak megkérdeztem – fogadkozott Edward.
Ismét a nyakamhoz közelített és éreztem, ahogy az éles fogát a bőrömbe vájja…

Örök szerelem 9.fejezet

2009-04-20T09:28:00.000+02:00

9. A választás

Muszáj volt gyorsan dönteni.
Bár megbeszéltük Edwarddal, hogy vámpír leszek, most mégis féltem ettől az egésztől, de vállaltam, mert így örökre a szerelmem mellett lehetek.
Ekkor a szemeim még mindig Edwardot nézték, aki már kezdett egy kicsit megnyugodni.
Ez alatt a néhány perc alatt - amíg nem mondtunk semmit-, Aro végig csak gúnyosan mosolygott, majd megszólalt.
- Nos, hogy döntöttetek? – kérdezte.

- Átváltoztatjuk – szűrte a fogai között Edward.

- Nagyszerű! Nem is vártam mást. Gondoltam, hogy ezt a lehetőséget fogjátok választani.

- De Aro… - kezdte Gabriel, mire Aro kíváncsian odanézett, majd a szemét elfordította egy másik vámpírra.

- Aurelia! – Aro ezt teljesen normál hangerővel mondta, mégis mindenki meghallotta.

- Igen? Mit parancsolsz? – kérdezte az a vámpír, aki valószínűleg Aurelia volt.

- Intézd el, hogy ennek itt ne legyen több kifogása – mondta, majd Gabriel felé mutatott.

Aurelián látszott, hogy koncentrál, majd hirtelen Gabriel megmerevedett, mint a márvány, majd felordított és fájdalom jelei villantak át az arcán.

- Szép képesség, igaz? – kérdezte Aro – Fájdalmat okoz neki, olyat, amilyet még nem élt át. – Ismét gúnyos vigyor jelent meg szája sarkában.
Én csak hangosan nyeltem egyet.

- Ez csak a bevezetés volt. Ha nem akarod, hogy még egy-két képességet kipróbáljanak rajtad, akkor azt javaslom, hogy ne szólj bele a döntésembe – folytatta Aro, de már Gabriel felé fordulva.
Gabriel felkapta a fejét és Aro-ra nézett, majd bólintott és meghúzta magát hátul.

Aro most már megint ránk emelte tekintetét, majd újra beszélni kezdett.
- Szóval, visszatérve az előbbi beszélgetésünkre, nagyon is jól döntöttetek.

- Mikorra kell átváltozatnunk Bellát? – kérdezte Carlisle nyugodt hangon.
Hát, igen. Carlisle mindig is nagyon nyugodt természetű volt. Még a legnehezebb helyzeteket is próbálta megoldani, és higgadt fejjel cselekedni. Ezt nagyon is csodáltam benne.
- Ha Jasper nem lenne, akkor én már nagyon is kétségbeestem volna – gondoltam, majd hálásan Jasper felé pillantottam.

- Nem is tudom. Mit szólnátok egy héthez? – kérdezte Aro.

- Nem lehetne egy kicsit meghosszabbítani a határidőt? – kérdezte Edward fájdalmasan.

- Hát… Jó, legyen! Három hónap múlva visszajövünk, addig Bella legyen vámpír, mert ha nem, akkor azt hiszem ti is kaphattok abból egy kis ízelítőt vagy még többet is, mint Gabriel – fenyegetőzött Aro.

Edward ekkor az apjára nézett, aki biztos gondolatban mondott neki valamit. Edward bólintott, majd Aro felé fordult.

- Rendben, elfogadjuk a három hónapot.

- Akkor ezt megbeszéltük. Aztán nem ajánlom, hogy átverjetek!
Miután befejezte a mondatát, Aro hátat fordított nekünk és elindult. Szépen lassan mindenki követte.
Én pedig végre fellélegezhettem. Legalább nyertünk három hónapot.
Az alatt az idő alatt meg tudjuk tartani az esküvőt és odaköltözhetek Cullenékhez.

Most, hogy túl voltunk az egészen, valahogy mérhetetlen fáradtság uralkodott el rajtam. Edward ismét a karjába kapott és már csak annyira emlékszem, hogy elindultunk vissza a házhoz. Valószínűleg útközben elaludtam.

Mikor felkeltem ismét Edward szobájában találtam magam, de a helyiségben nem volt senki, ezért felkeltem az ágyról és le akartam menni a lépcsőn, de megbotlottam, mire Edward karjaiba estem.
Meglepődtem a hirtelen felbukkanásán, pedig már igazán megszokhattam volna tőle. De most valahogy mégis váratlanul ért.
Talán még túl kába voltam ehhez az egészhez. Nem mindennapi dolog, hogy a vámpírok „királyi” családja meglátogat. Meg persze ott van még az ultimátum is. Valamint, ha ez nem lenne elég, ott van az eljegyzés és az esküvő. De ez még a legkisebbik baj, viszont, ha jövő héten meg akarjuk tartani az eljegyzést, esetleg fel kéne rá készülni. Bár, én nem hívok vendégeket, úgyhogy egy pont kipipálva. Valószínűleg csak a Cullenek és apám vesznek majd részt az Edwarddal való eljegyzésemen.

- Min gondolkodsz? – tette fel Edward, a már oly megszokott kérdést, kizökkentve engem a gondolkodásomból.

- Az eljegyzésen. Azon, hogy csak a családod és Charlie lesznek jelen. Meg azon, hogy hamarosan el kéne kezdeni megszervezni az esküvőt.Edward erre elmosolyodott.

- Nyugodj meg! Mindenre bőven lesz időnk.

Lementünk a földszintre, mivel eddig még mindig a lépcsőn álltunk.
Alice elém táncolt, majd széles vigyorral a képén kezdett el beszélni.
- Hallottam, hogy az esküvőről beszéltetek. Mármint nem akartam hallgatózni, de mégis meghallottam. Bella, veled beszélnem kéne pár dologról – mondta, majd magával húzott a nappaliba, de mielőtt még odaértünk volna Edward bólintott - biztos Alice gondolatára – és felment a szobájába.

Leültünk a kanapéra, és Alice nagy lelkesedéssel kezdte el mesélni, hogy mit tervezett az esküvőre.
Elmondta, hogy milyen ruhára gondolt és nagy meglepetésemre, egyből megtetszett.
Továbbá megemlítette, hogy arra gondolt, tartsuk a házban, amivel én teljes mértékben egyetértettem. Sőt az eljegyzést is itt fogjuk tartani. Kiválasztottuk, hogy milyen menü legyen, de míg a többi elintéznivalóban főleg Alice jeleskedett, itt a segítségemre szorult, mivel ő nem érzi az ételek ízét.

Már hosszú ideje - legalább három órája - beszélgettünk, mikor Alice végre kimondta a számomra ebben a pillanatban létező legkedvesebb szót: - Végeztünk. Egyelőre ennyi, majd még átbeszéljük máskor is.

Aztán egyre jobban haladt előre az idő kereke, majd elérkeztünk az eljegyzés napjáig.
Az eljegyzésen Edward mindenki előtt megkérte ismét a kezem, és mikor igent mondtam, megölelt és megcsókolt.
Még apám is örült. Elég furcsa volt, de boldog voltam, hogy nem akadt ki az esküvő gondolatától. Sőt, támogatott minket mindenben.

Az eljegyzést követően elkezdtük az esküvőre való készülést.
Alice, szokásához híven, magára vállalta a szervezés nagy részét, de persze engem is belerántott.
Aztán, mint ahogy ígérte, még elég sokszor átbeszéltünk mindent. Alice lelkesedését nem akartam csorbítani, de azért már egy kicsit sok volt ez a készülés, amit ő csinált.
Én is tökéletes esküvőt akartam, de hogy ennyire…

Szépen lassan minden kezdett a helyére állni.
Már a ruhám is majdnem kész volt. A tortát és az ételeket már megrendeltük, bár nem sok mindenki fog belőle enni. A vendégeket már értesítettük - megjegyzem, hogy nem sok mindenkit hívtunk meg csak apa barátját és annak családját, Clearwateréket, valamint meghívtam Jacobot és az apját, Billy-t.
Billy-t nem akartam meghívni, hisz’ úgyse jönne el, de mégiscsak apa barátja. Jacobbal pedig egész jó barátok lettünk, de egyáltalán nem biztos, hogy Billy elengedi, mivel ő tudja a Cullenék titkát. Bár Jake nem hisz ebben az egészben, szerencsére.
A Cullenek egyedül a Denali-klánt hívták meg, de ők közölték, hogy most épp fontos dolguk van, így nem tudnak eljönni, szóval nem sokan leszünk az esküvőn. Engem annyira nem zavar, hiszen legalább családias hangulat lesz.
- Végül is az a legfontosabb, hogy Edwarddal lehetek – gondoltam, és elmerültem eme boldog gondolatban.

Aztán ismét múltak a napok, majd a hetek és a hónapok.
Eljött az esküvő napja.Izgatott idegességgel keltem fel azon a reggelen. Később átmentem Cullenékhez, mert Alice ragaszkodott hozzá, hogy ő csinálhassa meg a hajam és a sminkem. Mondjuk ezt már megszokhattam volna tőle.

Mikor odaértem, Alice egyből felrángatott a szobájába, ahol előbb a hajamat vette kezelésbe.
Megmosta a fürdőszobában, majd megszárította, és feltűzte kontyba.
Ezután a sminkem elkészítése következett. Alice nagyon ügyelt minden részletre. Mire kész lett a hajam és a sminkem, már nem ismertem magamra. Annyira máshogy néztem ki, de egész jó volt a látvány.
Végül a ruhám következett, amit Alice ötletei alapján készítettünk. Pontosabban csak ő csinálta.
Gyönyörű ruha lett. Rózsaszín virágok voltak hímezve a felső részére, a szoknya hosszú, és a csípőtől kiszélesedő, a ruha felső része pedig pánt nélküli. Én egyszerűen imádtam, bár kezdetben féltem, hogy Alice milyen ruhakölteménnyel áll elő, mert az ízlése egy kicsit extrém. De végül kellemesen csalódtam, mert ez a ruha egyszerűen csodálatos lett.

Mikor felöltöztem, felraktuk rám a fátylat és lassan kész voltunk. Apám ekkor már ott toporgott az ajtó előtt, rám várva.
Azon gondolkoztam, hogy Edward pedig lent vár rám, ezért elkezdtem sietni, hogy minél előbb készen legyek.
Az utolsó simításokat végeztük rajtam, aztán elkészültem.
De nem csak az esküvőmre álltam készen, hanem egy új életre is.
Egy egészen más világra…

Örök szerelem 8.fejezet

2009-04-20T09:19:00.000+02:00

8. A rettegett érkezés

Alice ekkor Jasper szemébe nézett és úgy válaszolt. - Most láttam, hogy a Volturi közeledik. Már csak körülbelül 2 óránk maradt addig, amíg ideérnek. Az erdő felől fognak jönni, nekünk pedig szintén oda kell mennünk. – Alice ekkor valamiért megremegett.

- Alice, ugye nem titkolsz semmit? – kérdezte Jasper.

- Nos… láttam még valamit – mondta Alice zaklatott hangon.

- Mondd el, hogy mi volt az – kérlelte Jasper.

- A Volturi a legjobb harcosait is hozza magával.
Ekkor, mintha mindenki megdermedt volna.

- Akkor ezt azt jelenti, hogy nem lesz ultimátum? – kérdeztem, mikor már megtaláltam a hangom.

- Azt nem mondtam, hogy nem lesz… – kezdte Alice, de félbeszakítottam.

- Akkor, mégis hogy értetted azt, hogy a legjobb harcosaikat is hozzák? – A hangom idegesen csengett.

- Ha hagynád, hogy végigmondjam, akkor megértenéd – akadékoskodott Alice. – Tehát, nem gondolták meg magukat eddig az ultimátummal kapcsolatban, de szerettek volna felkészülni egy esetleges csatára.

Hallottam, ahogyan Alice beszélt, de csak egy szó vonzotta igazán a figyelmemet.
- Eddig? Csak eddig nem gondolták meg magukat? – Ezt már egy kicsit hisztérikus hangnemben kérdeztem, de többnyire megpróbáltam higgadt maradni.
Ekkor azonban teljesen megnyugodtam.
- Jasper – gondoltam magamban.

- Igen, mert még nem döntöttek teljesen véglegesen. Eddig biztosak voltak abban, hogy adnak kompromisszumra lehetőséget, de egy kicsit megingott ez a véleményük. Azt nem tudom, hogy mért. Talán az a vámpír akarja lebeszélni őket, akit Victoria küldött. – Erre a névre Edward felkapta a fejét és morgott egyet.
Még mindig nagyon dühös lehet Victoriára, az már egyszer biztos.

- Mit tehetnénk, hogy mégis sikerüljön megegyeznünk? – kérdezte Carlisle, Alice-től.

Alice egy pillanatig koncentrált, majd válaszolt.
- Nem tudom, elkezdték váltogatni a terveiket. Csak elmosódott képeket látok. Egyszer az jelenik meg, hogy felajánlják az ultimátumot. Egyszer pedig az, hogy… hogy harcolunk. – A végét már csak nagyon halkan mondta.
Senkinek sem volt ínyére a harc gondolata. Úgy gondolták, hogy, ha szükséges, akkor megvédjük vele magunkat, de nem kezdeményezünk semmi ilyesmit. Carlisle amúgy is a békés megoldások híve volt és én sem rajongtam a harc ötletéért.
Később Edward is elvetette, mikor belátta, hogy teljesen felesleges, ha van más megoldás. Bár neki nem nagyon tetszett ez az úgymond „más megoldás”, hiszen mindig is óvott attól, ami ő is volt, a vámpírléttől. De bele kellett nyugodnia, és belátta, hogy harccal nem lehet elérni semmit.

Aztán egyre idegesebb kezdtem lenni ismét. Talán Jasper túlzottan is Alice-t figyelte és elfeledkezett az én érzéseim csillapításáról.

Ekkor Alice megint maga elé meredt.
- Biztos egy újabb látomás, csak tudnám, hogy mi az – gondoltam.

Nemsokára úgyis elmondja Alice, úgyhogy nincs okom az idegességre – nyugtatgattam magam, kevés sikerrel.

Alice a család felé fordult és azt mondta: - Túl gyorsak, egy óra és itt lesznek. – Szorongásom és idegességem ekkor már a tetőfokára hágott. Elkezdett forogni a szoba. Elhomályosodtak a jelenlévők és már csak azt éreztem, hogy valaki elkap, nehogy a földre essek, aztán minden sötét lett.

Mikor felébredtem, hat aggódó szempárt láttam fölém tornyosulni. Ott volt Edward, Esme, Alice, Jasper, Carlisle és persze Emmett is. Rosalie gondolom még mindig dühös rám, hiszen egész nap a színét sem láttam.

Fel akartam ülni, de Edward odajött és visszafektetett a kanapéra, amin feküdtem. Csak ekkor vettem észre, hogy felvittek Edward szobájába.
- Legalább addig pihenj, amíg tudsz – mondta Edward kérlelően.
Én csak bólintottam és nem akadékoskodtam tovább.
Tudtam, hogy mire értette. Arra, hogy, ha jön a Volturi már nem tudok pihenni, hiszen akkor nekem is oda kell mennem eléjük.

Hirtelen, foltok és képfoszlányok villantak be elmémbe.
- Mi történt pontosan? – kérdeztem.

- Mikor Alice elmondta, hogy a Volturi nemsokára ideér, te elájultál, én pedig elkaptalak és felhoztalak a szobámba – válaszolta Edward, aki még mindig nagyon aggódó képet vágott.

- Oh. – Csak ennyit bírtam mondani. Azt hiszem teljesen még fel sem fogtam a helyzetet.

Azonban valami szöget ütött a fejembe.
- Várjunk! Amikor elájultam, akkor Alice azt mondta, hogy egy óra múlva itt lesz a Volturi – kezdtem, majd elhallgattam, aztán bizonytalanul folytattam. – De, azóta mégis mennyi idő telt el?

Carlisle és Edward egymásra néztek. Tudom, hogy Edward azért nézett Carlisle-ra, hogy elmondhatja-e nekem. Biztos voltam benne.
Már csak az a kérdés, hogy elmondják-e.

Egy perc után, végül Edward mégiscsak válaszolt.
- Háromnegyed óráig voltál eszméletlen és úgy tíz perce beszélgetünk, úgyhogy azt hiszem nem nehéz kitalálni, hogy hamarosan itt lesznek. – Erre megdermedtem és félelem futott át rajtam. Ezt Edward is láthatta, mert magához ölelt és szorosan tartott.

- Nem lesz semmi baj. Nem hagyjuk, hogy bármi bajod legyen. Vagy így, vagy úgy. De neked semmi bajod sem lesz – suttogta a fülembe.
Ettől viszont még idegesebb lettem. Nem akartam, hogy Edward, vagy akármelyik Cullen harcoljon.
Azt nem bírnám elviselni, ha miattam harcolnának.
Talán erre nem kerül sor, és én ebben bízom.
Kezdtem ismét lenyugodni. Gyanítottam, hogy Jasper segítségével sikerült.
Aztán rájöttem, hogy indulnunk kéne. Ezt el is mondtam Edwardnak, aki fogta magát és felkapott a karjába, majd védelmezően magához húzott. Így mentünk el az erdőbe, ahova Alice mondta.

Néma csendben vártuk a Volturi érkezését. Ekkor Edward még mindig nem rakott le, de egyszercsak megdermedt és óvatosan leeresztett a saját lábaimra, de még mindig nem engedett el. Először nem értettem ezt az egészet, aztán néhány perc múlva megláttam néhány alakot közeledni felénk, akiket még többen követtek.
Alice nem túlzott, amikor mondta, hogy elhozzák a legjobb harcosaikat. Már akkor gondoltam, hogy lesznek egy jó páran, de, hogy ilyen sokan, azt nem gondoltam volna.
Mármint annyira azért nem voltak sokan, csak hozzánk képest, és ez épp elég volt ahhoz, hogy megint pánikolni kezdjek.

Egyre közeledtek.
Elöl három férfi haladt, akik valahonnan ismerősek voltak, csak nem tudtam, hogy honnan. Akárhogy törtem a fejem, nem jutott eszembe. Aztán hirtelen beugrott…
Őket láttam Carlisle dolgozószobájában lévő sok kép egyikén. Hát persze! Marcus, Caius és Aro – ismertem fel őket.
Mindhárman fekete köpenyt viseltek, de a harcosokon – legalábbis azt hiszem, hogy ők a harcosok – csak egyszerű farmer és póló összeállítás volt. Elég furán festettek, a három, köpenyes ember – akarom mondani vámpír – mögött, egy utcai viseletnek is beállítható öltözékben.
De végül is nem ez volt a legfontosabb. Az fontosabb, hogy mit tudnak. Mármint képesség szempontjából.

Egyre közelebb értek hozzánk, míg végül, úgy 2 méter távolságba megálltak, és fürkészően figyeltek ránk.

- Nocsak, nocsak – szólt Marcus. - ,hát itt van az emberünk.

- Szóval, akkor talán kezdjük is azzal, hogy miért jöttünk – mondta Aro.

- Tudjuk, hogy mért jöttetek – szűrte a fogai között Edward.

- Hát, akkor a bevezetőn túl is lennénk – mondta gúnyosan, majd felém fordult – Van egy ajánlatom.
Erre a mondatra az egyik vámpír, rosszalló pillantást vetett Aro-ra. Gondolom ő volt az a vámpír, akit Victoria küldött.

Aro, ekkor ránézett, majd a szavait már felé intézte.
- Valami gondod van talán, Gabriel?
Szóval Gabrielnek hívják. Nem éppen egy hozzáillő név, de mindegy.

Gabriel csak meghúzta magát és feleletképpen megrázta a fejét.
- Én is így gondoltam – szólt Aro, majd egy gúnyos vigyor terült el az arcán.

- Tehát, akkor Bella, igaz? – folytatta Aro, ismét felém fordulva.
Kétségbeesetten néztem Edwardra, hogy erre most válaszoljak-e. Végül csak egy aprót bólintottam.

- Tehát, Bella, úgy döntöttünk… - kezdte, de ekkor Caius félbeszakította.

- Beszélj a magad nevében.

- Rendben, akkor eldöntöttem, hogy adok egy választási lehetőséget. – Végigmérte az egész családot a szemeivel, majd folytatta. – Adott két lehetőség. A te döntésed, hogy melyiket választod, meg persze a vámpírodé. – Edward itt dühösen felmordult, én pedig erősen a karjába kapaszkodtam. Aro-t nem igazán érdekelte Edward reakciója, mert ismét beszélni kezdett. - Az egyik lehetőség, hogy vámpírrá válsz, a másik pedig, hogy elpusztítunk mindnyájatokat.
Edward, a karjait szorosabbra fűzte körülöttem.

- Választanotok kell, méghozzá sürgősen! – követelte Aro.
Félve néztem fel Edwardra, akinek arca ekkor elsötétült.

Örök szerelem 7.fejezet

2009-04-20T09:06:00.000+02:00

7. Idő, mért kell annyira gyorsan telned?

Megvártuk, amíg apám leveszi a kabátját és elpakolja a cuccait. Eközben a szeme sarkából folyton engem és Edwardot vizslatta.
- Mi lesz még itt? – kérdeztem magamtól.
Féltem apám reakciójától, de Edward nem mutatta ugyanezt. Teljes nyugalommal ült mellettem a nappaliban lévő kanapén.
Ezután Charlie egyre közelebb jött, és leült a fotelba, ami velünk szemben volt.

Apám láthatta rajtam, hogy egy kicsit feszengek, mert rákérdezett.
- Valami baj van? – kérdezte zaklatottan.
- Még nincs, de ha meghallod a hírt, amit hoztunk, akkor már lesz. – Ezt csak gondolatban mondtam ki, mert még a végén Charlie előbb dühös lesz, mint ahogy egyáltalán elmondjuk, amit akartunk.
De mivel az apám nem igazán kedveli Edwardot, amúgy is várható tőle egy kisebbfajta dühroham. Persze, az lenne a legjobb, ha semmi ilyesmi nem történne, de azért nem vennék rá mérget, hogy nem fog őrjöngeni.
- Bár… a méreg hamarosan már nem tud megölni – viccelődtem magamban.

- Nincs semmi baj, igazából ez egy jó hír – válaszoltam.

- Mégis miféle jó hír? – kérdezett vissza.

- Nos… - kezdtem, de Edward félbeszakított.

- Szeretném elvenni a lányát, és kérném az áldását. – Edward még mindig nyugodt volt. Ez a hangjából is kisugárzott. Csak azt nem tudom, hogy csinálja.

Apa először csak mereven bámult maga elé, majd rám nézett.
- Ez igaz? – kérdezte döbbenten.

- Mért, ez egy olyan hír, amit nem lehet elhinni? – Csak magamban tettem fel a kérdést, elég gúnyos hangnemben.

- Igen, igaz. – A végén csak ennyit bírtam kimondani, mert Charlie-t se akartam feldühíteni. Már ha egyáltalán nem dühödik fel magától a hírtől.
Néztem apám reakcióját, de egész nyugodtnak tűnt. Ezt el sem hiszem. Talán mégis elég jól fogadta.
A bökkenő csak az, hogy ott van az a bűvös szó, hogy „talán”. Egyáltalán nem biztos, hogy most tényleg nem mérges, vagy csak próbálja magában tartani az indulatait. Meg kéne kérdeznem Edwardot, de most túl feltűnő lenne. Bár, ahogy így elnézem, Charlie ebben a pillanatban nem nagyon foglalkozik a külvilággal. Én viszont nagyon kíváncsi vagyok, hogy mégis mit gondol erről az egészről.

- Mindegy, próba szerencse – gondoltam magamban, ekkor pedig Edward felé fordultam.
- Mit gondol Charlie a tervünkről? – kérdeztem sutyorogva.

- Azt, hogy még túl fiatalok vagyunk hozzá, ráadásul én egyáltalán nem vagyok a szíve csücske. – A mondat végét nem bírtam egy halk kuncogás nélkül hallgatni. Edward olyan gúnyos hangsúllyal mondta, hogy muszáj volt nevetnem, de próbáltam visszafojtani, hogy Charlie ne vegye észre.
Ekkor ő még mindig nem sok mindenre figyelt a környezetéből. Biztos gondolkozott. Viszont ez a szótlanság már nagyon bosszantott.

- Elmondanád végre, hogy mit gondolsz erről az egészről? – kérdeztem türelmetlenül, de próbáltam belecsempészni egy kis nyugodt hanglejtést is a hangomba, nehogy Charlie túlzottan bedühödjön.

- Nos – kezdte -, úgy gondolom, hogy ez nem a legjobb ötlet. – Erre a mondatra elkomorodtam, de hirtelen folytatta. – De azt szeretném, ha boldog lennél, és, ha te Edward mellett találod meg a boldogságot, akkor rendben van. Áldásomat adom rátok. – Felálltam a kanapéról és apám nyakába vetettem magam, aki, bár meglepődött, de mégis viszonozta a gesztust és szorosan magához ölelt.

Edward csak nézte a jelenetet, majd megszólalt.
- Akkor azt hiszem, beszélnünk kéne az időpontról. Én úgy gondoltam, hogy egy hét múlva megtarthatnánk az eljegyzést, és két hónap múlva pedig az esküvőt.

- Minek akartok ennyire sietni? – kérdezte Charlie döbbenten.

- Szeretnénk minél előbb összeházasodni és együtt élni – rögtönöztem.Azt mégsem mondhattam az apámnak, hogy: Nemsokára jön a Volturi és jobb lenne, ha elkerülnénk velük az összetűzést, így inkább gyorsan összeházasodunk, hogy te ne fogj gyanút, mért költözök oda Cullenékhez, mivel akkor már vámpír leszek, és nem akarlak bántani.

Charlie először csodálkozó arcot vágott, majd egyszerűen bólintott egy aprót, hogy megértette.
Ennyit aztán végképp nem vártam Charlie-tól, hogy ilyen könnyen fogadja, ahelyett, hogy ellenkezne.
Egy gond kipipálva. Már csak a Volturi van és az esküvő megszervezése, valamint a vámpírrá válásom. Lesz mit csinálni az elkövetkezendő pár hónapban.

Ekkor eszméltem fel…
A Volturi holnap idejön.
Hirtelen a félelem megremegtette a testemet.
Féltem, de tudtam, hogy Edward mindig itt lesz mellettem és megvéd.
Most pedig már a vőlegényem. – Nagyon furcsa volt ezt a szót kimondani, még magamban is.
Egy hét múlva, pedig meglesz a hivatalos eljegyzés.

Miután beszéltünk Charlie-val, Edward elment haza.
Tudtam, hogy nemsokára láthatom, pláne, hogy hamarosan örökre együtt lehetünk, mégis nagyon lassan telt minden másodperc, amit Edward nélkül töltöttem. A délután egésze nagyon lassú volt, de aztán felgyorsult az idő. Nagyon is.

Este, miután megfürödtem és visszamentem a szobámba, Edward már megint ott ült az ágyamon.
Karjait felém nyújtotta, jelezve, hogy menjek oda hozzá. Én pedig rohantam a karjaiba. Persze, azért próbáltam ügyelni, hogy ne essek el.

Edwarddal megint beszélgettünk, amíg el nem aludtam.
Megbeszéltük, többek közt azt is, hogy holnap, mikor Charlie már elment a munkába, akkor Edward átvisz hozzájuk. Nem tudjuk, hogy pontosan mikor jön a Volturi, csak annyit, hogy holnap érkeznek.
Még mindig féltem attól a gondolattól, hogy mi van, ha mégsem adnak ultimátumot. Ha harcra kerülne sor, akkor nagy valószínűséggel az ő javukra dőlne el a végén. Reméltem, hogy nem lesz szükség rá.

Reggel, mikor felébredtem, Edward a hintaszékben ült, a gondolataiba mélyedve, de amint meglátta, hogy már felébredtem, odajött, és megcsókolt. Mikor ajkaink elváltak, megkérdezte, hogy indulhatunk-e. Én csak bólintottam, mire ő felkapott a karjába, és le akart vinni a lépcsőn.
- Edward, egyedül is le bírok menni – akadékoskodtam, de mintha oda se figyelt volna rám, elkezdett levinni a földszintre.

Mikor leértünk segített felvenni a kabátomat, majd indultunk is kifelé. Bezártam az ajtókat, és már indulásra készek voltunk. Csak egy dolog volt a baj…
Az, hogy Edward nem hozott kocsit, mivel elég feltűnő lett volna egy gazdátlan ezüst Volvo a ház előtt.
Mivel gépjárművel nem mehettünk, ezért futnunk kellett. Pontosabban csak Edwardnak kellett futnia, de nekem az éppen elég volt, mivel ilyenkor mindig rosszul voltam.

Edward látta nyugtalanságom, mert megszólalt.
- Csak csukd be a szemed! Akkor nem lesz semmi baj.

- Rendben – mondtam, majd felmásztam a hátára és már indultunk is a Cullen ház felé.

Úgy tettem, ahogy Edward mondta. Egész úton csukva volt a szemem, az arcomat pedig Edward nyakába temettem. Gyorsan suhant el mellettünk a táj, amit persze nem láttam, de éreztem, ahogy a szellő meglebegteti a hajamat. Hirtelen Edward megállt, mire én kinyitottam a szemem és a meseszép házra révedt tekintetem. Hiába voltam már itt sokszor nem igazán tudtam még megszokni ennek a háznak a szépségét. Ugyanígy voltam Edwarddal is. Neki sem tudtam megszokni azt a félisten* külsejét.

Bementünk a házba. Alice egyből odatáncolt hozzám és megölelt.
Majd beléptünk a nappaliba. Ott volt Esme, Jasper és Emmett.
Carlisle, gondolom, még dolgozott. Rosalie pedig nem szereti, ha ott vagyok náluk, ezért többnyire elkerül.

Emmett rám nézett, odajött hozzám, majd egy széles, de mégis kicsit gúnyos vigyorral a száján, elkezdett beszélni.
- Tudod, nagyon hiányozni fog a kétbalkezességed – mondta.
Hát igen, mint már egyszer mondtam, Emmett szerette a legjobban, azt, hogyha szerencsétlenkedtem.
Hamarosan ez megváltozik. Nem leszek kétbalkezes. Még tegnap éjjel kifaggattam Edwardot arról, hogy a szerencsétlenkedésem meg fog-e nyilvánulni majd a vámpírlétem során. A válasza az volt, hogy, mikor már nem leszek ember, akkor ez el fog múlni.
Így már nyugodtabb voltam, mert legalább nem kell egy örökkévalóságig, azt hallgatnom, ahogy Emmett azon nevet, hogy én milyen ügyetlen vagyok. De ekkor Edward hangja felrázott a gondolataimból.
- Min gondolkodsz ennyire? – kérdezte. A hangjában kíváncsiság lappangott.

- Semmin. Csak azon, hogy nemsokára már nem leszek olyan ügyetlen.

- Pedig milyen kár – sóhajtozott Emmett, mire Edward egy rosszalló pillantást vetett felé. Emmettnek erre csak egy halk kuncogás volt a válasza.

Mindenki elég önfeledt volt, ahhoz képest, hogy hamarosan megérkezik a Volturi. Talán csak próbálták elfeledni egy ideig, amíg csak lehet.

Carlisle ekkor lépett be a szobába.Miután mindenki köszöntötte, körbenézett a szobában lévőkön. A pillantása hirtelen megakadt Alice-en. Erre már mindenki Alice felé fordult, aki a távolba meredt. A tekintete ismét üres volt. Biztos egy látomás. Jasper eszmélt fel először, aki odament Alice-hez és megkérdezte.
- Mit látsz? – majd mindenki, aki a szobában volt, feszült figyelemmel hallgatta, hogy Alice mikor szólal meg.

*Ez benne volt az Alkonyatban. Stephenie Meyer gyakran használt Edwardra ilyen jelzőket, mint pl: félisten, Adonisz… ilyesmik.

Örök szerelem 6.fejezet

2009-04-20T08:56:00.000+02:00

6. Szorít az idő

Edward ült az ágyamon. Ezt persze már megszokhattam, viszont egy valamit nem értettem.

- Miért kapcsoltad fel a villanyt? – adtam hangot értetlenségemnek.

Edward először nem válaszolt csak odalépett elém és együtt mentünk oda az ágyamhoz, majd leültünk arra.
- Alice látta, hogy amint belépsz a szobádba, el fogsz esni, ezért jobbnak láttam felkapcsolni a villanyt – magyarázta.
Most már értettem. Tehát Edward csak nem akarta, hogy elessek. Ekkor már teljesen nyugodt voltam, hisz’ Edward itt volt velem.

Az este további részét átbeszélgettük, mígnem elaludtam Edward mellkasán.
Reggel, mikor felébredtem két furcsaság is feltűnt.
1. Kint ragyogóan sütött a nap (nem úgy, mint Phoenixben, de Forkshoz képest ez is furcsa volt)2. Edward nem volt mellettem
Az utóbbi azért volt szokatlan, mert Edward, amikor csak teheti, velem van. Tehát valami nyomós oknak kellett lennie, hogy elmenjen. Csak azt nem tudom, hogy mi.Talán elment vadászni – Nem, az nem lehet, mert tegnap még aranyszínű íriszei voltak.
De akkor vajon hová ment?Ekkor hallottam meg egy autót, amint dudál. Kinéztem az ablakon és megláttam egy sötétített ablakú BMW-t, de ez nem Rosalie kocsija volt. Ezt a kocsit még soha nem láttam, de valahogy éreztem, hogy Edward ül benne.

Felöltöztem, lementem a földszintre és felkaptam a kabátom, majd megindultam kifelé. Mikor mindent gondosan bezártam, odasiettem a BMW-hez, kinyitottam az ajtaját, majd beszálltam. A vezetőülésen valóban Edward volt, de meglepetésemre, a hátsó ülésen ott volt Alice is.

- Hol voltál reggel? Történt valami? – faggattam Edwardot.

- Megbeszélést tartottunk a Volturiról – köszörülte meg a torkát, majd folytatta. – Elmondtuk Carlisle-nak, hogy mi történt, ő pedig azt javasolta, hogy beszéljük meg a többiekkel is. Ezért nem voltam ott veled, amikor felébredtél.

- És mire jutottatok?- Az egész család egyetértett azzal, hogy mindenkinek úgy a legjobb, ha te is vámpír leszel – mondta Alice, de a végénél Edward egy rosszalló pillantást vetett Alice-re.
- Jó, talán nem mindenkinek. Illetve csak úgy érzed, hogy neked ez nem jó, pedig így végre mindenki boldog lehetne. Neked is bele kell nyugodnod abba, hogy Bella hamarosan vámpír lesz – adta tudtunkra Alice a véleményét, de ezt már főleg Edwardnak mondta.

- Azt nem mondtam, hogy nem nyugszom bele, de azt ne várd, hogy tapsikálva örüljek neki – vette fel gúnyos hangját Edward.

- Edward, kérlek, próbálj legalább egy kicsit jobban lelkesedni – kérleltem, majd, mikor nem szólt semmit, folytattam. – Vagy te már nem akarsz velem lenni? Erről van szó? Már nem szeretsz, és nem akarsz velem együtt lenni örökké? – Teljesen kétségbeestem még a gondolatra is, hogy Edward nem szeret.

Miközben ezeket kimondtam, rájöttem, hogy már ott állunk a Cullen ház előtt. Ekkor Edward rám nézett, arcán a belső fájdalom jelei virítottak.
- Dehogyisnem szeretlek, csak egyszerűen próbállak megvédeni, azt szeretném, ami a számodra legjobb. Ezért nem lelkesedek az ötletért! Hiszen tudod, hogy úgy gondolom, ezt a létezést nem lehet életnek nevezni, és, hogy szerintem a vámpíroknak nincs lelkük – itt egy pillanatra megállt, és megfogta a kezem. – Nem akarlak örök kárhozatra ítélni!

- De nekem most ez a legjobb Edward! Te sem akarhatod magadra haragítani a Volturit. Egyébként meg nem értek veled egyet, szerintem igenis van lelked – akaratoskodtam.

Hátranéztem, de Alice már nem volt a hátsó ülésen. Edward követte pillantásom, majd, mikor észrevette, hogy Alice hűlt helyét bámulom, megszólalt.
- Azt akarta, hogy megbeszélhessünk pár dolgot, egyedül – a végét nagyon erőteljesen megnyomta. – De azt hiszem, ideje bemennünk, mert még neked is beszélned kéne a családdal.

Bementünk a házba, ahol örömteli fogadtatásban részesültem.
Jó, nem mindenki részéről, Rosalie például ott ült a nappaliban, maga elé meredve.
Gondoltam, hogy engem fog hibáztatni. De ahogy láttam a többiek örültek, hogy része leszek a családjuknak. Persze annak az „oknak” nem örültek, amiért vámpírnak kell lennem, de megértették ők is, hogy nincs más esély.
Ők jobban fogadták ezt a „vámpírrá válás- mizériát”, mint Edward. Mondjuk, a szerelmem mindig is az ellen volt, hogy megszűnjek ember lenni. Hiába akartam, és a családja is támogatott volna, ő mindig nemet mondott. De most nincs választása, és én ennek örülök, bár egyben szomorú vagyok is, mert ő is az, bizonyos fokig. Persze elmondta, hogy miért nem akarja, hogy vámpír legyek, de engem mégis bánt, hogy ennyire lelombozza a hír.

Hirtelen valami más is eszembe jutott…
- Mit fogunk mondani Charlie-nak, ha vámpírrá váltam? – kérdeztem.

- Ezt is meg akartuk veled beszélni. Közösen átbeszéltük, és úgy döntöttünk, hogy, ugye ide kell majd költöznöd, ezért… - itt Edwardra nézett, majd valamit mondhatott neki gondolatban, mert Edward csak bólintott egyet és felém fordult.

- Szeretném, ha összeházasodnánk, mivel így Charlie sem gyanakodna, és nyugodtan itt lakhatnál.
Először nem is tudtam, hogy erre most mit feleljek, vagy, hogy mondjak-e egyáltalán valamit.
Csak kinyitottam a számat, de hang nem jött rajta ki.
Emmett ekkor berobogott a szobába, kezében egy kis dobozkával.
Nem is láttam, hogy kiment volna.
De ekkor nem ezt volt a legfontosabb.
Ezernyi érzés kavargott bennem. Kislányként, – mint mindenki – én is álmodtam arról, hogy majd egyszer férjhez megyek.
Edwarddal viszont, jó volt így, ahogy volt. Bár nem bántam volna, ha feleségül vesz. De most valahogy elbizonytalanodtam. Azért egy vámpír férj nem tartozik hozzá a megszokott esküvői dolgokhoz. Viszont, szerettem Edwardot. De mégis úgy éreztem az első pillanatban, hogy a házasságot nem nekem találták ki. De aztán, elkezdtem gondolkozni rajta, és valahogy megtetszett az ötlet, hogy Edward feleségül vegyen.

De megszólalni még mindig nem bírtam. Csak álltam ott bambán, miközben üres tekintettel néztem a jelenlévőkre. Edward arcán hirtelen ijedtség tükröződött. De ekkor odamentem hozzá, mire ő letérdelt, és elkérte Emmettől azt a kis dobozkát, amit még mindig a kezében szorongatott.
- Isabella Mary Swan! – kezdte, mire szinte sírni tudtam volna az örömtől. – Hozzám jössz feleségül? – Erre a kérdésre a nyakába borultam - hiába térdelt a földön –, de elestünk, miremindenki nevetni kezdett. Főleg Emmett, aki kifejezetten szerette, ha valamit szerencsétlenkedtem.
Mindenkinek jó kedve volt, viszont valami ismét nem hagyott nyugodni.

- Charlie szerinted belemegy ebbe? – kérdeztem halkan Edwardtól, de tudtam, hogy a többiek is hallják.

- Hát, ahogy ismerem, mármint a gondolatait – itt elmosolyodott –, azt hiszem, nem teljesen utál, de nem vagyok nagyon szeretett személy sem számára, úgyhogy talán belemegy, talán nem. Vinni kéne Jaspert is a biztonság kedvéért – viccelődött, mire Jasper elkezdett nevetni.

- Jó, én benne vagyok. Csak mondjátok meg, hogy hogyan lehet láthatatlanná válni, nehogy Charlie észrevegyen – ment bele a játékba ő is, majd ránk kacsintott.

- Komolyra fordítva a szót, meg kéne beszélnünk édesapáddal, most – mondta Edward, majd felállt, és felhúzott engem is.
Felhúzta a gyűrűt az ujjamra, majd elindultunk.

Útközben azon gondolkodtam, hogyan is kéne „tálalni” az apámnak, hogy az egyetlen lánya férjhez akar menni.
Edward nyugtatólag körözött az egyik ujjával a kézfejemen.
Észre se vettem, mikor értünk Charlie házához. Edward kiszállt a kocsiból és mielőtt én megmozdulhattam volna, nekem is kinyitotta az ajtót. Körbenéztem. Charlie még nincs itthon, mivel nincs itt a kocsija, akkor nyertünk egy kis időt. De sajnos csak egy kicsit. Viszont, talán jobb, ha előbb túl vagyunk rajta.
Ez aztán egy nehéz beszélgetés lesz – sóhajtottam magamban, majd bementünk a házba és leültünk a nappaliban.

- Nemsokára Charlie is megérkezik – mondta Edward teljesen nyugodtan, mintha legalábbis teljesen másról lett volna szó.
Nem tudtam, hogy hogyan lehet ilyen nyugodt, miközben én ideges és feszült vagyok.
Néhány perc telt el teljes csöndben, én belemélyültem a gondolataimba, Edward pedig a hajtincseimmel játszott.
Ekkor meghallottam apám kocsijának hangját. Ezután egy ajtócsapódás, majd még egy, és Charlie már ott is állt előttünk. Reméltem, hogy apám megért majd, és elfogadja, hogy én nem élhetek Edward nélkül. De fel voltam készülve arra is, hogy Charlie irtózatosan dühös lesz.

Örök szerelem 5.fejezet

2009-04-20T08:34:00.000+02:00

5. Vámpír vagy nem vámpír?

- Nézd, Bella, igazad van, bár nehéz ezt kimondani, de át kell, hogy változtassalak – válaszolta lemondóan.
Én csak néztem rá bambán egy ideig. Ezt tényleg ő mondta? Jól hallottam, amit az imént mondott? Vagy csak képzeltem? Képzelgésnek túl hiteles volt. Akkor mégsem álmodtam… vagy mégis?

- Ezt komolyan mondtad? – kérdeztem meglepődve, hiszen eddig teljesen az ellen volt, hogy én is vámpír legyek.

- Komolyan, és azt hiszem minél előbb, annál jobb. De, persze a Volturit meg kell, hogy várjuk vele. Talán adnak egy-két év haladékot. – Szúrós tekintetem látván, helyesbített. – Egy-két hónap haladékot. – Na így már mindjárt jobb.

- Rendben, akkor megvárjuk vele a Volturit. – A végét már csak nagyon halkan mondtam.
Azért féltem a Volturitól, és féltettem a Culleneket is.
Annyira megrémültem, hogy jön ez a bizonyos „királyi” család, hogy egy valamire nem is gondoltam.
- A Volturi, honnan tud rólam? – kérdeztem értetlenül.
Egyszerűen nem értettem, hogy honnan szereztek tudomást egyáltalán a létezésemről, nemhogy arról, hogy tudok a vámpírokról.

- Victoria – mondta Alice, mire mindketten egyszerre Edward felé néztünk, akinek az arcán rengeteg érzelem kavalkádja volt látható. Volt azok között fájdalom, féltés, düh, aggodalom, és volt ezen kívül még sok olyan érzés, melyet nem tudtam beazonosítani.

- Victoria? – kérdeztünk vissza egyszerre Edwarddal.

- De hát Victoria halott – mondta Edward halkan, de a meglepődés kiérződött a hangjából.

- Nem személyesen Victoria ment el szólni a Volturinak, hanem elküldött egy másik vámpírt maga helyett – világosított fel minket Alice.

Ezután néhány percnyi csönd vette hatalmába a szobát. Ekkor azonban eszembe jutott valami, ami nem hagyott nyugodni:Várjunk csak egy pillanatot! És mi van, ha…
- Mi lesz, ha meggondolják magukat és nem adnak ultimátumot? – fordultam Alice felé, teljesen kétségbeesett és elsápadt arccal.

- Akkor nincs mit tenni, harcolnunk kell. – Egész nyugodtan beszélt erről az egészről, tehát gondolom abban bízott, hogy a Volturi nem gondolja meg magát, és én is nagyon reméltem.

- Remélhetőleg erre nem kerül sor – mondta Edward, amit szintén nem értettem, hiszen eddig nagyon is ragaszkodott a harchoz.

Másnap este hazamentem Charlie-hoz, aki már várt rám a nappaliban.
Meg kell kérdeznem tőle… - gondoltam magamban, hiszen már csak két nap van a Volturi jöttéig.

- Szia, apu.

- Szia, Bella. Örülök, hogy itthon vagy.

- Én is – mondtam, bár ez nem teljesen volt igaz. – Megyek vacsorát főzni. – És vacsora közben meg kell beszélnünk néhány dolgot - tettem hozzá magamban.

- Rendben, menj csak. Én addig úgyis nézem a meccset.
Bementem a konyhába és előkészítettem a halat – amit ma fogott Charlie – a sütéshez.
Mikor ezzel végeztem, beraktam a sütőbe. Közben azon gondolkodtam, hogyan is kéne kezdenem a Charlie-val való beszélgetést, hiszen az igazat nem mondhatom el. Azt hinné megőrültem.
Oh, apa. Két nap múlva jön a Volturi, akik a vámpírlét „királyi” családja. Egyébként Cullenék is vámpírok, és én ezt tudtam. A Volturi pedig rájött, hogy tudom a titkot, és Alice egyébként látja a jövőt, ezért elmondta - Edwardon keresztül, aki amúgy gondolatolvasó, - hogy a Volturi szeretne adni egy ultimátumot, miszerint vagy én is vámpír leszek, vagy elpusztítanak minket. Ebből kifolyólag meggyőztem Edwardot, hogy mindenki biztonsága érdekében, változtasson át vámpírrá. Tehát, elengedsz két nap múlva Cullenékhez? – Hát… Ha tényleg ezt mondanám, akkor két eshetőség volna:
1. Charlie szívrohamot kap
2. Becsukat a diliházba
Ez aztán érdekes beszélgetés lenne, az már egyszer biztos.
Azt hiszem, maradok annál a lehetőségnél, hogy hazudok. Illetve azért a „hazudok” talán túl erős kifejezés, én éppen, csak nem mondok el mindent, Charlie biztonsága érdekében. Na jó, talán egy kicsit hazudok is.

Elmélkedésemből egy hangos csörömpölés rázott fel, Charlie jóvoltából.
- Hagyd, majd én megterítek. – Ezzel kivettem a kezéből a tányért - amivel az előbb hangoskodott - és nekiláttam, hogy elrendezzem az asztalon. Erről akaratlanul is az jutott eszembe, hogy nemsokára már nem lesz szükségem ételre. Illetve csak emberi ételre nem. De sajnos erről az egész „vámpírrá válás”- ügyről az is eszembe jutott, hogy miért kell vámpírrá válnom.
A Volturi – futott át hirtelen agyamon, mire véletlenül kicsúszott a kezem közül az egyik tányér, amit éppen abban a pillanatban akartam az asztalra helyezni.

Charlie, persze rögtön odajött mellém - miután meghallotta a csattanást és meglátta a törött tányér darabjait – ,majd segített összeszedni, a már használhatatlan tányér szétszórt szilánkjait.

- Valami baj van, Bell? – Mért kell Charlienak pont ilyenkor jó megfigyelőnek lennie?

- Öhm… Nincs – válaszoltam nem túl meggyőzően, s próbáltam elkerülni Charlie fürkésző pillantásait. Gondolom onnan akarta leolvasni a választ a kérdésére. Fél perc után, azonban abbahagyta az arcom vizsgálását és kivett egy másik tányért a szekrényből, majd ráhelyezte az asztalra. Kivettem a halat a sütőből, miközben még mindig azt fontolgattam, hogyan is kéne elkezdeni a beszélgetést. Leültünk vacsorázni. Egy darabig csak csöndben ettünk, de tudtam, hogy előbb vagy utóbb úgyis kell, hogy mondjak valamit Charlie-nak. De természetesen nem az igazságot. Azt semmiképpen nem tudhatja meg. De akkor mit mondjak?

Végül mégis csak én törtem meg a csendet.
- Apa, - kezdtem, mire Charlie rám nézett, a szeme kíváncsiságot tükrözött – szeretnék megkérdezni valamit.

- Hallgatlak.

- Hát… Szóval… - nem is tudtam, hogy mit mondjak neki, pedig a fejemben már vagy ezerszer lejátszottam ezt a beszélgetést az este folyamán, s mégsem tudtam hogyan folytassam.

- Mondd csak, Bells, amit szeretnél!

- Elmehetnék két nap múlva Cullenékhez? – csak ennyit bírtam mondani, és közben egy eléggé fancsalira sikerült mosolyt társítottam a mondatomhoz.

- Csak erről van szó? – Bólintottam. – Akkor természetesen elmehetsz. De ugye otthon lesz az egész család? – kérdezte. Na, igen, Charlie nem szerette, ha egyedül voltam Edwarddal. Ez nagyon is jellemző volt rá. De azt ugye nem tudta, hogy sokszor együtt vagyok éjszakánként Edwarddal a szobámban. Mivel Edward vámpír, ezért az ablakon keresztül is tud közlekedni, ahová Charlie fürkésző tekintete nem ér el.

- Igen, az egész család. Alice, Esme, Carlisle, Jasper, Emmett és Rosalie is. – Bár az utóbbinak nem örültem, mert tudtam, hogy Rosalie ismét engem fog hibáztatni mindenért, és bár szörnyű bevallanom, de igaza van.

- Még egy kérdés… - itt egy kicsit habozott, és a szemembe nézett, majd folytatta. - Mást nem akartál mondani vagy kérdezni?

- Nem! – mondtam, de aztán rájöttem, hogy mi van, ha elhúzódnak a dolgok – Mégis lenne valami… Ott aludhatnék aznap éjjel?

- Edwarddal? Még csak az kéne! – csattant föl.

- Nem, apu, nem Edwarddal! – Itt egy kicsit füllentettem (na, jó hazudtam). – Alice szobájában fogok aludni és csapunk egy csajos estét. – Arca már nem izzott a dühtől.

- Hát, ha tényleg Alice-nél alszol… Akkor rendben – fejezte be mondatát.

- Köszönöm, apu. – Eközben már elkezdtem mosogatni, majd hirtelen ásítottam egyet.

- Hagyd csak, majd én befejezem – jött oda mellém.

- Akkor azt hiszem, én el is megyek aludni.

- Jó éjszakát!

- Jó éjszakát, apu!

Miután elköszöntem Charlie-tól, az emeleten lévő szobám felé vettem az irányt, de megtorpantam a lépcső tetején.
Fény szűrődött ki az ajtó alatt. Vajon ki lehet odabent? Edward nem szokta felkapcsolni a villanyt, ha jön. De lehet, hogy pont most kezdett el leszokni erről a szokásáról. Végül is ő ismeri Charlie gondolatait, úgyhogy, ha kockázatos lenne, biztos nem kapcsolná fel a villanyt. Legalábbis nagyon remélem. Ekkor közelebb léptem az ajtóhoz. A kezem elkezdett remegni, mikor az ajtó kilincse felé közelítettem, mert eszembe jutott, hogy mi van, ha valaki más van a szobámban. Idegesen nyomtam le a kilincset és először csak résnyire, majd teljesen kinyitottam az ajtót. De amit akkor láttam, az felettébb furcsa volt.

Örök szerelem 4.fejezet

2009-04-20T08:27:00.000+02:00

4. Alice és a látomás

Alice már legalább tíz perce ült mozdulatlanul, csak egy bizonyos szót ismételgetve. Aztán felállt.

- Alice, mond el mi történt – kérleltem, mivel úgy láttam, már jobb állapotban van.

- Na, jó. Azt láttam, hogy jön a Volturi – mondta, de hangja kétségbeesett és halk volt.
Edward megmerevedett mellettem.

- Mi az a Volturi? – kérdeztem Alice felé fordulva.

- A Volturi, egy, amolyan királyi család a vámpíroknál. Ők tartatják be a törvényeket. Illetve a törvényt, mivel csak egy van, de az nagyon fontos – válaszolta Edward, Alice helyett.

- Mi az, az egy törvény, ami nagyon fontos?

- Nem szabad felfednünk a kilétünket. Ha bárki veszélyezteti a titkot, akkor azt a Volturi „elintézi”.

- És mért jönne ide a Volturi? – kérdeztem ismét Alice-től.

- Miattad – válaszolta tömören, mire remegés futott végig rajtam.

- De mégis miért jönnének el miattam?

- Mert úgy gondolják, hogy veszélyezteted a titkunkat – válaszolta Edward fájdalmas hangon.

Hirtelen az agyam gőzerővel dolgozni kezdett, hogy felfogjam ezt a helyzetet.
- Akkor most engem is el akarnak „intézni”? – kérdeztem elhaló hangon, de már előre féltem a választól.
Láttam, hogy nem igazán találják a szavakat, hogyan is mondhatnák el nekem, amit akarnak.Tehát akkor igazam volt. Most valahogy nagyon nem akartam, hogy igazam legyen.
- Nem kell semmit sem mondanotok, értem – mondtam, de közben a hangom remegett és néhol elcsuklott.

Edward odajött hozzám és szorosan átölelt, majd elkezdett a fülembe suttogni.
- Nem lesz semmi baj. Meglátod, nem hagyjuk, hogy bármi bajod essen – mondta, majd kivált az ölelésből és a fejét Alice felé fordította – El kéne mennünk innen. Valami biztonságos helyre kéne vinnünk Bellát.
Alice nem mondott semmit – legalábbis hangosan nem – ,de valószínűleg gondolatban mondta el, amit akart.

- Kell valami megoldásnak lennie – mondta Edward, a hangja elgyötört volt.Alice megint mondhatott valamit, mert Edward torkából feltört egy morgás.

- Beavatnátok engem is, mert nem értek semmit! – Ezt már szinte kiabáltam, hiszen mégiscsak rólam volt szó, és tudni akartam mi folyik itt.

- Alice azt látta, hogy a Volturi eldöntötte, ad egy ultimátumot. – A végét mát csak idegesen szűrte fogai között.

- És mi az ultimátum? – kérdeztem kíváncsian, mert tényleg az voltam. Vajon milyen ultimátumot ajánlhat nekünk egy ilyen „királyi” család?

Edward egyre feszültebb lett és ez kiütközött az arcára is, de végül mégiscsak válaszolt.
- Az ultimátum az - egy pillanatra megállt, a szemembe nézett, majd gyorsan lesütötte tekintetét – ,hogy vagy átváltoztatunk vámpírrá, vagy megölnek mindannyiunkat.
Furcsa érzések fogtak el. Eddig azt akartam, hogy vámpír legyek, most mégis félelem kerekedett a testemben. Azt persze nem akartam, hogy miattam megöljék a Culleneket, akik szinte a második családom voltak. De mégis az a tudat, hogy el kell szakadnom az eddigi életemtől, egy kicsit megrémisztett. Végül úgy döntöttem, hogy vállalok mindent annak érdekében, hogy senkinek se essen baja. És így legalább Edwarddal lehetek örökké.

- Mikor jönnek? – kérdezte Edward, felébresztve engem az elmélkedésből.

- Valószínűleg egy hét múlva, de még nem igazán döntötték el.

- Akkor nincs sok időnk a felkészülésre.

- Mire akarsz felkészülni? – kérdeztem értetlenül Edwardot.

- Természetesen a harcra. – Itt megmerevedtem. Harcolni akar? De hát ez őrültség! Nem sülhet ki semmi jó ebből az egészből!
Majd rájöttem, hogy csak egyetlen lehetőség van arra, hogy elkerüljük a csatát, ami valószínűleg szörnyű kimenetelű lenne.

- Edward – kezdtem és megfogtam a karját – ,én nem szeretném, ha miattam bárkinek baja esne. Én vállalom a vámpírságot. – Szerelmem arca ekkor elsötétült és düh futott át rajta.

- Nem gondolod, hogy ebbe belemegyek?! – Ezt már szinte üvöltötte, kikelve magából. – Nem, én ezt nem fogadom el. Van más megoldás. – Elkezdett fel-alá járkálni.

- Ez az egyetlen megoldást – suttogtam, mert nem mertem hangosan kimondani, de tudtam, hogy úgyis hallja.

- Értsd meg, Edward, Bellának igaza van. Ez az egyetlen megoldás – mondta Alice szintén halk hangon. Edward erre csak dühösen fújtatott egyet.

Azt hiszem, ebben a pillanatban igazán jól jött volna Jasper képessége.Edward hirtelen megállt és közelebb jött hozzám. Arca megfejthetetlen volt.
- Nem fogom tönkretenni az életedet! – mondta fájdalmas hangon.

- Ha sokáig nem változtatsz át, nem lesz mit tönkretenni. – Nem szerettem, ha Edward szomorú volt, de ezt el kellett neki mondanom. Hogy tudja, mit veszíthet. A harc értelmetlen, hiszen csak annyit érnénk el vele, hogy igencsak megfogyatkozna a családunk. Nem valószínű, hogy sikerülne megállítanunk a Volturit. Edward pedig elveszítene. Úgyhogy döntenie kell: - Sajnálom, Edward, de meg kell mondanod, mit választasz. – Itt egy kicsit megálltam, hogy elemezni tudjam Edward arckifejezését. – Vámpírrá változtatsz vagy elveszítesz.

- Bella, ez a helyzet nem csak két választási lehetőséget ad – válaszolta.

- Akkor mi a többi lehetőség? – kérdeztem, de a hangomban megjelent egy kis él.

- Mondtam már, hogy megvédünk, bármi áron.

- De mért nem érted már meg, hogy a harccal nem érünk el semmit?!

- Akkor sem foglak átváltoztatni – mondta, de láttam rajta, hogy egy kicsit megingott. Akkor most kell meggyőznöm arról, hogy változtasson át.

- Edward, én tényleg ezt szeretném, és nem tennéd vele tönkre az életemet, sőt, sokkal jobb lenne minden. Végre neked se kéne azon aggodalmaskodnod, hogy megsérülök, és a harcot is elkerülhetnénk. – Láttam rajta, hogy elgondolkozik azon, amit mondtam.

Alice - aki még mindig a szobában volt és hallgatta veszekedésünket - hirtelen megmerevedett, majd csak annyit mondott: - Három nap – Edwarddal egymásra néztünk. Mindketten tudtuk, hogy mire érti Alice. A Volturi eldöntötte, hogy három nap múlva meg fog látogatni minket. Ez azt jelenti, hogy előbb jönnek, mint ahogy számítottunk rájuk, tehát gyorsan kell dönteni. Ekkor Edward felé fordultam.
- Azt hiszem végre el kéne döntened, hogy mi legyen.

- Rendben – mondta, de ekkor elhallgatott és gyötrődés jelent meg az arcán.

- Edward, mondd már el, hogy döntöttél! – mondtam idegesen. – Átváltoztatsz vagy nem?

Örök szerelem 3.fejezet

2009-04-18T16:23:00.000+02:00

3. Kételyek

- Nos, én tényleg szeretnék maradni, de azt hiszem ez nem túl jó ötlet.

- Ezzel ugye nem azt akarod mondani, hogy elmész? – kérdeztem ordítva, de közben egyre jobban kétségbeestem.

- Úgy vélem, jobb lenne neked nélkülem – mondta, majd lehajtotta a fejét.

- Majd én eldöntöm, mi a jó nekem – mondtam egy kis éllel a hangomban, erre felém fordította fejét és mélyen a szemembe nézett.

- Mondtam már, hogy ne nehezítsd meg még jobban a búcsút. – Ismét megjelent a fájdalom az arcán és a szemében egyaránt.

- Nem mehetsz el, szükségem van rád. – Ezt már elhaló hangon mondtam, majd odamentem hozzá és megöleltem. Kibújt az ölelésemből és a karjaimat, amelyek a nyakán voltak, lefejtette magáról.
Már kezdtem dühös lenni rá, mert itt akar hagyni, de amint belenéztem aranyszín szemeibe, a mérgem egyből elpárolgott.

- Kérlek, Edward, maradj velem – kérleltem, sőt szinte már könyörögtem neki. Nem is tudja, milyen lelkiállapotban lennék, ha ő elhagyna. Olyan lenne, mintha nem is lennék. Nélküle már nem létezem. A másik felem nélkül.

Ekkor láttam Edwardot, amint közelít felém és feleszméltem, hogy az elmélkedésem, ami nekem több percnyinek tűnt, nem volt több néhány másodpercnél.
Edward egyre közelebb jött, majd az arcomhoz ért és csak ekkor vettem észre, hogy patakokban folynak a könnyeim és Edward éppen azt törölgeti le.

- Ne sírj! Miattam meg pláne! – mondta és megölelt.
Annyira örültem ennek az ölelésnek, mert legalább addig legyen velem, ameddig még itt van. Szeretném kihasználni ezeket a perceket.

Láttam rajta, hogy magában ismét őrlődik. Aztán mégis megszólalt.

- Maradok. – Erre az egy szóra vártam és mikor kimondta, a nyakába ugrottam. Ő csak megnyugtatóan simogatta hátamat. Percekig így álltunk, csak egymással törődve, de aztán Edward ismét megszólalt.

- Talán beszélned kéne Charlie-val, hogy tudja, jól vagy, mivel eddig csak velünk beszélt és az mégiscsak más.

- Igazad van, nem akarom, hogy aggódjon, jobb, ha felhívom, holnap pedig hazamegyek. – A végét már csak halkan mondtam, mert nem igazán volt kedvem hazamenni, Edwardtól távol lenni, még úgy sem, hogy tudtam, este vár majd rám a szobámban, mint máskor is. Mégis nehéz volt elengedni.

Edward kiment a szobából, én meg telefonáltam Charlie-nak. Két csörgés után fel is vette.
- Halló! – A hangja eléggé kedvtelen volt.

- Szia apu, Bella vagyok – szóltam bele én is a telefonba.

- Bella! Szia. Hogy vagy?

- Jól. Nagyon jól érzem magam itt, Cullenéknél.

- És ugye holnap már hazajössz?

- Igen. – Bár nem igazán szeretnék-tettem hozzá magamban.

- Akkor rendben, várlak haza.

- Viszlát, apu.

- Szia, Bella.

Ekkor letettem a telefont. Majd arra gondoltam, hogy amíg én nem vagyok otthon, addig Charlie mit eszik, hisz’ a főzési tudománya enyhén szólva csapnivaló.
- Majd csak elboldogul. – gondoltam magamban.

Ekkor Edward hideg kezeit éreztem a derekam körül. Nem is hallottam, hogy jön. Na, igen, még egy pont a „Mit csinálnak a vámpírok jobban, mint az emberek” listámra. A halk jövés-menés igazi vámpírszokás.

- Remélem, többet nem akarsz elmenni – mondtam, majd szembefordultam vele, mivel eddig háttal álltam neki.

- Nem – válaszolta, majd adott egy szenvedélyes csókot és megölelt. – Nem hagylak el. Nem is tudnálak, hiszen túlságosan szeretlek ahhoz. Ráadásul túl önző is vagyok, ezért maradok.

- Ajánlom is, hogy maradj – fenyegettem meg, amire csak egy féloldalas mosoly volt a válasz, amit annyira szerettem. Majd ismét megcsókolt.
Annyira belemerültünk a szerelmünkbe, hogy csak akkor vettük észre, hogy Alice belépett a szobába, mikor megszólalt.

- Baj van! – kiáltott fel, az arca kétségbeesést tükrözött.
Edwarddal összenéztünk, majd vissza Alice-re, aki már ekkor, ha lehetséges, még jobban sápadt volt, mint alapjáraton.Nem értettem mi történhetett vele, ami ennyire felzaklathatta.

- Mi történt? – kérdezte Edward a rémült Alice-től, aki szinte kőszoborrá dermedt.

- Látomásom volt. – Csak ennyit bírt kimondani, majd leültettük a kanapéra, hogy kikérdezhessük a történtekről.

- Mit láttál Alice? – kérdeztem, de a hangom remegett. El sem tudtam gondolni, hogy miféle baj lehet, de megijedtem a „baj” szó hallatán.
Erre a kérdésre Alice nem válaszolt, csak meredten bámult maga elé.

- Alice! – szólt egy kicsit hangosabban Edward, majd finoman megrázogatta a vállát.
Alice erre sem reagált semmit, továbbra is csak bámult egy pontot. A tekintete üres volt. Még mindig nem igazán értettem, hogy Alice mért viselkedik így, hiszen akkora baj csak nem lehet, vagy mégis?...
Edward még mindig Alice-t próbálta meg szóra bírni, kevés sikerrel, csak annyit ért el vele, hogy Alice egyszer rá nézett, aztán visszasüllyedt a „zombi” állapotába.
Egyszercsak azt vettem észre, hogy Alice hirtelen elkezd nyöszörögni valamit, amit először nem értettem, de utána már egyre hangosabban mondta és összehúzta magát.

- Láttam… láttam… láttam – folyton csak ezt ismételgette, de azt, hogy mi is volt pontosan, amit látott, azt nem mondta el.

- Alice, mit láttál? – kérdezte meg Edward, amin én is gondolkodtam – Kérlek, mondd el, így nem tudunk segíteni azon a bizonyos bajon. – Mivel Edward se tudta, hogy Alice mit látott, úgy gondoltam, hogy Alice biztos elrejtette az arra irányuló gondolatait Edward elől.

- Ezen nem hiszem, hogy lehetne segíteni – mondta halkan, miközben ránk emelte tekintetét, majd elfordította fejét és ismét csak egy szót ismételgetett. - Láttam… láttam… láttam…És én meg akartam tudni, mit láthatott Alice, ami ennyire felzaklatta.

Örök szerelem 2.fejezet

2009-04-17T19:40:00.000+02:00

2. Szabadítási akció, avagy elmész vagy nem

Döbbenten bámultam az érkezőre. Felismertem benne Alice alakját.

- De mégis hogy kerül ide? – kérdeztem magamban.
Alice és Joshua is, ekkor már támadóállásba görnyedt.

- Hogyhogy egyedül jöttél? – kérdezte Joshua és vigyor jelent meg a szája sarkában.

- Nem egyedül jöttem – mondta.
Most már nem értem, ha nem egyedül jött, akkor hol vannak a többiek, akiket magával hozott. Ekkor megpillantottam a Culleneket, akik Alice mellé léptek. Ott volt az összes Cullen.
Még…még…még Edward is – csodálkoztam rajta, hogy, hogy sikerült megszöknie az „őrzői” mellől. De ekkor ugrott be, hogy Alice biztos látta mi történt velem és Edwarddal, és kiszabadították őt, most pedig eljöttek értem is.
Joshuának ekkor lefagyott a vigyor a képéről. Már épp támadni készültek volna, amikor én közbeszóltam.

- Álljatok meg! – kiabáltam, mire mindenki felém fordította a fejét és kérdőn nézett rám, így folytattam – Joshua kedves volt velem, ő nem olyan, mint Victoria, ne bántsátok – törtek elő belőlem a szavak, de inkább csak suttogásnak hatottak.
Valamiért hallgattak rám, mert felegyenesedtek, bár még morogtak egymásra.

- Ha valóban nem vagy olyan, mint – kezdte Edward, de ekkor mérhetetlen düh tajtékzott a szemében – Victoria – ezt a nevet már csak szűrte a fogai között, majd folytatta – ,akkor segítesz, hogy megszöktethessük Bellát.

- Rendben – meglepett, hogy segíteni akart, pláne, hogy ezzel magát sodorja veszélybe – Az „életem” már úgyse jelent nekem sokat, szóval segítek nektek.
Ezután odajött hozzám és kikötözte a kezem és a lábam. Edward pedig odalépett hozzám és szorosan magához ölelt, majd megcsókolt, úgy, mint még soha. Szinte el sem hittem, hogy Edward itt van mellettem és, hogy nem fogok meghalni. Ebben a percben nem foglalkoztam semmivel és senkivel, csak úsztam a boldogságban, Edwarddal együtt.

De nem ment túl sokáig a külvilág kizárása, mivel Joshua odajött közvetlenül mellénk és úgy kezdett el beszélni.
- Szerintem jobb lenne, ha indulnátok, mielőtt még Victoria visszatér a vadászatról.

- Igaza van – mondta Edward, majd a karjába kapott és úgy mentünk ki az ajtón. A Cullen család közvetlenül utánunk jött. Éreztem, ahogy 6 kíváncsi szempár figyel minket. Aztán elaludhattam Edward karjaiban, mert onnantól már semmi sem rémlik.

Mikor felébredtem, Edward szobájában találtam magam, egy kanapén. Körbenéztem a szobában és megláttam őt, ahogy az ablakon néz kifele, aztán hirtelen rám emelte tekintetét. Mikor meglátta, hogy ébren vagyok, odajött hozzám és egy puszit nyomott a homlokomra.
Ekkor valami hirtelen eszembe jutott, ami nem hagyott nyugodni… Charlie…

- Mit mondtatok Charlienak, hol voltam? – kérdeztem Edwardtól idegesen.

- Azt, hogy a bál után olyan fáradt voltál, hogy itt aludtál nálunk és még maradsz egy napig.

- És mi lett Victoriával? – kérdeztem, de nem mertem a szemébe nézni, mert akkor újra azzal a mérhetetlen dühvel találtam volna magam szembe.

- Megkerestük és megöltük – mondta kíméletlenül.Egy darabig egyikünk se szólalt meg. Bár ez az idő csak néhány perc volt, nekem mégis egy örökkévalóságnak tűnt a hangja nélkül.

Végül ismét beszélni kezdett.
- Azt hiszem most már tényleg el kéne, hogy menjek. El kéne költöznöm – mondta halkan és fájdalmasan. Először nem értettem pontosan mire akar kilyukadni. Aztán a szavak lassan a helyükre kattantak a fejemben. Mikor megértettem, hogy mit is mondott összeszorult a szívem a fájdalomtól. Hogy képes ilyenekre gondolni? Mért akar elhagyni? Ezt meg kellett tudnom, így megkérdeztem.

- Miért akarsz elmenni? – a hangom el-elcsuklott és olyan halk volt, hogy, ha szerelmem nem egy vámpír lett volna, aligha értette volna meg.

- Mert túl nagy veszélyt jelentek rád nézve – kezdte, majd mikor hozzá akartam érni az arcához, elhúzódott.
- Ne tedd még nehezebbé az elválást – a hangjában most fájdalom érződött.
Tehát ő sem akar elmenni, akkor meg miért…
De gondolkozásomból felébresztettek Edward szavai.
- Nem tehetlek ki ekkora veszélynek, értsd meg – egy pillanatra megállt és a szemembe nézett, majd folytatta – Először ott volt az a James-eset, aztán jött Victoria, ráadásul még én is itt vagyok, mint veszélyforrás – úgy vettem észre, hogy ezt inkább már magának mondja, mintsem nekem.

Láttam rajta, hogy őrlődik. Nem akart elmenni és én sem akartam elengedni. De szerinte ez szükséges. Szerintem viszont nagyon is rossz ötlet.Nem is igazán tudtam megszólalni, mert mikor kinyitottam a számat, hang nem jött ki rajta. Ő türelmesen várt, amíg megtaláltam a hangom.

- Én nem akarom, hogy elmenj, és nem jelentesz rám veszélyt – mikor láttam a felhúzott szemöldökét, hozzátettem – Mármint én biztos vagyok benne, hogy nem tudnál nekem ártani.
Arca egy kicsit kisimult, de aztán aggodalmas formát öltött.

- De nem szeretnék kockáztatni – mondta egyre halkuló hangon, ezért nagyon kellett fülelnem, hogy meghalljam, mit mond. – Inkább szenvedek, mintsem valami bántódásod essék.

- Így is bántasz. Nagyon is – válaszoltam és lesütöttem a szemem.

- Egyre nehezebbé teszed azt, hogy elmenjek – mondta és sóhajtott egyet.

Akkor ezt azt jelenti, hogy…
- Akkor nem mész el? – kérdeztem reménykedve.

- Ezt nem ígérem meg, de átgondolom.

- Gondold át most – kérleltem.

- Hát, rendben, ha ezt akarod – mondta, majd elkezdett fel-alá járkálni a szobában.
Egyszer-kétszer láttam, hogy a szeme sarkából néha rám néz, aztán gyorsan el is tekint más felé.
Nagyon ideges voltam ebben a pillanatban, mert Edward most dönti el, hogy marad vagy nem. Azt hittem a szívem kiugrik a helyéről az izgalom miatt. Ha marad, végtelenül boldog leszek, ha nem, akkor pedig a szívem millió darabra fog törni.
- Nem akarom, hogy elmenjen. – Folyton csak ez az egy mondat járt a fejemben.Még mindig járkált, majd hirtelen megállt, és a tekintetét az enyémbe fúrta.

- Nem is tudom, hogy kezdjem – mondta és leült mellém a kanapéra, ahol voltam.

- Szerintem kezd az elején.

- Rendben. Nos, Bella, én nagyon szeretlek, de…
Rátettem a mutatóujjamat a szájára, félbeszakítva a mondatát.

- Nincs de, Edward! –kezdtem – Mond meg kerekperec, hogy elmész vagy nem! – parancsoltam rá sürgetően.

Örök szerelem 1.fejezet

2009-04-17T19:23:00.000+02:00

1. A vendég

Mikor megláttam az ajtón besétáló férfit, csalódottan kellett elkönyvelnem magamban, hogy nem Edward az. A férfi kb. 190 cm magas lehetett, hosszú barna haja volt, melyet ide-oda lengetett az a szellő, ami akkor keletkezett, mikor becsukta maga mögött az ajtót. Csak ekkor vettem észre, hogy Victoria felegyenesedik. Nem értettem reakcióját, hiszen az a valaki megtámadhatta volna. De ezután még furcsább dolog történt, elkezdtek beszélgetni.

- Akkor ők ismerik egymást? – kérdeztem magamtól, majd próbáltam kihallgatni beszélgetésük tárgyát.

- Minden rendben van? – kérdezte Victoria a férfit, akinek - csak most vettem észre – ,szintén vörös volt az írisze.

- Természetesen a vámpírral minden rendben, de akadt egy kis gondom a vérfarkasokkal idefelé jövet – amikor kimondta a „vérfarkasokkal” szót, akkor arca megmerevedett egy pillanatra és csak úgy sugárzott belőle a düh.

- A vérfarkasokkal? – kérdezett vissza Victoria, majd mikor a férfi bólintott, folytatta – Akkor ezért volt olyan vérfarkasszagod?

- Igen – így már értettem mért akart rátámadni a férfira, mielőtt még megláthatta volna, megérezte a szagát és azt hitte, hogy egy vérfarkas.

- Oh, de udvariatlan vagyok – kezdte Victoria, majd hirtelen rám nézett – Hát titeket még be se mutattalak egymásnak. – Itt egy kis szünetet tartott majd elkezdte a bemutatást – Ő itt Joshua – mutatott a férfi felé – Ő pedig itt Bella – intett felém a kezével Victoria.

- Szia – köszönt Joshua, de én nem igazán voltam képes egyetlen épkézláb mondatot sem kinyögni.

Nem is tudom, hogy miért, de valahogy Joshua viszonylag egész barátságosnak tűnt – legalábbis Victoriához mérten mindenképp, de össze sem hasonlítható Cullenékkel.
Meredten bámultam magam elé, majd egyszer csak azt vettem észre, hogy Joshua lehuppan az egyik - annyira kényelmesnek tűnő – kanapéra, Victoria pedig követi példáját.

- Nos – kezdte Victoria, majd pár másodpercre elhallgatott – ,szerintem Bella tudni szeretné, hogy mi van a kis barátjával – mondta, majd felém fordította a fejét és gúnyos mosolyra húzta ajkait. - Nincs igazam, Bella?
Hirtelen a dühtől meg se tudtam szólalni. Aztán eluralkodott rajtam egy másik érzés, a kétségbeesés, amely azért volt, mert nem tudtam, mi van Edwardddal, hogy jól van-e egyáltalán. Aztán meg akartam szólalni, de nem igazán találtam a hangomat. Végül összeszedtem minden erőmet és megszólaltam :- Igen, szeretném tudni.Victoria és Joshua is csak döbbenten nézett, nem hitték, hogy bármit is bírnék mondani. Gondolom a kétségbeesés kiült az arcomra is.

- Hát igen, a nyitott könyv – gondoltam, majd képzeletben magamra mutattam.

Hirtelen Joshua felállt és magyarázni kezdett.
- Hát, a vámpírod jól van, csak nagyon dühös, amiért elraboltunk – mondta – Bár ez bizonyos fokig érthető – tette hozzá halkabban.

- Tökéletes – mondta Victoria, önelégült mosollyal a száján.

- Mit akarsz most kezdeni vele? – kérdezte Victoriától, majd felém mutatott.Victoria nagyon halkan elkezdett valamit mondani, de nem értettem.

Aztán, nem tudom honnan vettem hozzá bátorságot, de ismét megszólaltam.
- Talán nekem is jogom lenne tudni, hogy mi lesz a sorsom! – adtam tudtukra érzéseimet, egy kis éllel a hangomban.

Victoria erre szemét rám meresztette, szúrós tekintetét pedig az enyémbe fúrta.
- Végül is, igazad van – mondta gúnyosan, majd közelebb jött és folytatta – Akarod, hogy megmutassam, mi lesz veled? – kezdett egyre közeledni felém, de ekkor két kéz állította meg őt. Joshua kezei voltak.

- Ezt még nem kéne. Edward még nem szenvedett annyit, amennyit akartad.
Erre a mondatra felkaptam a fejem. Edwardot mégiscsak bántják, ha nem is fizikailag, de érzelmileg, és ez nekem is fájt. Fájt az, hogy tudom, hogy szenved. Elmélkedésemből Victoria hangja zökkentett ki.

- Igazad van, ezt később is ráérünk – egy kicsit idegesnek hatott a hangja – Azt hiszem el kéne mennem vadászni meg egy kis friss levegőt szívni – mondta, majd Joshuára nézett – Itt maradnál vele addig, amíg én távol vagyok?
- Hát, hogyne. Intézd csak el az „ügyeidet”.
Victoria ekkor már felém fordult.
- Viselkedj rendesen és maradj itt.
Ránéztem a kezemen és lábamon lévő kötélre.
- Szerintem kénytelen leszek – válaszoltam neki.
Ekkor Victoria kilépett az ajtón, Joshua pedig odajött hozzám és felültetett az egyik díványra.

- Igazán tudni akarod, hogy van a barátod? – kérdezte.
Na, ezt a kérdést aztán nem vártam, de igazán. Pláne azt, hogy Joshua egész rendes hozzám.
Aprót bólintottam.

- A barátod, mint mondtam már jól van, őt Victoria nem akarja bántani, csakis érzelmileg. - Ettől féltem. Hiába, hogy fizikailag nem bántják, de érzelmileg igen és nekem ez is nagyon rossz, hiszen szinte magam előtt látom azt a meggyötört arckifejezését. – Victoria tulajdonképpen téged akar megölni, hogy Edward ugyanúgy szenvedjen, mint ő, James elvesztése miatt. – Meglepődtem, hogy ilyen nyíltan elmondta Victoria tervét.

- És most Edward hol van? – kérdeztem suttogva, mert a hangom megint elkezdett remegni.

- Biztos helyen, a többi vámpírral, akik Victoria „serege”. – Látva rettegő arckifejezésemet, hozzátette – Nincs semmi baja, megígérem, hogy nem esik bántódása…mármint fizikailag – tette hozzá halkabban.
Ettől egy nagyon kicsit megnyugodtam. Legalább őt nem akarják megölni.
Aztán az egyik ablakon hirtelen berepült egy „ember”. Rám nézett. Ekkor véltem felfedezni benne egy ismerős arcot.

Örök szerelem Prológus

2009-04-17T19:09:00.000+02:00

Prológus-Fogságban

Nem tudtam hol vagyok, sötét volt a szobában, ahol voltam. Nem tudtam, hogy kerültem ide, csak arra emlékeztem, hogy Edwarddal táncoltunk az iskolai bálon, onnantól se kép, se hang. Egy kis fényt véltem felfedezni és ajtónyikorgást hallottam, majd valaki felkapcsolta a lámpát. Ekkor meghallottam egy kacajt. Hirtelen rémület lett úrrá rajtam, mikor felismertem az ördögi nevetés tulajdonosát. Először nem is tudtam, hogy mihez kezdjek. Aztán egyszercsak megszólalt az a nő, aki helyet birtokolt a rémálmaimban.

- Szia, Bella – köszöntött, bár a hangja egyáltalán nem volt kedves.

- Victoria – suttogtam elhaló hangon és csak ekkor vettem észre, hogy a földön fekszek és meg vagyok kötözve. Bár az utóbbit nem értettem, miért is szükséges, hiszen egy vámpír könnyűszerrel el tudott volna intézni egy gyönge embert.

- Látom felismersz…Örülök, hogy újra láthatlak, hisz’ így végre bosszút állhatok James miatt – mondta mérges, de diadalittas hangon.
Valami azonban nem hagyott nyugodni így hát megkérdeztem.

- Hogy kerültem ide? – magam is meglepődtem, hogy ki bírtam mondani egy értelmes mondatot, pláne ilyen nyugodt hangon.
Victoria ismét felkacagott, majd a vörös tekintetét az enyémbe fúrta.

- Hát, ugye volt az a bál, amin természetesen én is megjelentem. Aztán kivártam a megfelelő pillanatot és a segítőim lefoglalták egy kicsit a barátodat, így nekem volt alkalmam elrabolni téged és utána ide hoztalak. – Gúnyos mosoly terült szét az arcán, rajtam pedig borzongás futott végig.

- Segítőid? – kérdeztem suttogva, mert nem akartam, hogy Victoria meghallja a hangom remegését, bár tudtam, hogy nemigen sikerült lepleznem lelkiállapotomat.Victoria látva rettegésem, csak még szélesebb mosoly terült szét az arcán. Majd járkálva kezdett bele mondandójába.

- Nos, amíg ti úsztatok a boldogságban a vámpírkáddal, addig én sem tétlenkedtem – itt ismét rám nézett, majd üres lett a tekintete és tovább sétált – összehoztam egy kis hadsereget…

- Hadsereget? – vágtam közbe, aminek nem nagyon örült, mert szúrós tekintettel nézett rám. Félelem futott végig rajtam.

- A hadsereg talán nem is a megfelelő szó, nevezzük inkább seregecskének – folytatta gúnyosan. – Tehát a seregecském – itt elmosolyodott, majd gyorsan folytatta – elintézte, hogy a vámpírod ne zavarhasson meg minket. Így azért mégiscsak nyugodtabb, nemdebár?
Nem tudtam erre mit felelni. Azt hiszem Victoria látta zavartságomat, mert ismét beszélni kezdett.

- Igazán otthonos az én kis „fészkem”, igaz? – kérdezte, miközben széttárta a kezeit. Ha nem egy szadista vámpírral lett volna dolgom, aki meg akar ölni - és ki tudja mit akar csinálni Edwarddal – akkor még egészen kedvesnek tűnt volna ez a kérdés.

- Na, hát nem akarsz válaszolni? – kérdezte ismét gúnyos hangját felvéve.Nem akartam magamra haragítani, így inkább válaszoltam.

- Igazán szép hely. – Csak ekkor néztem igazán körbe. Valóban csodaszép szoba volt. Mindenhol gyönyörű festmények lógtak a falakon, a szekrények kézzel kifaragottak voltak. Valamint volt ott három igen kényelmesnek kinéző kanapé. Ahogy mindent tüzetesen megvizsgáltam a helyiségben, azon kaptam magam, hogy csodálattal nézem a szoba berendezését. Végül is tényleg nagyon szép volt.

Ez nem ér, a vámpíroknak túl jó ízlésük van - gondoltam magamban, és egy kicsit el is mosolyodtam azon, hogy ez milyen gyerekesen hangzott. Még szerencse, hogy Victoria épp nem nézett rám, mert elég furcsának tarthatott volna, hogy nekiállok vigyorogni egy ilyen komoly helyzetben, ahol az életem egy hajszálon függött. Igazából annyi érzés kavargott bennem. Sokat be se tudtam pontosan határolni. De a legnagyobb érzés az a félelem volt. És nem attól féltem leginkább, hogy megölnek, hanem, hogy elveszítem Edwardot. Ez az érzés mindennél fájdalmasabb volt. Az a kín, amit az okozott, hogy elképzeltem, hogy Edward már nincs mellettem. Ha esetleg bántanák miattam, azt én se élném túl. Még ha én meg is halok, neki élnie kell. A világ legdrágább kincse nem szűnhet meg létezni. Már szinte teljesen kétségbeejtett a tudat, hogy nem tudom, mi van és mi lesz Edwarddal.
Azután, gondolataim ismét a körül forogtak, hogy, bár még ha nem is akarom, el fogom veszíteni, hiszen, ha ő nem is, de én meg fogok halni. Ez a gondolat is nagyon elszomorított. Mindenképpen el kell válnom Edwardtól. De az én halálom nem tartottam akkora veszteségnek, mert legalább ő életben marad, és ez a fontos. Remélem megérti majd, hogy én nem akarom, hogy bosszút álljon miattam és tiszteletben is tartja. Gondolataimból Victoria morgása ébresztett fel. Nem tudtam mi baja lehet. Talán látta rajtam az értetlenséget, mert megszólalt.

- Látogatónk érkezik – szűrte fogai között.
Először nem igazán tudtam, hogyan reagáljak, csak meredten bámultam magam elé és egyre csak azon gondolkodtam, vajon ki jöhet ide. Aztán láttam, ahogy Victoria izmai megfeszülnek és támadóállásba görnyed. Ezután, már az érzéseim és gondolataim annyira összekuszálódtak, hogy nem sok mindent érzékeltem a külvilágból. Aztán nagyon apró neszezést hallottam kintről, és tudtam, hogy az illető már nincs messze. Ekkor az ötlött a fejembe, hogy lehet, Edward jön, hogy kiszabadítson. Ez a gondolat boldogsággal töltött el. Hirtelen egyre közelebbről halottam a neszezést. Majd kinyílt az ajtó és megláttam „vendégünket”.